péntek, december 31, 2010

Karom

Aninak mutiba, msn error :D

csütörtök, december 30, 2010

Pápá 2010

...vagy inkább fuss a szemem elől, ahogy csak bírsz!
Az az igazság, hogy az elejétől kezdve sem voltál szimpatikus nekem, pont mint a tökfőzelék. Szóval elég volt belőled:D
Hajókázz el csak nyugodtan az összegyűlt könnyek folyamán, amit okoztál nekem. S a törött szívem szilánkjai lehetőleg nem sértik fel csokoládéhajódat sem.
Azért ennyire nem leszek negatív veled szemben. Tartogattál nekem ugyanannyi szépséget, meglepetést, s megdöbbenést.

S megint többet, szebbet, jobbat remélek a következő évtől. Remélek. Azt még a jelentéktelennek is szabad:)

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
...azért néha ne felejtsetek el 
bekukkantani hozzám:)

szerda, december 29, 2010

PREMIER

video
Azthiszem nincs semmi, amit hozzáfűzhetnék!
Nem is kell.
Büszke vagyok arra, hogy a barátnőm vagy.

S büszke vagyok magamra, hogy elvisellek :P

Fruzsi kedvéért


imádom ezt a harisnyát♥

kedd, december 28, 2010

Nagy a tél, nagy a hó, nagy a sár, nagyanyó

Idegbajos csöngő. Leszaladás másodikról. Doboz. Németországból.
Melli, bist du verrückt!? :,D Danke schön die viele schöne Geschenke;)

Rokonhadjárat-pipa
Nagylakomák-pipa
Pókhas-pipa
Fényképezőgép-pipa
Német-félpipa
Kedv-negyedpipa
Szorgalom-error. fájl nem található.

Boldog Karácsonyt Vili és Reni! :)

2011-ig még van időm jobbátenni az évet, nem igaz? "A gólarány is számít..."

hétfő, december 27, 2010

Kicsién

Annak hiszed magad? Szerintem annak.
Sajnos el kell engednem a kezed.
Szélsőséges ez az egész. Belehalok a szélsőségekbe.
Sajnálom. Sajnállak. Sajnálom magam is.
U.I.: szívedben ott élek tovább...

szombat, december 25, 2010

A szeretet ünnepe

Csokis gyertya, Norah Jones, mézeskalács, fenyőillat, halászlé.
A karácsony olyan, mint tavaly. A hangulat is.
Miért nem lehet ilyenkor a szívünket, lelkünket is ünneplőbe öltöztetni, s nem csak a lakást?
Valakinek sikerül. Nekünk nem.

péntek, december 24, 2010

Karácsony(?)

Nap süt, kék az ég, hó sehol, a kertünkben nyílnak a virágok, a kedvem a béka feneke alatt.
Deja vu...
Biztos nem április van?
Tehát:
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Annyi a probléma, hogy nekem még festenem kell. Szégyenemre még mindig semmi ötletem, bátyámék vasárnap jönnek haza. De miez? Ez mi? Ez nem karácsony:/ Karácsonykor boldognak kéne éreznem magam, nem?:(

Annyi jó hír, hogy a szilveszteri ruhámba még beleférek. Előbb próbáltam fel. 

szerda, december 22, 2010

Barátnők

egy másik irodalomórás
firkálmány.
(+ egy esztétikus szamárfül)

Csodadoboz Fruzsinak

Boldog Karácsonyt Manó:)

kedd, december 21, 2010

Előkarácsony

Hidd el, én olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy minket összehozott, és megmutatta a lényeget: vannak még igazi seggfejek.


Telihold van. Persze, ráfogom, hogy nem minden oké bennem.

Ma gyakorlatilag szerenádoztam neked egyet. Élvezted? Igen? Nagyon jó volt úgy énekelni, hogy végig bámulsz. Nem, végülis nem hatottál rám. Csak bőgve mentem ki a színpadról.
"Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik mennydörög" -nemhiszem, hogy szerelem.
A gimiben megvolt a karácsony. Az éneklés fantasztikusan sikerült, az ajándékozás is. Itt az én kis csomagom, amit Daninak készítgettem az előző napok folyamán:)
Még, még, még kéne csinálnom ajándékokat. Ránéztem a naptárra. Van 3 napom.

vasárnap, december 19, 2010

Aprócska blues

Annyi próbléma merült csupán fel, 
hogy ezekért nemfogok nyelvvizsgát kapni.

Szárnyalj!


