csütörtök, április 28, 2011

Képzeld el.

 Pályázat No.2-es

 Anival suliban. Nemsokáig bírjuk már.

Orsival futás után.

Nem igényel magyarázatot.

Ezúton is elnézést hanyag viselkedésem és vehemens képdobálgatásom által kiváltott esetleges negatív benyomás és ezzel járó szemben történő értékvesztés miatt.
Nagyon soká van. Megkísérlem újból az álomvilágba csöppenést. Kissé reszketeg belső gondolatokkal, mivel mostanában nemszépeket álmodik a pannus. Oka beláthatatlan ideig fellelhetetlen.
Talán a bariszámlálás segít. Vagy a fölöslegkilóké.

vasárnap, április 24, 2011

Elmaradt finomságok

Anicska szülinapja volt nem rég. 10 napja. Valami személyeset akartam 17 éves kis kacsói közé adagolni, ezért készítettem neki egy képeslapot saját verssel. Könnyes meghatódottság és öröm pozitív visszajelzés volt számomra. Szeretlek, nagylány! :)
(elnézést a rossz minőségért, este fotóztam, szkennerem bemondta az unalmast)

Indultam a guglis pályázaton. 15-öt választanak be, utána neten lehet tovább szavazni. Esélyem nem sok, de ha valami isteni csoda folytán megesik rajtam a zsűri szíve, bennetek nagyon bízom! :)

Ennyit a firkálmányokról!
Pár napja elkezdtem futni, felülésezni, táncolni, ugrálni, pörögni, mindent ami mozgat, csak menjenek le rólam a csúnya, téli kilók. Endikével korizás még mindig a legszórakoztatóbb mozgásforma.

Tegnap Szegeden voltam Geribogyónál. Ritkán látjuk egymást. Nagyon.
Nutelláspalacsinta. Híd, füst, fények, gyertya, tánc.

Jövőhéten irány Németország :) Hiányoznak már a kis német cukorfalatkáim.
Hazajöttömmel együtt kémiaverseny lesz.
Szerdáig másik pályázattal is el kell készülnöm.
Most pedig utazunk mamához visszaszedni az eddig lefutott kilóimat.
Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!:)

Paradoxon

Karjaid közt, édes dallammal fülemben, elmélázva, csendesen álmodom. 
Arról, hogy veled alszom. 

szerda, április 20, 2011

Lépeget-ő


Lépteid szívemen
Változó ütemben
Hangos, s rímtelen
Visszhangzik fülemben
Van mikor dörrenés
Vagy eső-kopogás
Pillangó röppenés
Kiskacsa totyogás
Van az úgy, hogy nappal
És legtöbbször éjjel
Édesgető hanggal
Cincálsz engem széjjel
                          ............                             
Vágyom rád szüntelen
Vívom a szív-tusát
S te addig lépdeled
Szívemnek ritmusát.

kedd, április 19, 2011

Lámpa fel, lámpa le.

A semmi legmélyének legsötétebb sarka
Mellett kuporog csöndesen egy magam fajta
Elveszett, meggyötört, telhetetlen lélek,
S alig érthetően azt suttogja: félek!
Lámpa fel, lámpa le. Nem bírja a fényt sem.
S halkan mormolja e szót, úgy, hogy alig értsem,
Mert a "lámpa le, lámpa fel" lélek a másik,
Aki több és több vidámságra vágyik.
Élvezi, ha a napfény csillan meg pilláin
S nevetve táncolhat a boldogság szikráin.
De kioltják egymást, mint lúg a maró savat.
Van, hogy a bánat győz, vagy az öröm marad.
Most mindketten közömbösek, kapcsolón a kezük
S a lámpa fényével együtt vesztik el az eszük.
A feszültséget többé nem győzi az égő.

Csak ne ez a kattintás legyen még a végső.

(a mai volt a "tedd tönkre" nap. mindent. magadat is.)

kedd, április 12, 2011

Baracklekvár

Most épp szeretnek odafent, érthetetlen okból kifolyólag, de élvezni élvezem.
Nyelvvizsga pipa, s életem piciny vagonjainak ki-kizökkent kerekeit is sikerült visszatéríteni az (úgy tűnik) helyes útra.
Mókás dolog történt velem. Több mókás dolog történt velem.
Első számú mókás, inkább mesébe illő dolog: van egy hercegem, aki végtelenül romantikus, művészi vénával megáldott, közvetlen, figyelmes és kívánni se mernék jobbat. Gyertya, vers, pezsgő. Egyre nagyobb csokidarab vagy.
A másik, hogy a napokban rábukkantam egy nem is oly régi tárgyra. Jópár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy beszereztem egy naplót, s kiírom magamból a ronda dolgokat. Sikerült 5 oldalt írni. Hát az olló jó szolgálatot tett, megszabadultam tőlük, s lám, tiszta lap. El is kezdtem megtölteni őket. Hisz "az üres lapban van valami végtelenül tragikus" (még mindig imádom:), először firkálmányokkal, majd lassan versikékkel. Ma különösen jó volt a hazafelé utam a zötyögős buszon. Napfény, zene, napló ölbe, s körmöltem. Egyedül utazni jobb. Vagyis most jobb volt. A vers meg... Ollóm még mindig van.

vasárnap, április 10, 2011

Mosoly féle kacskaringó

Csak állsz egy vászonnal szemben. Remegő kézzel színeket festesz. Ügyetlen gyermeki kezed és hideg ujjaid bízd rám majd irányítom csendben. Most én leszek az ecset kopott festékes testtel. Úgy érzem egyre biztosabb vagyok benned és egyre bizonytalanabb magamban. De mégis mosoly féle kacskaringót rajzolok a képedre. Most ugye érzed végre a melegséget, mi finoman cirógatja a lelked és csiklandozza a szíved. Félhomályban csillan a tündérpor a beszűrődő fényben és lepereg a festék az elmázolt széleken. Nézz csak magadra, csupa festék az inged, nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen fényed.  Mikor voltam utoljára fény, ami beszökött és elbújt pilláid mögé. Csak egy elveszett pillanat lehetett, amit kitöröltél...

kedd, április 05, 2011

Napfény, gyere vissza!

...a folyós nózit nemszeretjük.

Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.