szerda, május 30, 2012

Üzenet a semmiből


Vánszorognak a percek; a gondolatok, érzések, tények és kérdések csak úgy repkednek olthatatlan hévvel, mint madár fészkéhez közeledve.
Otthon vagyok benned, hiába csak szíved előszobájában ücsörgök fejemet kapkodva (hogyan kerültem én ide?). Mind bentebb és bentebb vágyom (egy külön szobába, melyet csak nekem festettél álombeli színekkel, teljes szíveddel).
Hajam függönyként borul arcomba s illata téged hív el
ő s érezlek – közel. Olykor kipillantok mögüle: itt vagy-e vagy képzelődöm? Pont, mint mikor valóban itt vagy. (Szemem lehunyom, megdörzsölöm, mint álmos kisgyermek mesevilágából ébredve) S félek kinyitni. Félek: eltűnsz. Félek: nem vagy valós.
Lehetsz: álom, képzet, tündér, végzet
én egy valami szeretnék lenni: részed.

kedd, május 29, 2012

hétfő, május 28, 2012

Hírközlés

én pedig közöltem vele, hogy ne kopogtasson tovább szívem ajtaján, mert elrabolták és nem hiszem, hogy vissza szándékozzák hozni.

vasárnap, május 27, 2012

Levél, telefon helyett

Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a fiú vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz...

csütörtök, május 24, 2012

Olyat, mint te



Mondtam már párszor, hogy elvétve hegedülök is, most itt van egy kis hamis, lementhúros, de végére belejövős minta :)

hétfő, május 21, 2012

Délutáni zenés foglalkozás megfáradt, menekülő lelkeknek

Csütörtök délután a zenészlelkű bibósok (köztük én is) koncerteznek egyet a nagyérdeműnek.
A belépés díjtalan, az élmény megfizethetetlen.
A miének sírni fognak, az Adele nótáknak ez a fennebb jövő funkciója.


(a kis retardált muzsikusgyerekeket ábrázoló logo az én kezem 2 perces "munkája")

Nem hétköznapi hétvége

Kezdeném azzal, hogy a hétvégéim rendszerint a hasam nappal való süttetésével telik, persze a lustálkodásra értem. Ehhez jön némi olvasás, fejtágítás, festés és a többi.
Van valami jó abban, hogy sokoldalú vagyok. Úgy érzem, ez a családommal is közelebb hozott s hoz, mivel rengeteg koncertre kísértek el szüleim, a kiállítások megtekintése pedig (főleg ha az én művem is ott mosolyog) tökéletes kiruccanás a családdal. Hiszem, hogy sokat tanulnak tőlem is, a kicsitől. Valami olyan világba tartanak velem karöltve, ahová nem nyernének bebocsátást, ha én nem jövök e Földre. Véletlenül.

Ez a hétvége egy pont ilyen kis külön-világ-túra volt. Bár szétszabdalódva, mivel szombaton a szüleimé, vasárnap a testvéreimé lettem.

A már említett kiskőrösi tárlat az Amator Artium jóvoltából jött létre és büszkültem, hogy beválaszottak engem is. Nagy meglepetésemre kevesen voltunk a fiatalabb korosztályból, inkább a sokat tapasztalt, 50+-os mezőnyé volt ezúton a pálya. Sok szép emlékképpel gazdagodtam, s egy nagyon értékes embert ismertem meg ezen a napon :)