Nem, hogy aludnék már. Én ébren álmodok.
A firkálhatnékom a határtalant súrolja.

Vettem ruhát.

...és csipkés harisnyát is. Szóval ilyen.
Csak teljesen más.

szombat, december 18, 2010

péntek, december 17, 2010

Kíméletlen

Érzed hogy hiányzik az életedből. De te már mindent megtettél, amit csak lehetett. Ő pedig furcsa. Furcsa?! Ez nem a megfelelő szó rá. Kíméletlen. Ez inkább jellemzi a jelenlegi viselkedését. Hányszor sírtál már miatta egy héten belül? Sőt akár egy napon belül. És amikor könyörögsz, ő csak keresztül néz rajtad. Letagadja ott legbelül a dolgokat. De lop egy-egy szeretetteljes pillantást tőled. Mondj egy okot, mért vagy ilyen velem, s én elhiszem. Tényleg elhiszem neked.

kedd, december 14, 2010

Ez nem rajz. Ez az Élet.

Nemtehetek róla.
Ejj, az az irodalom óra...

Murder.

Volt. De vajon lesz-e?
Száll-e szívem messze?
Lesz-e újból 'mi'?
Nem lehet tudni.

Csak azt tudom...
hogy a 'van' most 'nincs'.
A sárba tiport dolog kincs.
De talán ottragad örökre.
S már nem táncol tündér körötte.
Kisüt még a nap? Eltűnik a felhő?
Mi fontosabb neked? A fa vagy az erdő?
Én a fa vagyok. Egy szomorú fűz.
Szemed kínzásomból sportot űz.
Meghalok egy kicsit, minden pillanattal,
Mindegy, hogy éj, sötét, vagy nappal.
A hanggal. A szóval. A rosszal. A jóval,
Ölni tudsz, s én halott leszek.
Gyilkolnak a hallott neszek.
Hazajöttél?
...nem vagyok itthon.

péntek, december 10, 2010

Szappanbuborék

"Pannus ne írj már olyan depis szövegeket a blogra. Mi baj van? Hiszen mindig mosolyogsz."

...tudod. Az ember is belefárad néha a szerepébe.
Azért mosolygok, mert azt könnyebb megmagyarázni, mint azt, hogy miért sírsz. Ha a szád felfelé görbül nem/ nagyon ritkán kérdezik meg, miért. S válasznak ennyi is elég: 'Jó kedvem van'. Viszont ha a másik szélsőség fordul elő, nem lehet ugyanígy elintézni: 'Bal lábbal keltem fel'...pedig én híve vagyok ennek a magyarázkodási formának. Megjegyzem, már unom. Eddigi feltevéseimmel szemben megvilágosodott előttem, hogy korántsem értek annyira az emberekhez, mint hittem. Legalábbis mostanában. Mintha egy szappanbuborék belsejéből szemlélném a köröttem zajló dolgokat. Arra várok, hogy tűkkel támadjanak meg. pukk-pukk!
Aztán visszacsöppennék a világba és abba őrülnék bele, hogy temérdek információköteg zuhan a kobakomra, amelyek eddig elslisszoltak mellettem.

Nagyon kár volt ez. Nagyon-nagyon. Akkor jó volt. Egyfajta édességpótlás a lelkemnek. Tejszíhab cseresznyével a szívemre. Megláttam, elakadt a lélegzetem, mélyet szippantottam a levegőbe, de úgy éreztem, mindjárt elájulok, annyi emlékképp ostromolt hirtelen. Akárhová néztem.
Egy kedvesbarátom azt mondta nekem, hogy a szakítás nem azt jelenti, hogy el is akarjuk felejteni az illetőt.
Ha kidobjuk a cuccait, igaz, nem lesznek a szemünk előtt, viszont én személyszerint érzem a hiányukat, és megintcsak őt juttatja eszembe. Talán tényleg jobb ha ottmaradnak a közeledben. A megszokás művészete. Én nemtudom miért erőlködöm ennyire.
Nem, én tényleg nem akartam bemenni oda. A lábam vitt. Az orrom. És a szappanbuborékba zárt, tejszínhabos szívem...

hétfő, december 06, 2010

Hellóbelló Miklósbácsi

Irodalom órán Zrínyi életrajzából feleltünk/volna. Pár bátor hang felszólalt, hogy a Mikulástól márpedig mi azt kértük, hogy ma ne legyen feleltetés. Én meg nem bírtam ki: ÍRJUNK VERSET A MIKULÁSNAK.
Tanár úrnak egy magabiztos: Hát írjanak... volt a válasza. Írtunk is. De még milyeneket. Itt az enyém:)

