szerda, január 25, 2012

A jelentéktelenség netovábbja

Nincs annál megalázóbb és belülről mardosó érzés, mint mikor a legtöbbet kihozod magadból, még sem vagy elég. Véleményem szerint. Sikerült elérnem az érdektelenség azon fázisát, mikor azt sem bánnám, ha hirtelen nem lennék. Csak úgy.
Hazafelé zötykölődtem a rozoga buszon, azon elmélkedve, hogy valószínűleg kár volt ez az OKTV-s hajcihő, kitettem a lelkem, de elég nem vagyok. Pedig már-már a rajz az egyetlen dolog, amivel kicsit is kiemelkedek. Szóval csak zötyögtem, és azt képzeltem, hogy egy konzervdobozban vagyok valami piacos néni csíkos szatyrában. Erre felnevettem halkan, amire egy mellettem ülő bácsi -ismét- összerezzent. (A múlt héten történt, hogy felkiáltottam és elkezdtem firkálni a kémiafüzetem hátuljába, mire a jobboldalt helyet foglaló idősebb úr megijedt.) Úgy tűnik, az egyetlen tehetségem az idősek ijesztgetésében rejlik...

kedd, január 24, 2012

Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!

Nobeles mappára a Nobeles pályázatoknak.

Mellesleg köszönöm, jól vagyok. Ordítani tudnék, de csendben magamba fojtom. Egy nap kitör, s ebből lesz a legszebb requiem. A napokban televolt gyertyák tucatjával a szobám, s finom vacsi illata lepte be. Ennyi tellett tőlem; azt akarom, hogy ne legyek. Így, vagyis kevés. Bocsánatot nem kérek magam miatt.

vasárnap, január 15, 2012

Muffinvarázs 2

Orsi varázsdobozkája.

szombat, január 14, 2012

Muffinvarázs

Elmaradt ajándékbemutató.
Fruzsinak lövésem se volt, mit adjak karácsonyra, viszont van egy különleges képességem. Habár addig a pillanatig sosem tudom, mihez kezdjek, a szoros időkorlát mindig kihozza belőlem a legjobbat. Az isteni szikra most küldött egy nagy muffint, amibe már-már beleharapni is kötelező. Ez egy kitűző. Pólóra, kabátra, sapkára, táskára, kutyára, macskára, jókedvre. A csomagolás meg egy kis plusz. Rózsákkal és gyönggyel díszítve, csak hogy Fruzsi biztosan dobjon egy hátast. Elértem a célom.

péntek, január 13, 2012

2012-az önmegvalósítás éve

Hol is kezdjem...
Azt hiszem, leszek oly bátor, hogy nyilatkozzak a rajz oktv-ről (országos középiskolai tanulmányi versenyek, de továbbiakban mást is fog takarni), hiszen tegnap volt a leadási határidő, ma meg már ma van. Lopásnak nincs esélye, viszont sokan érdeklődtek felőle, úgyhogy kiteszem. Remélem ez szabályos és nem zárnak ki miatta. De nem loptam semmit, sehonnan, minden saját vélemény, gondolat. A zenék, csokik, élmények és a barátok nevezhetők természetes doppingszernek. Úgy vélem.
Induljunk attól a pillanattól, mikor december végén tudatosult bennem, hogy már csak 2 hetet szánhatok rá erre az egész procedúrára.
Nem is szándékozom tovább fecsegni, képek jönnek apró kommentárokkal.

Először is: a munkanapló. Nehéz feladat volt, ilyet még nem csináltam ezelőtt. Vonzanak az új dolgok. Beszkenneltem minden oldalát, így olvasható is (teljesen én vagyok, kívül, belül egyaránt)


 Rizsa, rizsa, rizsa...mentegetőzés





 A "gipszeket" az osztálytársaimmal írattam alá. Mintha...
 A nagy, hirtelen jött megvilágosodás.
A hátlap csak csokiöntet az extra fagyikehely tetejére...