---------------------------------------------------------------------------------
A második nagyobbacska kalandom az Ez van! kiállításra vezetett a Millenáris Parkba. 20-án volt utoljára alkalom a megtekintésre, így az utolsó pillanatban gondoltam egyet és vonatra pattantam. A rajz oktv döntőseinek tárlata volt ez, amire a gipszet és a munkanaplót készítettem még pár hónapja. Megvallom, nagyobb számot vártam - mint minőségileg, mint darabszámra. Nem vagyok elfogult magammal, akik ismernek, tudják, hogy szerény vagyok, ha dicsérnek és piszkosul kritikus a munkáimmal. Viszont úgy gondolom, az enyém simán bekerülhetett volna, legalább az 58 közé. A munkanaplót pedig nem érdemes túlbonyolítani; voltak egyoldalas, tömör tényeket közlő papírfecnik is. Nem örültem továbbá annak, hogy egy téma köré építve küldött be 4-5 ember egymáséra kísértetiesen hasonlító munkákat. A banális álarc-koncepciótól pedig már a falra másztam a sokadik egyforma után. Persze voltak igényes, eredeti, szépen kivitelezett alkotások, amik méltán jutottak be. Azért kíváncsi lettem volna, mit kezdek a tanulmányrajzzal, ha túljutok az első rostán:)
Lényeg a lényeg, jövőre újra nekiveselkedem;
tanulság: egyszerű, látványos és szokatlan anyagok, technikák kellenek a népnek. Arra pedig, hogy hogy csináltad, a kutya sem kíváncsi.


Alapvetően nincs bajom a fővárossal, csupán valahogy mindig a bal lábbal ébredt pestiekkel kereszteződnek utaim, ha arra járok. El szerettem volna hozni a pályaművemet, viszont küldtek embertől emberre, senki nem tud semmit, fél órába tellett kideríteni, ki, hol merre. Megjegyeztem (utólag megbántam), hogy csak ma tudnám elvinni, mert vidéki vagyok. Szúrósan rám néztek és megjegyezték, hogy ez csak egy átmeneti állapot. (Mit akarok én itt, kis tanyasi parasztlány, menjek vissza, ahonnan jöttem.) Végül arra jutottak, hogy csak hétköznap lehet átvenni, és jöjjünk vissza. Még jó, hogy tesómék Pesten élnek már, így megoldható. Nekem meg úgy is mindegy a nádtetős nyegyedben...
 Legalább az idő szép volt és ez a kis "zöld-sziget" az aszfaltdzsungel közepén.
Kísértetiesen hasonlít a felállás a tavalyi OTP-s Fáy-díjátadóra :)
Úgy látszik, ez a kora nyár művészkedős családi nap marad most már - a jóvoltamból.

Az előző bejegyzésben emlegetett baris képződmény pedig így áll:

Megj.:
A mai napon valami fennebb való gonosz erő irányítja a történéseket, mert semmi sem sikerül - de erről majd legközelebb.

péntek, május 18, 2012

Bárányok hallgatnak

Ma éjjel már csak azért is befejezem...

csütörtök, május 17, 2012

Rejtekes

...jóidőt, ütközésig tolt szellőztetőt a buszon, nyavajgó lányokat, miniszoknyát, izzadságcseppeket, elfojtott lélegzetet.

szerda, május 16, 2012

Nicsak

Nézzétek, mit találtunk ma:
http://azenmagdim.hu/

Ott kukucskál az én tavalyi gitáros firkálmányom:)

hétfő, május 14, 2012

InterYou

Múlt héten volt egy mókás kis élményem. Interjút kértek tőlem!:) Mondjuk egy vizsgához (vagy zh-hoz - nem értek ezekhez az egyetemi fogalomkörhöz:) kellettem, egy nagyon aranyos lánynak, segítségül. Egyszerű kérdésekre kellett válaszolnom -  magamról, magamból. Kaptam érte "köszönöm" csokit, tollakat és képtartót, amiért nagyon hálás vagyok!
Azért gondoltam megmutatni Nektek is, mivel magamról részletesen nem túl sokat szólok, főleg nem ilyen érthetően, összeszedetten. S azoknak is, akik műnek vagy semmilyennek hisznek. 
Ezúton is üzenném: igen, naiv vagyok. Naiv festő. 

Közreműködött: a festéktől pöttyökkel tarkított szkenner. (takaríthatatlan)

vasárnap, május 13, 2012

Fejléc

...és egyszer csak ott állsz, teljesen egyedül.
(Nem értem, miért hasonítják a magányt a kisujjhoz. Belőle is kettő van.)