MIKULÁSNAK

December 6-a van ma,
A jó öreg Mikulás napja.
Hó nem esik, szél se fúj,
S ez az idő bár nem új.
Megvan most a hangulat,
Rudolf a Kék golyóban mulat (megj.: helyi szórakoztatóipari egység)
A krampuszok az évnek végén,
Várják a gyerekeket erdő szélén,
S nem azért van hosszú kabátjuk meeeert...
Hanem zsebüknek mélye ajándékot rejt,
S ha nem az, virgács jár,
A sok gyerek csak arra vár,
Hogy Mikulás lábából dőljön a boogie,
Hurrá, tél van, jöhet a buli!


Mikulás, kérlek...
Ha suhansz az égnek,
Fel a felhők közé,
(Az angyalok köré)
Mondd meg a Jézuskának, ígéretem szép szó!
Jövő évben szorgos leszek, szófogadó és jó!
Hozzon nekem ajándékot, ha már kend ily skót,
Hogy rám nincs pénze, csak felújítani a lappföldi viskót...:)

vasárnap, december 05, 2010

5 plédbe bugyolált, nózifolyós Jézuska

Jelen esetben ez tükrözi a mostani személyiségtípusomat. Átkapcsoltam Jézuska-üzemmódba (egyenlőre mégcsak ötletkupac lapul a kobakomban, de a pöttöm kezeim alig várják, hogy véghezvigyék a világrengető terveket).
Én nem akarok beteg lenni :'( tényleg nem. Már csak azért sem, mert holnap jön a Mikulás az iskolába és én olyan szép levelet írtam neki. Még rajzoltam is hozzá.
Mondd, hogy a rosszkislányok is megérdemlik az ajándékot:)

hétfő, november 29, 2010

my collection fall/winter 2010

Mint valami nagy divattervező, komolyan :'D
Irodalom óra terménye, ennyi az egész. 
Viszont, ha tudnék ruhákat varrni, hordanám őket, az  biztos.

vasárnap, november 28, 2010

I miss you soooo

Fuckin weekend

Ez is értelmesen telt, azt hiszem.
Díjat kéne kapjak lassan. 

szombat, november 27, 2010

Subidámm

Az a baj, hogy minden az.

Elkezdtem A naplót. Napló? Nem, ez nem az
Ez más:)
Terveim vannak vele.Titkos terveim.
Fruzsi barátosném jött el velem minap felkutatni. Viszont csak rusnya barnát találtam, ami időközben megtetszett :)


Hideg van, esik az eső, néhol hó. A szél bebújik a kabátom alá, kinevet, majd tovább suhan. Nagyon vicces, tényleg
Már nem győzöm forró teával. Nemszeretek megfázás alanya lenni. 

Kedves Orsi! Ezúton is üzenem, hogy kitartás. Minden téren. Tudjuk mire gondolok. Erős lány vagy.
Őszintén szólva (gonoszan fog hangazni) egy picit örülök is. Végre többet lehetsz velem. 
Elhanyagoltnak éreztem magam általad. Nem is tudod mennyire.
Melletted állok tudod. Ide mindig jöhetsz:) És csináld meg a sünit!

Réka padtársnőmben viszont most sem csalódtam. Vele lehet legjobban bulizni és szapulni a magukról sokat képzelő emberkéket. Ez tény.

szerda, november 24, 2010

Idegvégződés.

*ROPP* mondták pannus idegei és bágyadtan néztek a semmibe tűnő, édesen tovaszálló álmok és boldog napok felé.

hétfő, november 22, 2010

I hate mondays and...

Ez a tábla egy barátnőm miatt készült. Nem neki, miatta. Összetörték a szívét. És aki összetörte, annak az arcát törném szét. De ő is a barátom. Nehéz helyzet. Inkább kívülálló maradok. Azért egy kis mókát én is megengedhetek magamnak. Legalább mosolygott. Sőt, mind a ketten mosolyogtak.
Szerencsésen sikerült annak a személynek is felmutatnom, akinek éppenséggel nem szándékoztam, de mivel messzire nemlátok, így jött össze. Ha írhattam volna, neki írtam volna. Minden esetre remélem, nem látta meg.