Na és ugyebár a munka.
A gipsz már adott volt számomra, az ötlet meg az utolsó utáni pillanat előtt kettővel érkezett.
Szépen sorjában...
A fene nagy kíváncsiság nem éppen a szerencse és a jól alakult dolgok társa. 1 órán keresztül gipszes voltam.
Ezután végre azt csináltam, amit kellett.
 Így kezdte pályafutását, azonban nem várt komplikációk adódtak. A nagy szem reggelre kifakult (az éjjel folyamán 3 óráig festettem, utána elaludtam közben). Másnap anya nem engedett el suliba, mert 1.) zombi fejem volt 2.) talpig festék voltam 3.) nem volt kész, ráadásul újra kellett mázolni ezt a vackot. Ezért úgymond "lógtam" egy fél napot az iskolából. De végül elkészült a "mű".



És most játsszunk olyat, mint oly rég, gyermekként! Nagy könyv, tele zavaros képpel és keresd meg rajta az alábbi dolgokat...

LEGROSSZABBÓL A LEGJOBBAT

Rövid magyarázat: OK(tatási)TV-hez

A síró, értelemmel teli szem MI vagyunk, fiatalok, kiknek fájdalma és reménytelensége úgy pereg le a politikusokról, mint esernyőjükről az esőcseppek (a mérges galócára emlékeztető esernyő nem véletlen van). A szárnyaló, azaz próbáló madarak, melyek a nyakkendős manus melletti dallamra táncolnak, (azaz ahogy ő fütyül) szintén MI vagyunk.
A gipsz alján az "élet tengere" fodrozódik, melyen a kishajón (ismét véletlen) az "aki a világra jött" felirat olvasható. (azaz mind megszívtuk...) A fodrok végül egy óriási hullámban végződnek, mely mellett a domináló sárga Rózsa ismét nem véletlen. A belőle kinyúló (hozzátartozó) kéz mézesmadzagot nyújtva berántja a madarakat a sírtemetőbe. A kis papírrepülő (nem látszik) a szabadjára eresztett, már-már reménytvesztett álmainkat mutatja...
Persze lehet hogy csak belemagyarázom. ,,Ez van". Minden esetre van ma rosszabb, mint egy törött kéz. És nem a két törött kéz a helyes válasz. :)

Ennyi lennék ezek után, reménykedjünk a legjobbakban.
 Erre még lehet egy szemernyi esélyem.


További hírek: a témában megjelent egy újságcikk, amiben én is nyilatkozok, bár nem végzősként.

Én nem tudok mit mondani. Nem csak azért, mert szóhoz sem jutok ettől a röhejesnek sem csúfolható procedúrától, de én még csak a 11.-esek padját koptatom. Bár van még egy évem, már elment a kedvem az egésszel együtt attól a bizonyos NAGYBETŰS élettől is. Nagybetűvel küldeném az összes értelmi szerzőt melegebb égtájra. Végzősök, kitartás! Lesz ennél rosszabb...és ,,alig várom" hogy MI legyünk a következő tehetetlen áldozatok. Mert ugyebár végigtanulhatom ezt a 12 évet, ha apuciéknak nem villájuk és 3 Mercijük van. Valószínűleg ez az új emberi értékrend. És csodálkoznak, hogy mindenki menekül ebből az országból, a nagyravágyás és a remény becses temetőjéből. Azt hiszem én is ezt teszem, mielőtt élve elásnak...
Anna

kedd, január 03, 2012

2012

Ha valóban világ vége lesz, én azt sem bánom. Ezt az évet annak szentelem, amit szeretek.

Rajz oktv alakulgat, el kezdtem firkálgatni a lapokat, a munkanapló-kezdemény meg ácsingózva várja, hogy tovább írjam.

Szilvesztert Szegeden töltöttem, a napfény városában.
Fogadalmam nincs, vagyis de. Nem elindulni a rossz pólus felé történő elfordulás felé. Mindösszesen.