(Nem értem, miért hasonítják a magányt a kisujjhoz. Belőle is kettő van.)
Egy szende, elveszett lélek, mely a kezdetektől fogva csak remélt, bizakodott. Hitt benned. Mert örülni, szárnyalni; magabiztossá tett. Megéri ez? Ha a végén elmúlik...igen, meg. Inkább csalódom százszor, hogy egyetlen egyszer boldognak érezzem magam. A tartózkodás nem erény.
Feketét húzni, bánkódni nem érdemleges. A szív gyászol eleget.
Egyébként pedig kétfelé tört...vigyétek bátran.
Magatokat hányok tőletek, összegyúrlak titeket, így lesztek tökéletes.
1 megjegyzés:
szuper,az interjú is,a naivsággal sincs gond,csak ne add ki magad nagyon másoknak ;)
egyébként sokszor hittem,hogy idősebb vagy pár évvel,klassz a gondolkodásmódod,és valóban,üdítő :)
sok sikert a MOME-hoz ;)
Megjegyzés küldése