Tegnap éjjel telihold volt. Ami azért vicces, mert akkora kihatással van rám, mint a csokoládé. Sőt. Direkt hamarabb tiszteltem meg ágyikómat a jelenlétemmel, hogy ki tudjam pihenni magam. Kár volt, mivel 2 órán keresztül hánykolódtam jobbra-balra, még valahogy sikerült kilőni magam. Addig a pontig nevetséges dolgok jártak a fejemben. Elhatároztam, hogy holnap veszek egy naplót (ma nem volt rá pénzem x). Tele fogom írni, de nem árulom el mivel. És ha betelik az egész, jelentsen ez akár éveket, megkapja a személy, akiről szól. Bár annyit tudnék írni róla, hogy 1 hónap alatt kivégzem...

vasárnap, november 21, 2010

Ha a lustaság fájna

Fáááááj, fáj az éleeet fáááááj
El kellene kezdeniii tanulniii mááááár
Mertha meeeert haaa nem nem teszeeeem
A kukáás autó melleeet találkozo-o-ol veleeeem...

Dubidáááám bá dubi subidubi dubámmbámmm

Pannus művésznő 'Így lettem kukás' című, nagysikerű blues nótájából hallhattak részletet.
Oké. Gőzkieresztés megvolt.

És igen. Ezt a rajzot muszáj kitennem. Bár Ani facebook-ra nem engedte, blog nem került szóba.
Tehát. Ez a bioszfüzetem hátuljában kapott otthont a nagysikerű dolgozatomon felbuzdulva.
Idáig azért, könyörgöm, ne süllyedjünk már :(

szombat, november 20, 2010

h/l/étvége

Most, ebben a pillanatban Kecelen kellene tartózkodnom.
De nem, nekem betegnek kell lenni. Az sokkal szórakoztatóbb.

De én akkor sem tudok egy helyben, mocorgás nélkül pihengetni, nem, nekem festeni kell. Ha nem engedek a késztetésnek, remegni kezd a kezem és lebontom a falat.
Szóval ecset kézbe, harcra fel. így született a kép.
Oké, most jelen pillanatban kint van fejlécnek, de ha már nem lesz kint, lásd miről beszélek:P

Nyelvvizsga, úgytűnik, január, ha nem, akkor is, mert tanárnő azt mondta.
Kiállítás, ha minden igaz, január, ha nem, akkor február.
Félév január, gyúrni kéne jegyekre, nagyon gyúrni.

Ja igen. Sütöttem ma csokis sütit is.


U.I.: hiányzol, a jóég áldjon meg...

kedd, november 16, 2010

Schizoid tűnődés

csillagokról leszédült álmaid
gurulni hagytad
nem dédelgette senki
valld be neked se érte
volna meg utána menni

megnyugvást lelhetnél végre
csak feledni kéne
feladni ezt a fordítottan
beléd kódolt léleknyomorító
fájdalmat ami nálad erõt
sokszoroz ha baj van
de félsz megtagadni

akkor már tényleg
nem marad semmid
ami néha megmutat
valamit abból
aki valaha voltál

voltam

ha ennyire gyáva vagy
kapaszkodj tovább
magadhoz
magadban

örülj
nem fogsz lezuhanni
sehova
sehonnan

te
boldogtalan

vasárnap, november 14, 2010

Még mindig ne!

Még egy dohányzásellenes plakát. Nem tudtam címet találni neki. Első ötlet az 'Ezt a plakátot a biológia 5-ösöm érdekében készítettem el', aztán túl hosszúnak találtam. Anyukám szerint 'Búvár Kund', nővérem szerint 'Gázkamra', Anita szerint 'Most mért vagy köcsög?', Endike javaslatát pedig inkább nem publikálom, mert kifüstöl a rendszer. 
Ezt a képet ajánlom mindazon
önmagukat sokratartó, divatkövető lánynak,
akik egyszer az életben édesanyák szeretnének lenni.
Melyik a fontosabb?

szombat, november 13, 2010

Kiteregettem

...nálam így néz ki.

péntek, november 12, 2010

Láttatok már tüdőrákot?