Egy szende, elveszett lélek, mely a kezdetektől fogva csak remélt, bizakodott. Hitt benned. Mert örülni, szárnyalni; magabiztossá tett. Megéri ez? Ha a végén elmúlik...igen, meg. Inkább csalódom százszor, hogy egyetlen egyszer boldognak érezzem magam. A tartózkodás nem erény.
Feketét húzni, bánkódni nem érdemleges. A szív gyászol eleget.
Egyébként pedig kétfelé tört...vigyétek bátran.

Magatokat hányok tőletek, összegyúrlak titeket, így lesztek tökéletes.

Nothing.

szombat, május 12, 2012

Nem/csak

(Nem) csak a fejléc miatt (nem is annyira) BUKOTT MEDIKUS

Azt mondta, (nem) kell reklám. Azt mondta, egyszer híres lesz és hogy van vénája hozzá. Stílszerűen: ért (nem csak) az erekhez. Ez itt (nem) a dráma helye. (Nem)hiszem, hogy rólam ír. Annyira (nem) ismer, hogy a lelkem sajdul (kacag) belé. Hiszem, hogy jobb (nem) lesz. Ő (nem) az.


A zárójeles gondolatok a hangulatnak megfelelően vannak jelen. Csak tudnám mi a helyes...
Csak tudnám...

A fejléc (amit én rajzoltam) első pólója egyébként a Beginners c. filmből van.
-Nem ismersz, ez tetszik.
-Ez nem igaz.
-Tényleg?
-Szőke a hajad, kb eddig ér. Rágyújtasz a nemdohyánzó szobában. Néha harapsz.
-Te felhajtasz a járdára. Néha nagyon magányosnak tűnsz, mint aki most költözött ide.
-Látod egyáltalán nem ismersz.
.....
-Más mint bármelyik lány, akit eddig ismertem. Néha belesétál az életedbe valaki. Nagyon feltűnő és belezúgsz.
-Már házasok vagytok?(kutya)
-Nem, ez nem így megy. Más lépések is vannak. Bonyolult.
-Remélem tartós lesz.(kutya)
-Én is.

Koris délután

Lelkem (h)arca, szívem kudarca

Fordult a világ. Vagy körötte én.
S én kapva kaptam a változás szelén.
Felemészt. Bekebelez. Belebetegszem. Itt hagyok
Valamit, mely emlékeztet arra: ki vagyok,
Voltam. Holtan fekszik a bánat
S könnytől elázva nyomom az ágyat:
Nem vagyok szomorú; egy percig sem voltam.
Mint mondtam, a bánat itt fekszik: holtan.

péntek, május 11, 2012

Nyúlik a kezem

és már Kiskőrösig ért! Az "AMATOR ARTIUM" névvel felcímkézett XXI. Országos Képző- és Iparművészeti Tárlatra beválasztották az egyik képemet a beküldött háromból:) Nagy meglepetésemre egy másfél éves tűzzománcot választottak, a piros esernyőset. Emlékeztetőnek, aki még nem találkozott vele:

Pedig azt hittem ez a kép lesz a nyerő:
Aztán kiderült, hogy csak 3 részből állhatna:D Bukta:(

csütörtök, május 10, 2012

kedd, május 08, 2012

Délutáni tanórák előtt

Ilyen még nem volt úgy sem, épp ideje. Az új divat, hogy érettségi szünet helyett délután kell gimibe menni. Dél? Hát nekem olyan nem lesz, mivel 11-kor indul a buszom.
Ettől eltekintve a hétfőm jó volt. Ez is ritka. Orsi, a mindig mosolygós pink királylány 18 éves lett. Ez azt jelenti, hogy hamarosan én is...
Közérdekű bejelentés: a 18. születésnapom betöltésekor új blog indul! (ez nem azt jelenti, hogy a Pumpkin Soup megszűnik a Föld színéről, csupán kevesebb bejegyzést érdemel majd. Remélem az újat is ugyan ennyien fogjátok szeretni!:)

Reggeli kávé. Az egyetlen, aki meghallgat és erőt lehel belém.

 Feldizájnolt Gringo's. Egyszerűen imádnivaló.

