hétfő, augusztus 31, 2009

Utolsó nap. Viszlát nyár.

................................
Ez a nap is hasonlóan kezdődött, mint általában. Felébredtem xD Most próbáltam egy kicsit a megszokottnál eltérően korábban felkelni, hogy több mindent csinálhassak ezen a napon. Reggel volt egy kis szobatakarítás, mivel tesóim itt voltak egész hétvégén. Délelőtt nekiálltam németet tanulni, mivel holnapután írjuk a csoportbasorolót. Délután anyuval flangáltunk egy kicsit a városban 1-2 füzetet venni, meg egyéb apróságot. Elmentünk a nyaralásos meg a Zsanos képekért is, de még nem érkeztek meg-.-" tökjó, mert holnapra szükségem lenne egy különleges alkalomból:)
Délután nekiálltam Odüsszeiát olvasni. Rájöttem hogy természetfeletti kreativitást okozó mellékhatása van a számomra, mert akárhányszor nekikezdek, újabbnál újabb ötletek jutnak eszembe, miket alkothatnék megint. Akkor most ez jó vagy rossz? Mert tökjóérzés valami új ötlettel előállni, viszont a könyv...most tartok a felénél nagy nehézségek árán. Később matekozni kezdtem, végigvettem az egész tavalyi anyagot...quotiens. Azhát.
Holnap reggel buszraszállok, megrohamozom a Bibót és...bibós leszek xD

csütörtök, augusztus 27, 2009

Fáradtságos Gólyatábor utáni napok.

........................
Túl vagyunk már azon, amit mindannyiunk úgy várt és készült rá sok napon keresztül. Én speciel 3 napig rámoltam, mert párszor kicsréltem a táskám tartalmát. Nehéz dolgok ezek.
Pénteken 9 óra tájt vonatra szálltunk mind a 108-an, és célba vettük A kunfehértói tábort:)
Gyalog elindultunk, én sosem jártma még ott, fene tudta, hogy ilyen sokat kell mászkálni. Főleg, hogy a mi drága 4.-eseink szépkis homokutas kerülőutakkal megboronálva utunkat terelgettek bennünket. Szandálba fantasztikusan festett a lábam. Pont Rékával mentem, mikor megjegyzést tette az ő szép piszkos lábára is, ő meg simán rávágta, hogy -"Naoszt. Úgyis szanki paraszt vagyok" ...xD
Nemtudom miért, de én úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy a tó mellett leszünk és fürödhetünk is. De nem így volt. Szerencsére az osztályunkból mind a 30 ember megjelent a maga sziporkázó egyéniségével ( ahogy a táborismertetőn állt), beosztottak minket a szobákba és lecuccoltunk. Ezután kezdődtek a fantasztikus programok ( csak előbb én gyors zuhanyzóért könyörögtem, hogy megmoshassam a lábam xD) Letettük a tábori esküt, kiosztották a névtáblácskáinkat, mind élénk rózsaszín volt. Fiúkon csábosan festett. Még aznap megkezdődtek a kegyetlen kútfúrások... Este karaoke parti volt. Na ez egy újabb történet:D először csak hallagattam meg táncoltam rá, aztán beszálltam énis és a végére Jojo, Lacika meg én...fantasztikusak voltunk^^ és ezt így ki merem jelenteni bátran.
Este természetesen semmit se aludtunk, ment a nagy dumaparti. A másnap reggel szép volt. Több szempontból is. Gitárszóval ébresztettek 6 körül a 4.-esek, feltápászkodtam, nyitnám ki a szemem, erre telibelövi valaki vízzel. A reggel a cipellőink felkutatásával kezdődtek, mert az éjszaka folyamán elorozták őket. Mikor meglettek, indultunk ki a pályára reggeli tornát végrehajtani-.-" törpejárás, négyütemű, hasonló finomságok. Utána kezdődött a futás, végig a kerülő utakon, és végre ott volt a TÓ*.* -csak ne kellett volna körbefutni...erre kitalálták a futás végén a tónál, hogy visszafelé versenyre megy. No hát mi Rékával meg 1-2 emberkével
elhatároztuk, hogy benneleszünk az első 10-ben, és kapjuk a rakat plusszpontot. Ugyan mi az nekünk, kis futás...be is értünk esők között, tök jól birtam...erre elkezdtem köhögni
nagyondurván. És nem birtam tovább...és én lettem a hányóslány. Tökjó. Ezután mindenki azzal basztatott, hogy jólvaagy? nemkell miegcisnálnod a feladatot, ha nemérzed jól magad...hagyjatokmá mondom, semmibajomnincs. jajj...
A délelőtt fergeteges volt:D a lassítottfelvételes feladatot megnyertük, a tojásdobálást is. Meg a cukirucim újságpapírból, műanyagpalackból meg alufóliából...fúú...kintvolt Andris, Coni, Laci meg Jani. Dobálgattam feléjük puszikat meg minden xD nagyon röhögtek.
Aznap este volt tábortűz és közös éneklés:) annyira szép volt. Előtte elénekeltük a csapatindulót, bemutattuk a csapatzászlót a bézbólütős 4.-essel x) meg a rémtörténetet a plüsseinkkel.
Az este ismét hatalmas bulival zárult, táncoltunk nagyon durván:D
Mondanom se kell, hogy aznap éjjel se igazán aludtunk. Reggel összerámoltunk, a jó időnek is végeszakadt, elkezdett esni az eső és piszkoshűvös lenni. Reggeli után végre mosogathattam is x) És ne felejtsük ki a sikisiki babuut:D Az egyik pontszerzős frladat az volt, hogy játék katonákat kellett felkutatnunk a tábor területén. Ő volt az első xD http://www.youtube.com/watch?v=YyBscJfwr8M -> ne hagyd ki x)
A tábor végén jött az eredmény hirdetés, sajnos mindent megnyertünk, ezért mi lettünk a tábor legjobb osztálya (L) REÁL A LEGJOBB ;D