Szóval ne dohányozzatok! :D Csak ennyit akartam.

szerda, november 10, 2010

Sajnálom

Elnézést kérek ezúton is, hogy nem vagyok tökéletes. Vagy nem olyan, mint amilyennek elképzeltél. Nem szeretek hízelegni, se hazudni. Se neked, se magamnak. Nem a fekete a kedvenc színem. Nem vagyok se barna bombázó, se 40 kilós modell. Nincs rajtam 6 kiló smink, és olyan cipőben járok, amiben feltehetőleg menni is tudok. Telhetetlen vagyok, akaratos, lökött és szeretetéhes. De nem fogom rögtön odaadni magam. Értem 'meg kell küzdeni'. Nincs 20 exbarátom és nem lételemem a buliba járás.
De legalább nem húzok álarcot. Ez vagyok én. Amit gondolok, azt kimondom. És akit szeretek, azt tényleg igazából szeretem.
Kellett ez nekem? Megintcsak. Belehajszolom, beleélem magam a nagy semmibe, fantáziálok elérhetetlen dolgokon és van, hogy el is hiszem őket. Következmény? Pillanatnyi boldogság, aztán a fekete leves. Nem tudok most sem arra koncentrálni, amire kéne, csak egy valami jár a fejemben. Meg az, hogy mit képzelek már megint. El vagyok tévedve. Az önbizalmam megint ugrott kettőt lefelé.
Azért, legalább én jól éreztem magam. Még ha egy rövid időre is :)

hétfő, november 08, 2010

Mostmár magamban sem hiszek.

Összezavarnak. Elindulok egy irányba, megkérdőjelezik. Kételkednek bennem. Lehet, segíteni akarnak, de csak ártanak. És még csodálkoztok, hogy nem tudom, mit akarok. Igen, tudok festeni. És szeretek is. Sőt, mindennél jobban. De attól még eszem is van. Tudod, az a csavaros valami itt, a kobakomban. Azért, mert nem tűnik úgy. Attól még van. Nemhinném, hogy néküle itt tartanék. De ha ennyire mindenki azt akarja, akkor elmegyek Szegedre. És festeni fogok utolsó levegővételemig. Tényleg ezt akarjátok?

vasárnap, november 07, 2010

I hate my hair...

Szebbet, jobbat!



A mai napon tőlem szokatlan módon hamarabb vetett ki az ágy. Vasárnap van. Ideje lenne az iskolával is törődni. Elvégre el akarok érni valamit. Kitűztem egy célt, meg fogom valósítani. És ebben még a vasárnapi édes, déli alvások sem fognak megállítani.
Egy kávé és a birkás lábtyűm társaságában nekiültem a leckéknek. Mondhatni, jól haladok. Mégis erre tévedt az utam, kell egy kis gőzkieresztés...
A fejem. A fejem, köszöni, jól van, bár mostanában ingencsak elkalandozós kedvében van. Most nem ötleteket keres. Se nem okokat. Nem. 
...amilyen naiv, hiszékeny és szerencsétlen vagyok, 
úgyis koppanok megint. 
Kávéba fogom fojtani magam.
A birkás lábtyűvel együtt.

Talán

Talánok Tárháza. Tárházak Talánja.
Talán.
Mi lenne ha?
Mégsem...
Vagy mégis? Talán.

csütörtök, november 04, 2010

Vettem hatalmas vásznat

...és 5 óra alatt helyet kapott rajta nővérkém és babája:)

kedd, november 02, 2010

Lábamat lógatom, jól érzem magamat

én a NAGY tehééén!


Szünet van. Lelkemet melengető, szívemnek kedves, számban oly édeskés szavacska. Az idő tik-tak, a csoki a számban rip-rop, minden amihez hozzáérek, bimm-bumm. Nem újdonság. 
Csepelen fekszem egy 5. emeleti lakásban egy felújított nappali kellős közepén. Nővéreméknél vagyok. A tv-ben Jóbarátok, nővérem munkában, Laci a kanapén dolgozik, a baba a szobában szunyókál, a kutya ugyan így. csak itt mellettem. Fura szaga van.
Bár előbb muffint sütöttem.
Most megingott a hitem.
Soha életemben nem sikerült még ilyen auschwitzi hadisérült vakondtúrásra...
Elkezdtem írni a németet. Csak még magyarul. Erőlködve bámulom, hátha át tudom szugerálni külföldire. Eddig még nem sikerült.
Holnap mennybe megyek. A legeslegkedvencebb művészellátó boltocskám a Duna partján. Valami ilyesvalamiféle lehet a Paradicsom pannusoknak. Veszek mütyürkéket aztán lefestem a pesti kiscsaládot. A kutyát is. Macija már nincs x)