Bölcs Orsi bölcs baglya :)

Endike és én Orsit ünneplünk

Múlt heti hosszúhétvégézés Barnussal

Vad Fruttik koncert volt. És szemek, melyek ki tudja, mikor néznek egymásra ismét...

a képről pedig ez  jutott eszembe:

hétfő, május 07, 2012

Hídlakó

Lényed tengernyi hiányának csobogó fodrain ringadozó ütött-kopott magàny-hajó araszolva vontatja önnön nyomorúsàgfellegem a várva várt ölelés hegyek és az el nem csókolt csókok jeges vízhullámok nyaldosta hídlábai felé. Reszket megfáradt fél-lelkem itt-nem-létezésed fájdalmas áraként. Ez a legtöbb, amit adni vagyok képes ebben a zord világban azért, hogy enyém légy. Hogy tiéd lehessek. S ezzel a heves rendületlen lendülettel kivetem testem a rozoga csónakból víztükröt repesztve. A híd alatt. Szíveddel jèghideg markomban.

péntek, május 04, 2012

Naplófirkák folyt.

Képtelenség, hogy elképzeld magad egy időben több helyen? 
Felszeletel az élnivágyás. Talán már több helyen is ott vagy. Igen. 
Több ember gondol rád, pont rád ebben a pillanatban. 
S sokuk szívében is ott csücsülsz, bármelyik szobácskája legyen is az. 
Van ennél szebb máshol-lét? Aligha.


Szürkének lenni nem mindig egyenlő a jelentéktelenség eszményével. 
Tégy egy apróbb merész dolgot, mindenki hasra esik bátorságod láttán. 
Aki mindig reflektorfényben billeg, előbb-utóbb belefárad. 
S mi szürkébb van a mai világban egy megfáradt, agyonhasznált személynél...



Mindenki szállni szeretne. 
Hisz mivégre a hőlégballon, a siklóernyő, a helikopter, a repülő? 
Hiábavaló, repülni a széllel nem azt jelenti, hogy elrugaszkodsz a földtől 
és meghatározott ideig így is vagy képes tartani önmagad. 
A repülés a szabadságot jelenti...
a lélek beteljesült állapotát.
 Ez az, amit Mi, emberek, sosem leszünk képesek utánozni...


Az a baj a mai világgal, hogy már a szemünkkel is
képesek vagyunk hazudni, nem csak a mimikánkkal s szavainkkal.
Én ezt tapasztaltam. Ha a szemeddel üzensz, az vagy piszkosul őszinte,
vagy a legnagyobb hazugság, amellyel szembe kerültél valaha.
Persze lehet csak én vagyok könnyen becsapható...

Bejárat/kijárat

Lábujjhegyen távozom.
Halkan csukom ajtót életedre.

Hogy kulcsra zárom-e, még nem tudom. Nem tudhatom. 
Annyi biztos, hogy továbbsétálok, el, ajtód elől.
Az ablakból kukucskálhatsz. Rakhatsz kását a lábtörlődre,
ahogy a kóbor macskákat szokás megszánni. 
Talán visszajárok, de küszöböd nem lépem át.
Még nem / már nem.
Napfényt csalogathatok olykor az ablaküveg tövébe,
pont oda, ahol lesed, merészkedem-e a kása közelébe.
Talán jön más, hasonló megvetett kóbor lélek,
kinek ugyanolyan szüksége származik a darabos, ömlengős szeretetre,
mint Neked.
Nekem.
Én egy időre jól laktam, így tovább sétálok.
Lábujjhegyen.

Neked is van kulcsod.
Kérlek ne használd még...
csak addig, még távozni eresztesz.

Röhejes, felszínes és naiv vagy. Végérvényesen és visszafordíthatatlanul.

szerda, május 02, 2012

Karinthy Frigyes: Nihil (Recitativo)

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz
És beszélgettem vele a lépcsőházban:
Bementünk, mert kint nagyon fujt a szél
És kemény csöppek estek.

Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni
Találkoztam Biró barátommal.

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai - 
Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is művészet - 
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az
De akkor nem is kell művészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek 
Az emberek és jól érezzék magukat.

Biró dühösen ott maradt az utcán
Én még bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.

A szélnek mondtam egy gorombaságot
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról
De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.