Mikor hazaértem, nagyon kómás voltam, mégis fel voltam pörögve olyannyira, hogy egyedül énekeltem itthon hangosan és táncoltam a széken. Anyuék elutaztak hétvégére, egyedül meg nem mertem itthon aludni, ezért aznap éjjel Orsit boldogítottam. Köszönöm a türelmedet bogyókám:D

A héten elkezdtem tanulgatni, kötelezőt olvasni és hegedű próbákra járni (köv. hétvégén Majsanapok:P) Ma alakítottam megint, mivel ebéd után fél2 körül nekiláttam olvasni, olvastam kemény 2 sort és valami csoda folytán bealudtam...vagy onnan fentről a nagy Zeusz bocsátott rám átkot, mivel nem becsülöm meg az isteni Odüsszeiát. Nemtudom mi történt, de fél7-kor ébredtem fel mérgesen. Ma se jutottam semmire...így tovább pannus.

höhö...szenevdjetek csak x)

kedd, augusztus 18, 2009

Meg vagyok húzatva.

*Unatkoztam...kinek csinálhatok egyet?:)

vasárnap, augusztus 16, 2009

A mosoly fogalma Pannus-szemszögből

(100. bejegyzés)
•••••••••••••••••••••••••
//Érdemes elolvasni mindenkinek. Összehasonlításképp vagy csak szimplán, hogy mosolyogj egy jót:)

Napok óta foglalkoztat egy kérdés. Ezen töröm a fejem szinte minden percben. Mit jelent a boldogság?