Ma fotózgattam a várost. A leveleket, az autókat, a hintákat, a babát, nővéremet, a szökőkutat a focizó kisgyerekeket. Az egyik így konstatálta tettemet: -Dicsáák, villámliiik! :O
Aztán leesett neki hogy az a fénylő valami a gépből jött és vakunak hívják. Majd egy mindent megmagyarázó hosszú, elnyújtott, intellektuális 'AAAAA'-val zárta kis produkcióját. Majd fejbetalálták egy labdával....

szombat, október 30, 2010

Brúnó alias Tökfej














Ő itt Brúnó. Kicsit tökfeje van, ezért gyakran kicsúfolják az iskolában. Ezért gyakorta hevesen lángralobban, de foghiányos mosolya mindig rendületlen. Brúnó hülye matekból, ezért arra az esély, hogy az arcán lévő két köröcske területét kiszámolja, majdhogynem egyenlő a nullával. Brúnónak tavaly volt egy barátnője, Csiperke, de szúrós megjegyzéseivel sértegette folyton-folyvást, ezért a lány hatalmas erőről téve tanúbizonyságot 'tökön' rúgta Brúnót, és faképnél hagyta. Brúnó azóta is ott gubbaszt annál a faképnél, ami egy rühes rózsaszín szamarat ábrázol.

Na jó. Ebből elég. Tényleg szükségem van a ma estére Anitával.

Ha már kivan a nemlétező is...

És most elmegyek és kifaragok egyet. Halloween alkalmából. Milyen arcot vágjon? Hiszen mindig mosolyog. Tekintettel a házban velünk együtt lakó gyerekekre. Korlátozzák kreativitásom.

péntek, október 29, 2010

Leggyengébb hónap

Megrettenve tapasztaltam, hogy egyik hónapban sem jelentkeztem ennyit, mint idén, novemberben. Sőt, majdnem annyit írtam mint egy kalap alá véve 2008-at. Ennyire defektes lennék? Mintha a falnak beszélnék. Végülis. Egykutya.

P.S.: bele kell húznom a festésbe. Én akarom véghezvinni a legőrültebb kiállítást, amit a sulink valaha látott. Ebben segítségre lesz szükségem. Meg elszántságra. Na és elsősorban festményekre...

Én hülye, Te hülye, Mi hülye

Nem szeretek szerepet játszani. Előadni a boldog, gondtalan kislányt.
Előtted nem is lehet. Ilyenkor vagyok önmagam. És te így is megtűrsz.

Hogyan tanuljunk földrajzot? (20 lépésben)

1. Győződjünk meg arról, hogy nem lesz-e holnap földrajzóra.
2. Győződjünk meg arról, hogy nem vagyunk-e halálos betegek, csökkent szellemi teljesítményűek, depressziósak vagy kismamák, illetve van-e bármiféle más okunk arra, hogy felmentsük magunkat a földrajztanulás kötelezettsége alól.
3. Készítsük elő a tankönyveinket, a vázlatfüzetet és az atlaszt, valamint erős szeszes italt (pálinka, rum), vagy magas koffeintartalmú... izét (kávé, kóla) esetleges pánikrohamaink kezelésére.
4. Nyissuk ki a könyvet, és olvassunk el egy bekezdést, majd győződjünk meg arról, hogy a fonetikus jelekkel bár, de kínai nyelven megfogalmazott tananyag megértése túl nehéz feladat józan paraszti eszünknek.
5. Nyissuk ki az atlaszt, és mélyedjünk el az ázsiai földrajzi nevek tanulmányozásában (pl. Kúrja-Múrja-szigetek). 
6. Állapítsuk meg, hogy csönd van.
7. Állapítsuk meg, hogy ez a csönd rossz hatással van szellemi készültségünkre.
8. Tegyünk be egy olyan albumot, amelyről feltételezzük, hogy a) felébredünk tőle, b) leküzdi esetleges depressziós hullámainkat, c) el tudunk filozofálni az énekes sáljáról. Egy tökéletes példa: Aerosmith - Rocks. (Megjegyzés: földrajztanuláshoz egyértelműen az Aerosmith passzol, ahogy a technikaházi elkészítéséhez a Rammstein - megyjegyzem, annak is van oka, hogy sohasem írok technikaházit).
9. Győződjünk meg arról, hogy a zene túlságosan jó ahhoz, hogy a tanulással foglalkozzunk hallgatás közben.
10. Ebből következően álljunk fel, és induljunk a szobánkban dudorászós körsétára, de ne hagyjuk el a helyiséget, mert az elmegyógyintézetben nincs sem hi-fi, sem Aerosmith.
11. Fogyasszunk pink színű rágógumit, és fújjunk belőle óriási buborékokat, melyek segítségével ragasszuk oda magunkat az ablakhoz, és tegyük tönkre az üvegfestést.
12. Kaparjuk le az üvegfestést
13. Kezdjünk szteptáncba a kutyánkkal (amennyiben nincs kutyánk, megteszi egy hangyászsün, végső esetben a partvis, de mopot ne használjunk, mert veszélyeztetheti az egészségünket, emellett leleplezetlen szatírok állandó eszköze lehet). 
14. Ébredjünk rá, hogy tanulni kellene.
15. Óvatosan "sompolyogva" térjünk vissza az íróasztalunkhoz, és állapítsuk meg, hogy Aerosmith albumok és rágópapírok hevernek a Kúrja-Múrja szigeteknél kinyitott atlasz teljes területén.
16. Győződjünk meg arról, hogy leszarjuk az egészet.
17. Lélekben tegyük is meg e kellemes gesztust (fizikailag nem ajánlott).
18. Kapcsoljuk be a rádiót, remélve, hogy visszanyerjük koncentrálóképességünket. (Megjegyzés: ha a "Jég Dupla Whiskeyvel" kezdetű dal megy, azonnal kapcsoljuk ki).
19. Pakoljunk be a táskánkba a következő napra, eközben feledkezzünk meg a földrajzról.
20. Ugye, hogy bejött?


