Megvagy hóember!

Megvoltál...még egy évet ellennél.

Kiskarácsonyunk végbement s angyalszárnyon suhant tova, szokásához híven. Geriéknél is végigkóstoltam az ünnepi menüt, így szilveszterre engem tálalhatnának fel nyugodt szívvel almával a számban.

Laptopról írok, laptoptartón. Kék fejhallgatóval hallgatok Plútó albumot, kötött, puha, meleg zoknival a lábikómon és madártejes szaloncukrot majszolgatok. Van szép órám, pendriveom, könyvem, és ízületi fájdalmaim a mai görnyedős festéstől. És herótom a karácsonytól. És még koriztam is.

 Bebizonyosodott, hogy Gerivel nem szabad jégtánc elemeket végrehajtanunk, mert csúnya bokasérülés lesz a jutalom mindkettőnk részéről...:)

...a továbbiakban nem szeretnék szemkontaktust ezzel a képpel:D

Napsütéses december 18-át mindenkinek!

Néha még tavasszal sem süt ilyen szépen a nap...

És most pediglen elérkeztünk oda, hogy semmi érdemlegeset nem vagyok képes végrehajtani ezekkel a használhatatlan praclikkal.

ő pedig egy új kép a gyerekeknek:)

Gyomor a görcsben

Szétszort a Pannus mostanság. Bizonyítja ezt az elhagyott tárgyak népes sora. Van ami meg lett, van ami feltehetőleg vidámabb életét éli nélkülem.

3-ból 2 oktv kihúzva. A kémia siralmas, a biosz emberes. De tovább nem lehet küldeni. Mondom én, hogy csak a rajzban van esélyem. Az ötlet lefixálva, már megint a nekirugaszkodásban akadnak kisebb problémák.

Addig is képeket mázoltunk a gyerekosztályon sínylődő kis manóknak mikulásra. Az én képem 2x akkora, de kész lett másfél óra alatt. Kérdezték, milyen elemmel működök. Valószínűleg a tanár úr által hozott csokoládé mennyiségének elfogyasztása egyenesen arányos az ecsetvonások identitásának.

A szegedi karácsonyi vásár mesés, a jégpálya annál kevésbé. Remélem megjavítják:(