•Ha belegondolunk, a boldogság velejárója külső szemlélő számára a mosoly. Ez tükrözi nekünk, hogy a velünk szembejövő fél, egy ismeretlen, vagy akár ismerős, barát, családtag gondtalan időszakát éli, elégedett, mert mosolyog. De vajon belegondoltunk-e már, hogy lehetünk-e mosoly nélkül boldogok? Ha felteszem magamnak ezt a kérdést, minden nap más választ adok rá. Hiszen mért is ne lehetne mosoly nélkül örülni? Meg lehet mindenünk, lehetünk elégedettek, szerelmesek, győztesek. Nem tudom, éreztetek-e már úgy, hogy megkaptatok valamit, amire már hetek, hónapok-akár évek óta vágyakoztatok, ott volt a kezeitek között, még sem éreztétek azt, amit "megszokottan" kellene, amit úgymond "elvár" a környezetetek. Nekem volt már ilyen. És a bűntudathoz kísértetiesen hasonoló érzést tapasztaltam. Megmagyarázhatatlan. Ez persze nem tudom, hogy másnál is így működik-e, sosem kérdeztem meg senkit. Arra gondolok ilyenkor, ha megkapom az áhított, nagyobb tárgyat, hogy mennyi mást lehetett volna vásárolni belőle mások részére is. És hogy tényleg szükségem van-e arra a dologra. Mindig akkor ugrik be, hogy talán nem is olyan fontos, mint ahogy előtte gondoltam...
•Máskor pedig, mikor talán vidámabb napjaimat élem, egyértelmű NEM a válasz arra, hogy lehetséges-e mosoly nélkül élni. Hogyan is lehetne? Mosolygunk, ha megdicsérnek, ha hallunk egy viccet, ha szerelmesek vagyunk, ha teljesül egy álmunk, vagy akár magunkon is mosolyoghatunk:) Sajnos erre kevesen képesek.
•A mosoly lételemünk. Kifejezhetünk vele rengeteg dolgot. Léteznek műmosolyok, amik csak arra jók, hogy hamis jeleket közvetítsünk a másik fél számára. Ezeket én speciel én azonnal felismerem, valami megszólal ott belül, mint egy riasztó, "vigyázat, csaló a láthatáron!" A hamis mosolyok jók lekoptatásra, együttérzés utánzására, és vannak olyanok is, amik félelmeinket, idegességünket leplezik.
Az igazi, őszinte mosoly könnyebben felismerhető. Mindenkinek jól áll, és mindenki szereti. Gondoljunk csak bele...mikor ránk mosolyognak, ösztönösen visszamosolygunk, mintha kötelességünk lenne. Mert az is. Mindenki jól jár vele. Megédesíti egy rossznak ígérkező napunkat, bátorít a nehéz helyzetekben, megnyugvást ad szomorúságunkban.
Hangulatember vagyok. Ezt a barátaim tudják a legjobban, akik velem vannak vidámabb és gyengébb pillanataimban is.
•Tudok erre két variációt. Az egyik, amikor elkeseredett vagyok valami miatt, sírok, csoki falásra vetemedek csöpögős zenék társaságában (ez szerencsére mostanság nem fordult elő:), és megjelenik egy barát. Már pusztán a jelenléte valamiféle csekély megnyugvást ad a lelkemnek, hogy itt van Ő, akire mindig számíthatok, és száz százalék, hogy azokat a dolgokat fogja nekem mondani, amikre ebben a pillanatban éppen szükségem van. Természetesen a problémámat nem várom el, hogy megoldja helyettem. Más szemszögből látja természetesen a dolgokat, egy kívülálló, így ez lehetetlen kérés is lenne. De segít feloldódni, visszahozni a "régi" énemet, felszínre tör a vidám, határozott személyiségem. Így sokkal könnyebb megoldani bármiféle problémát, hisz minden könnyebben megy, ha jó a kedvünk és tudjuk, van akire számíthatunk.
A második eset, mikor a barátaimmal vagyok, minden gondtalan, nem törődöm semmivel, csak velük és a vidámsággal. Jókat nevetünk, hihetetlenül boldognak érzem magam. Viszont, mikor el kell válnunk, pánikszerűen tör rám a tudat, hogy újra visszatérnek a problémák, amik egyes-egyedül csak rám várnak, ilyenkor elszomorodom, és van, mikor olyan mélyre torkollik ez az egész, mint az első eset elején. Ez olyan, mint egy mókus kerék, sosem lesz vége, de pont ez a szép benne, mert helyet kapnak benne a barátok és a rengeteg mosoly. Persze vannak mellette könnyek és szomorúság, de semmi sem lehet tökéletes, mit azt már tudjuk.