(úgy találtam, de teljes mértékben egyet értek vele!)

szerda, október 27, 2010

Azt hittem

Miért nem tűnsz már el? El a szívemből. Takarodj végre...
ez már nem a te szobád többé.
Mikor úgyérzed, hogy, aztán dehogy...

vasárnap, október 24, 2010

Befagy a...

Ólompehely, hidegtűz, éberálom. Beteg egészség, minden, ami nem! Így szeretek én is, s ezt nem szeretem.

szombat, október 23, 2010

Rossz voltál.

Csak éreztem, hogy kezed 
az enyémre szalad.
S én lelöktem szomorúan.
,,Állj, ezt nem szabad!"
Átkaroltál aztán.
Megnyugtat a lényed...
,,Tilosban járunk,
Még mindig nem érted?"

Ma megint

Ma megint tükröt tartottam
magamnak,
ennek az őszinte félszeg
önmagát csaló mindig
csak kifelé bátor
képmutatónak.
...
Hagyjuk abba tükör
nem jó ez a játék
az ember
belehal.

A lejtőn lefelé rohanok a csúcs felé

Ne siránkozz nekem... Nincsen semmi bajod. Ez csak önsajnálat. Önsajnálatba menekülsz, mint mindig. Szedd már össze magad...
...igen pannus.


Évek múltán talán én leszek az az ütődött öreg hölgy, a megérthetetlen, aki magában motyog a világ gondokkal teli sztyeppéin. Ahol mégis rengetek ember rohangál, érzelemdús, kifejezhetetlen mivoltjukkal, mégis zárt fülekkel. És zárt szívvel.
És már megint csak magamban beszélek. Egyre többet írok. Nem hat meg senkit. Engem minden meghat. 10 éves vagyok. Meg hat.
Egyre több a kérdés: miért kezdtél blogot írni? Mire jó ez? Nem tudok rá épkézláb magyarázatot adni, csak azt, hogy jó, hogy van nekem. Rengetek titkomat ismeri már. Mint egy jó barát. Ami a való életemből valljuk be, hiányzik. Talán hiba csúszott a programozásba, mikor én kerültem a futószalagra.

Zárkózott vagyok. Egyre jobban. Nem akarok idősebb lenni, megijedek magamtól. Régebben én voltam a kislány, aki mindenkit közel engedett magához, a közvetlen, vicces, imádnivaló. Ezekből a tulajdonságokból nemigen maradt mára. A jellemem épül. Lefelé. Az önbecsülésem is. A világ, amit eddig felépítettem magamnak, leomlani látszik, s minden álom, minden terv és cél, amit kitűztem magamnak, egyre közelebb kerül, mégis egyre távolabb. Elérhetetlen. Teljesíthetetlen...
...az akarok lenni, aki régen voltam. Aki mindent félvállról vesz, mégis minden sikerül neki.

péntek, október 22, 2010

szánsájn -3 fokban is

Surranok a társadalom sűrűjében

...kenyér és szerelem után.


