Órarend a gólyáknak - 2. felvonás

Tavaly már felkértek, idén is vállaltam:)
(ha tetszik, mentsd le;)

Hogyan készült

(Mégsem péntek)
Avagy kreatívkodás kreatívkodás közben:)

Tűzzománc 2.0

2 éve már voltam tűzzománcozni. Igaz, 8 éve is, de azt nem sorolnám a minősíthető kategóriába:)

Az első 2 napon vagyok túl, azaz vagyunk, mivel velem tartott Gábor is. Nem próbálta még és gondoltam elrángatom, hadd ismerje meg ezt a technikát is, ha már a képzőművészetit vette célba. Ő meg majd megtaníthat linót metszeni, rézkarcolni, stb. :)

Leghamarabb pénteken jelentkezek a többivel:))

Ó és nagy hír van!

Megkaptam a sulink egyik legnagyobb kitűntetését, a Gloria Scholae díjat

 Artifex (művészetek) kategóriában! :) Most büszke vagyok magamra.

Végre.

Borító

Biztos láttátok már a képet, ahogy az idős hölgy számítógépen kötöget. Nos, ezt kellett megfestenem az általam illusztrált könyv borítójára. Remélem jól fog mutatni : )

Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV

Épp' az érzéstelenítős műsorod volt. 

Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták 

A tágra nyílt ember szembe a port.

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat 

Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad.

Szeretem, ha visztek, mindegy is hová, 

Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom.

Valami dal szól gyerekkoromból, örülök, hogy a refrén 

Még megy és lassan a többit is kitalálom.

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat 
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad .

Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam, 
Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát .
Egy pár sz*ros csillag nézi, hogy a szívem, 
Hogy lökdösi a Holdat az égen át .

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat 
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad.

És egy leszedált ország tapsolgat a sz*rnak.
Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak .

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat 
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad 

Mutassa meg neked, mennyivel jobb lehet ,
Ha ő mutatja meg neked 

Milyen a hang, milyen a fény, 
Milyen vagy te és milyen én.

2 nap

Teszteltem Gábor grafitját :)

Ez pedig egy ajándék képeslap lett a halasi kórháznak (készült: angolóra). 

3 darabot nyomtattak belőle.

Holnap leszek utoljára önkéntes:(

Ma pedig Barnus napját ünnepeljük, ezért dobtam össze a manónak 

gyors egy kisképet a puszilgatni való buksijáról:)

Rajzolt délután

(...) Kissé átfutott rajtam a fojtogató féltékenység bizsergése, mikor felüdülten közölte, hogy szombaton aktot fog rajzolni. Hol vagyok én a tökéletesen kontúrozott, feszes tartású/jellemű modellekhez viszonyítva? Elképzeltem a testem az esztétikusan gyűrött drapériák között, ami kínos mosolygást váltott ki belőlem. Nyeltem egyet és belegondoltam, mennyi ilyet fog még csinálni és talán én is, ha a sors úgy hozza. 

A vonat nem jött. A modell beteg lett. Újra nálunk.

(...)