•A mosoly egy szép szó. Talán mindenkinek más jut róla eszébe, de mindig pozitív dolog. Már az szó elolvasása is jó érzéseket kelt bennünk. Mosoly. Mosoly. Mosoly:)

•Kevés dolognak örülnek manapság az emberek. Gyermekkorban minden könnyebb volt. Az utcán szembejövő kiskutya láttán is boldogan felcsillant a szemünk. De mostanában...nem veszik észre a körülöttük lévő apró, vidám, szemetgyönyörködtető, szívmelengető, színes részleteket, amiből minden nap "táplálkozhatnának" ingyen és bérmentve. Ott van a napsütés. A kék ég. A mesés szivárvány. A nagy, égbe nyúló fák. A színes virágok. A madárcsicsergés. A szobánk egy piciny, színes részlete. A szembejövő ismeretlen vidám, mintás ruhája/ nyaklánca/ karkötője. Kiscicánk dorombolása. Vidám gyerekek a játszótéren. Barátaink mosolya...
•Ez utóbbi a legfontosabb számora-talán a világon mindennél jobban, ha nem merész ezt kijelenteni. Merész, nem merész, így van. Bármit megteszek azért, hogy a barátaimat mosolyogni lássam. Akár komplett hülyét is csinálok magamból nyilvánosan, és ez így igaz.
A mai világban nem sok minden okoz nekünk felhőtlen boldogságot, minden kecsegtető ajánlatnak van valami hátulütője, ami miatt biztos mi húzzuk a rövidebbet. És állandóan ez jár a fejünkben. Ha valami jól hangzik a fülünknek, az biztos átverés. Mára ez már "belénkivódott" és tenni sem lehet ellene sokat. De ezeket az apró dolgokat meg kell őriznünk, hogy legalább pár perc boldogság jusson nekünk rendszeresen, hogy könnyebben, felszabadultabban teljenek napjaink.

•••
Ezért mosolyogj, amikor csak teheted, még ha nem is lát senki sem, ha egyedül érzed magad, ha a legjobb barátaid társaságában vagy, mosolyogj minden reggel (akár hétfőn is) iskolába, munkába, boltba menet, az ismeretlenekre is, hidd el, vidámabbá teszed rosszul induló, kedvtelen napjukat, és arra fognak gondolni egész nap, ki lehet ez a vidám, mosolygós ember, aki engem is mosolyra derített...

És ne feledd! -Hetvenkét izom kell egy szemöldökráncoláshoz,de csak tizenhárom egy mosolyhoz!:)

...ennek nincs semmi hátulütője.
A rövidebbet sem fogod húzni.
Nem veszítesz vele semmit.
Maximum a rossz kedvedet;)

•••••••••••••••••••••••••

szombat, augusztus 15, 2009

Nézzoda:O kész lett

••••••••••••••••
Gyorstalpaló visszaemlékezés, gondolatmegosztás, elmélkedés és képek közzététele fog vala bekövetkezni.
Kedden reggel indultam Pestre vonattal egyedül, mint a kisujjam, ami igazából nincs egyedül, mert van egy rakat társa, köztük én. Szóval én és a kisujjam fél8-kor vonatrapattantunk,
célbavettük Nórit és az ő üresen álló babaszobáját:) Egész utazás alatt németet tanultam ám:P
Még aznap megrohamoztuk a festékboltot, felszerelkeztünk babakék falfestékkel és egy csomó kis színes tubussal az én részemre.
Festenem kellett Laci kedvéért egy StarTrek úrhajót, amit még életembe nem láttam, ebből kifolyólag soha sem rajzoltam, főleg nem falra. Falra sacc/kb. 4 éves korom óta nem alkottam. Épp itt volt az ideje.
Úgy terveztük, hogy én majd csak a különleges figurákat mázolom, de fél szobát én varázsoltam kékre. Soha nem festettem még falat. Ennek is itt volt az ideje:D
Szerdán feljött Vili bátyusom Renijével, és rendeztünk egy tesós partit +2 személlyel. Bocs, Babó is ott volt, aki még mindig nem állt le a párnák meghódításával...
Megtanultam végre pókerezni (úgy ahogy) és 2 óra körül el is mentünk aludni.
Vili megrendelte nekem a telefont, amivel már hónapok óta szemezek és gyűjtöttem rá a ballagási pénzem. O.o imádom ezt a telót.
Tegnap nővérkémmel nagybevásárlást tartottunk. Nem részletezem. Nem férne ki ide.