Ma, pénteken, történetesen délelőtt, s úgy mondjuk egész nap, az iskolában, az utcán, itthon...mindenütt.
Ha köszönök, köszönj vissza! (gondolta ma pannus 5x)
•Igen, itt állok melletted és hallottam, amit mondtál! (gondolta ma pannus 3x)
•Nem, a lábam nincs gumiból vagy ilyenek, hogy folyton-folyvást rá lépkedj! (gondolta ma pannus 4x)
•Most mondtam előbb, figyelj arra, amit mondok! (gondolta ma pannus legalább10x)
...
Ezeket konstatálva arra a megállapításra jutottam, hogy ma a szellemjelmezemet vettem fel.
Vajon ha összekötném valaki cipőfűzőjét, észrevétlenül röhöghetném ki mellette ácsorogva, mikor az egész lénye szorosabb kapcsolatot létesít azzal a bizonyos járdával?

Talán aludnom kellene. Lehet nem is szellem voltam ma. Csak egy mocsári, közönséges zombi.

csütörtök, október 21, 2010

Tschüß, Melli :(

Zwei kleine Wölfe gehn des Nachts im Dunkeln.
Man hört den einen zu dem andern munkeln:
"Warum gehn wir denn immer nur des Nachts herum?
Man tritt sich an den Wurzeln ja die Pfoten krumm!
Wenn's nur schon heller wär!

türüpptürüpp türüpp
Wenn nur der Wald mit Sternenlicht beleuchtet wär!
Ba du ba dum, ba dum, ba du ba du ba dum....



Hát igen. Elmentek. És...én ezt nem tudom felfogni:( Szinte már a hugomnak tekintettem, annyira hozzámnőtt. Megszerettem. Már hiányzik, pedig még fél napja sincs, hogy ölelésemből kitörve ugrott a már indulni kész buszba. Ilyet még nem láttam. Ilyen őszintén, ennyi embert együtt sírni. Mindenki a szívemhez nőtt. Egytől egyig. Nagyon messze van még a tavasz, hogy újból viszontlássam őket.


U.I.: Ilyet még nem éreztem. Ez nem az. Ez egy másik. Én érzem, amit ő érez. És ő is amit én. A fejembe lát. Olvas a gondolataimban. Sőt...felolvassa azt nekem. Nem magyarul, mégis értem...ez valami hihetetlen élmény. Boldognak érzem magam. Mégsem szabad most a szívemre hallgatni.

vasárnap, október 17, 2010

Német őrület

Halloo! Wie gehts?
Nos, büszkén jelentem, hogy a felén már túlvagyunk. És még nem kerültem diliházba. Bár kezdek kételkedni magamban, miután már a magyar beszédet is németnek hallom. Kiráz a hideg tőle.
Mellivel megvagyunk, jobban már nem is lehetnénk. A problémát, a vegetáriánusságot áthidaltuk, éhen nem puszul az biztos, miután a szüleim már szakszerűen tömik szegényt. Birja a gyűrődést. Minden elismerésem.
Program az van dögivel, meg sem állunk ájulásig. Ma volt az egyetlen szabadnapunk. Kreatívkodtunk kicsit, elterveztük, hogy a búcsúesten mi szolgáltatjuk a zenét. Ő tud zongorázni. Én meg hegedülni. Á, fantastisch x)
És most elmegyek aludni mert ezt már épelmével még az én elborult agyam sem birja már:)
Jóétvágyat, Ferdi! (a másik ősvega)

kedd, október 12, 2010

Vagyok csak úgy

Vagyok csak úgy,
Egykedvűen...
Mint aki megszokta
jól ezt az életet.

Nem tartok sehova,
Így sokfele megyek.

Nem hajol már bennem
Földig a bánat.

Lövészárokba hullt,
Félutas szerelmek
Rég nem kísértenek.

Nincsenek szív alakú
kapaszkodások.

Pedig vártam
Tarlótűzpusztítású
Igaz érzelmeket.

Már nem engedem,
Hogy túristaútvonalként
Használják a lelkem
(...)

vasárnap, október 10, 2010

Legyél szíves ne elvenni tőlem az álmaimat



Az arcomra van írva amit érzek. Néha könnyű leplezni. Néha pedig ordít róla a hazugság.
Rajtad múlik, hogy észreveszed-e az apró, mégis ordító jeleket.
Nyitott könyv vagyok.
De attól, hogy tudsz olvasni, még nem leszel elölrébb.
Hozzám külön jelrendszer kell. Megfejtés.
Sőt! Használati utasítás. És néhány pótkerék...mert nincs ki a négy.