Az ágyamban ülünk (a gyűrött ágyneműn) s kezében rögtönzött rajztáblával (doboz) méregeti az arcomat és tekint vissza a hatalmas fehér papírra. Azt mondja, nézzek, ahová tetszik, de maradjak mozdulatlan. Először a képeimre fókuszálok, a szemközti falra. Majd a szemeim a lábfejemre tévednek és eltűnődöm a meggyvörös, lepattogó lakkon, amely az este miatt lett ilyen viseletes. Lopok magamnak pillanatot a szemeiből, de tudom, hogy zavarja, ha nézik alkotás közben. Tudom, mert olyan mint én. Leszid, mivel nem tudok egy helyben megmaradni. A fülledt meleget megtörve a nyári szellő meglebegteti a vaníliaszín, áttetsző függönyömet (s közben azon jár az eszem, hogy letépem a keretről, beleburkolózom és álomnő módjára pucéran terülök el a szoba közepén; ehelyett az agyonmosott, cseppet sem kívánatos ujjatlan felsőben ülök modellt és próbálok nem Rá nézni). Az ablakomon beszökött a szerelem a fuvallat hátán. Azon kapom magam, hogy elveszek szemeiben, abban a fel-le tekintgető, gesztenyebarna tükörben, melynél őszintébbet nem láttam még. Minden egyes pillantása erősebb szívverést produkál mellkasomban. Hunyorít egyet, majd még egyet, én meg visszahunyorgok rá, mintha csak a nap tűzne az arcomba. Gyerekes gesztusnak veszem először, aztán rájövök, hogy megfigyel csupán. Beugrik a mondat 5. osztályból, hogy "Hunyorogva kell szemlélni a dolgokat rajzolásnál, mert jobban kiadja az árnyékokat". Ahogy ezt fejben kimondom, megszólal, hogy nincsenek árnyékok, se fény. Frappáns igyekszem lenni, s az arcába csapom, hogy a szívem pedig nem tud jobban sugárzani a boldogságtól. Sóhajt egyet. Eddig a pillanatig mosolyogva igyekeztem ülni, de most lefagytam és csak bamba bámulást mutat(hat) arcom. Belegondolok, hogy nézhetek ki papíron, még sosem rajzoltak le engem. Mindig én rajzoltam mást. Akasztják a hóhért. Egyre fentebb emelem fejem, remélem láthatok egy kis körvonalat magamból, de sértődötten takarja el a lapot. Kézfejét figyelem, amellyel a hajamba szokott túrni, milyen mesterien, határozottan húzza a vonalakat. Sóhajt s a fejét csóválja. Én csak az arcát fürkészem. Elmélkedem, hogy 3 héttel ezelőtt, mikor először láttam, milyen idegennek és mégis milyen ismerősnek hatott a jelenléte. Megnyugtat. Felzaklat. Nem akarom, hogy megváltozzon. Kis lelki kitérőmet egy hatalmas sóhaj szakítja félbe; megtörten a fallal szembefordítja a képet és leteszi a ceruzákkal együtt. Értetlenül bámulok rá s ő ugyancsak, mint aki csatát vesztett épp. ,,Maradj így. Meg ne moccanj" (Biztos kimegy inni, vagy elszívni egy szál cigit.) ,, Épp a szádat rajzolom és nem bírom tovább" Hevesen csókolja ajkamat a szívem pedig tarthatatlan ütemben dobog a hirtelen elgyengülés áraként. Keze végigfut a hajamon és visszaül, szembe velem. Ebben a pillanatban megszólal az utolsó akkord, kattan egyet a magnó, lejárt a CD. Csend honol és a ceruza suhogása jut el fülembe, ahogy az arcomat igyekszik megkettőzni a világban. Már a ventilátor is szobám oszlopos tagjává lett és csodálom, hogyan táncoltatja meg éjsötét hajszálait az ócska, hűvös művi légáramlat, mikor felé fordul a szerkezet. Most én sóhajtok. ,,Lejárt a CD?"-kérdezi, én pedig csak vigyorgok rajta, milyen remek megfigyelő. Azon háborog, hogy rajzolhatatlan vagyok és nem jó, amit csinál. Megzavarom, összezavarom, felzaklatom. Fél, hogy nem fog tetszeni. Fél, hogy nem lesz ugyanolyan, mint én. Túlon túl tökéletesnek lát. Én is őt. A lapot négybe hajtja és a szemetesem mélyére fekteti. Kudarcosnak érzi a helyzetet. Én addig fogok modellt imitálni, amég neki is tetszeni fog, amit alkotott. 

Újabb fuvallat érkezik az ablakon át, talán erősebb, mint az első. Újból elveszek szemeiben, de tudom: nem fogok többé, nem akarok többé. Olyan mélyen bolyongok már, ahonnan kimászni lehetetlen. S ha még is lenne rá mód, beülnék szíve szobácskájának egyik sarkába, fülemre tenném a kezem, szemem behunynám, mint konok kisgyermek.

Rajzolt délután. Nem engem. Nem a szám, nem a szemem. Szerelmet rajzolt.

(...)


Minden egyes pillanattal közelebb érzem magam hozzád.

Filcidőket élünk, kérem. Semmi sem a régi már

Ha elismert, rég nem élő művészleány lehetnék, bizony ez lenne a leegyszerűsített tűfilc-korszakom.  Sosem volt ilyen színtelen. Sosem volt ilyen kifejező.

Ó-ió-ció-áció...illusztráció

Nem említettem még, de illusztrálok egy könyvet. Hogy mi, merre, hány méter, már én sem tudom, csak annyit, hogy az ELTE adja ki és netes szótár. Jól hangzik, nem?:)
Tehát kéne mutassak valamit. Olykor csak az a bizonyos középső ropi megy a kézfejemről, de azért mégis már. A nyelvem sem illendő. A rosszabb napok elviharzottak és most már csak egy dúdolászva rajzoló pannus van (magyarórán), aki nem mindig azt veti papírra, amit elvárnak tőle, még is valahogy kikecmereg a helyzetből.
Lássuk, mennyire komplikált a helyzet:

Lett egy ilyen (aktuális fejléc)

 Városi kavalkádba is csöppentem

 Utána jött az édes önirónia

Majd a szerelemben fürdőzés...

 Fordított idő, lámpák, árnyak meg még több lámpák...

 Átértelmezett idővonal (vagy inkább önmutogatás alkotta giccs)

 Végül is mindig ide kalandozott a gondolatom...

De ma (végre egy az eredetiek közül) megszületett jó pár

tényleg illusztráció, sok "előkészület" árán

Mindig felnagyítom a problémákat. De csak azért, hogy jobban átlássam őket.

Nagy a szíved, nagy a szemed...Piroska, menj már innen, azzal a nagyítóval!

Többet nem mutogatok, lehet nem ezt sem szabadott volna. Még a végén hűvösre tesznek. Nem szeretem a hideget, bár szívesen húznék most fókazsírpulcsit fülessapkával :)

Tónusozd már a ruhámat is!

-nem.

Széles vigyor

Teli torokból kiáltanám világgá, hogy eszméletlenül boldog vagyok. A fenébe is.