•Inkább kukkoljatok meg 1-2 képet:)

Készül a mű:D

SztárTrekk izébigyó.


Pólóm festés után.

vasárnap, augusztus 09, 2009

ezt muszájvolt...

••••••••••••
frogprinces^^ üzenete:
*A világon a legcsodálatosabb érzés, mikor óriási szemeiddel kedvesen rám nézel. Mosolyogsz és puszit nyomsz a számra. Majd hozzámbújsz, és halkan súgod: SZERETLEK!

frogprinces^^ üzenete:
*ezmegO.o annyira igaz

.eperpαnnid:] üzenete:
*szerintem vetekszik ezzel az érzéssel, mikor elédnyomják kedvenc csokidat, elvetemülten ráveted magad, szétszaggatod a csomagolást és felcsillan a szemed a barna édesség láttánO.O
*féleg mikor a szádhoz ér
*és halkan odasúgod neki..SZERETLEK! :D

frogprinces^^ üzenete:
*:D:D:D:D:D
*ez olyan romantikus volt xD
*árad belőled a romantika
*ma este is:D

...meg ezt is xD

.eperpαnnid:] üzenete:
*ugye:P
*xD
*sehr romantische vagyok:W
----------------------[Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:
*agyadra hat die Deutsch gegangen
.eperpαnnid:] üzenete:
*xDDDDDDD
*das ist lehetséges
----------------------[Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:
*ja, das ist richtig, dass das lehetséges ist
.eperpαnnid:] üzenete:
*xDD
----------------------[Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:
*pff mért van az, hogy minden barack belsejét telibeszarja 1-1 kukac?
.eperpαnnid:] üzenete:
*csakhogy nehogy boldoglegyen a Nedike:M
----------------------[Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:
*akkor rohadjon meg az összes nedikeelszomorítókukac
.eperpαnnid:] üzenete:
*xDDD
----------------------[Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:
*na mind1 akkor ezt a telibeszart barackot leviszem és beteszem a hűtőbe
*azt holnap majd kidarabolom a közepét

...ennyitmára:D

Mikor már végképp nincs mit csinálni.

...................................................
Tegnap úgy terveztem, hogy összedobok egy csajpartit Zsanival vagy Orsival, de az egyik tapétáz meg szőnyeget vásárol Szegeden, a másik meg a családdal nagyizik nagyban. Mással igazából nemsok kedvem volt találkozni, így gondoltam jön egy egésznapot átölelő Pannusnapos lazítás. Csokim nem volt túl nagy mennyiségben, a SpongyaBob is hamar kifogyott, német tanulásra vetemedtem, mivel mostanában arra is hajtok keményen a középsuli miatt. Aztán felmásztam gépre, msn-ezgettem, plörkölgettem, mikor már arra is végérvényesen ráuntam, hegedülni, majd gitározni kezdtem...végül összeszerecsétlenkedtem ezt a hátteret, mivel a Liludorisat már túl réginek és megszokottnak találtam. Gondoltam, jó úgy bekapcsolni minden nap a gépet, mosoly vegye át a hatalmat az arcomon, és hogy azokat lássam meg először, akik közel állnak hozzám:) A legjobb barátaimat. No meg Andrist:D

szombat, augusztus 08, 2009

:@

Úgy vagyok vele, hogy nemérdekel.

péntek, augusztus 07, 2009

Sok-sok elmaradt kép:)

.......................................
Azt hiszem tartozom még pár fotóval:D Szóval nyaralásos képekről annyit, hogy Andristól kedden kaptam meg a pendriveot, türelmem meg csak most akadt felpakolni.

Itt van még egy szegedi fotósorozat is Zsannal:D

szerda, augusztus 05, 2009

Augusztus van.

...........................................
Még hátra van a nyár csaknem egyharmada, mégis kicsit elszomorító tény, hogy már csupán alig egy hónap van hátra a gondtalan időszakból.

Folytattam alkotói napjaimat és csináltam egy telefontartót, 2 karkötőt és egy fülbevalót. Ezekről nincs kép, de nagyon színes az összes dolog.
...
Tegnap voltam Andrisnál, mivel hétfőn jött haza Pestről, kedden viszont már indultak is Erdélybe-több mint 2 hétre. Így hát átutaztam kemény 2 óra hosszára, hogy elbúcsúzzam. Közben akváriumokat takarítottunk xD Nagy és hosszú útra mennek...mégcsak tegnap mentek el, mégis annyira hiányzik a jelenléte, a nevetése, a vicces megnyilvánulásai, amitől mindig jó kedvre derülök, hogy azt leírni lehetetlen feladat. Már látom magam előtt saját magam, hogy két hosszú hét után viszontlátom. Semmire se vágyom jobban ebben a pillanatban, mint hogy magamhoz ölelhessem. A nagy piros, szivecskepárnám nem valami enyhítő körülmény:/
...
Voltunk Zsannal ismét színházi próbán, még mindig olyan szétszórt az egész és túl vidám ahhoz, hogy bárki is komolyan vegye a másikat:) Szinte mi is csak egy jót röhögni járunk oda. Van ott egy srác. Aki eléggé érdekesen viselkedik. A tegnapi próbán például a végét gyakoroltuk az egésznek, mikor mi hegedülünk, a szereplők meg verekszenek közben. Újra kellett próbálni, mert a rendező leállította a jelenetet, ezzel a hozzáfűzéssel:
-Mikor abbamarad a hegedű, merevedjetek meg!
Az érdekes srác meg...
-Én már merevedek! Szép zenészlányokra.
Zsan nagyon röhögött:D Én inkább elsütöttem egy olyan "menj a francba" fejet. Ma ismét megyünk. 5 perce hívott Zsan, hogy fél 6-kor jön, mert tapétázzák a szobáját:) Lila-drapp-rózsaszín csíkos lesz-ha jól emlékszem. Pont ilyen színű filcanyagokat és gombokat vettem...pssszt:D
...
Pénteken úgy néz ki, én meg Dóri megyünk Vivihez Soltvadkertre sátorozni:) (ha valaki nem tudná, ők ketten a leendő bibós osztálytársnőim volnának)
...
Ha minden igaz, vasárnap vagy hétfőn megrohamozom Pestet a hatalmas képzelőerőmmel és rávetem magam a babaszobára. Gondolkodom erősen, hogy milyen is legyen...a baba neve legalább már megvan. Eddig úgy tűnik, lesz egy Samukám:D

vasárnap, augusztus 02, 2009

Kreativitásom csúcspontját élem...:D

☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺
...vagy mégsem. Döntse el mindenki maga. Én minden esetre már régen vagdostam, ragasztottam, fűztem és varrtam annyit, mint a mai nap folyamán. Régóta gondoltam arra, hogy készítek egy kis "barátnőt" a nagy bordó táskámra és az előző bejegyzésben írtam, mennyi mindent összevásároltam. Ma meg is lett valósítva, el is lett nevezve. Nem tudom miért, de ránéztem, és éreztem, hogy őt Mirkának kell hívnom:D tetszik, ahogy mindig meglepett arcot vág... Csináltam mást is, de ez egyenlőre titok:) Még nincs is teljesen befejezve. Szeptember 1-ig remélhetőleg be lesz.

U.I: bízd rám a szobádat, garantáltan így fog kinézni egy nap alatt akár, mint a jobb fölső képen;)