Csenjünk mosolyt...

...a nyár édes emlékeiből, napsugarak égető sugaraiból, semmittevésünk láblógatásából, olvadó fagyi csöppenő krémjéből; csenjünk mosolyt hirtelen kerekedett, kárörvendő viharokból, hangyás piknikkosarunkból; Csenjünk mosolyt mosolyunkból.

...ha már csak a lebiggyesztett száj maradt, így augusztus végső napjára.

Beállított csörgőóra, könyvéhes táska, tudásszomjas elme, telepakolt, újonnan vart tolltartó...azthiszem jöhet, aminek jönnie kell. Természetesen zombitámadás esetén mit sem érek a fent felsorolt dolgok halmazával. Bár a könyvekkel megpakolt, mázsás táska elég jó védekező eszköz. Támadó is. A tudatlanok ellen.

KiSZIN-eztem a nyár végét

Hát e bizonyos eset úgy történt, hogy születésnapomra kaptam egy fesztivál bérletet. Azóta már végigtomboltam 4 teljes napot, aludtam sátorban, fürödtem Tiszában, sodródtam az árral, széténekeltem amúgy is betegeskedő torkomat. Tegnap hazaértem, dolgoztam is és kisebb testi sérülések és a lefáradt elmémet kivéve minden rendben van. Rendeződtek fejemben a dolgok, az aggodalmat meg köszöntem.

Kisbeszámoló hamarosan (holnap) vagy később (nem holnap) következik. Addig is Napozz Holddal.

Vajaskenyér

Az arcom helyén egy vajaskenyér. A történetet meg ismerjük.


Röviden ennyi. A pofáraesés, a feltápászkodás, rázd meg magad, menj tovább. Elölről és elölről, unásig ismételve. 
Most eltűnök erre a hétre és megpróbálok élni. Vagy veled, vagy nélküled. Rajtad áll.

Édes-rémes-krémes arcpakolás

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

A minap füzetbeszerzésen voltam Kingával. Közben beszereztem egy csokis arcpakolás, hajtott a fene nagy kíváncsiságom, ugyanis minden vonzz, ami ehhez az édességhez kapcsolódik. Jót tesz az arcnak és a léleknek egyaránt-ezt írja a kis tasak. És még finom is. Tényleg. Lenyaltam körbe a számszéléről. Ha valami komplikáció adódna, a rózsa és az ibolya a kedvenc virágom - a temetést illetőleg.

Csak

...mert ilyenkor a legszerencsésebb
leánynak érzem magam e gombóc
buktatókkal körített felszínén.

F*** ***!

Ma is hasznos tagja voltam a társadalomnak.

Mért van ennyi idő a világon?

Nekem nem szabad sokat adni.

Augusztusi hajsza

Fogam fehérjének megmutogatása e világnak pediglen nem mocskos szóösszetételeim és csekély energiám durva felszínre repdesése, hanem kislányos, rágottkörmös kezeim szabadjára engedése, illetve színes képzeletem megvalósulni akarása feltétel és korlátok nélkül. 

Bele a véges végtelenbe.

Habár még augusztus közepét tapossuk bőszen, már érzem végemet. Amikor lepergett a bizonyos utolsó nap a gimnázium falai között, már éreztem, hogy hozni fogódzom megszokott formámat e nyáron is. Értem ezalatt a nagy fene kényelmemet, ami megkeseríti egyre nagyobb téttel rendelkező silány életemet. A sok lustálkodás és az élvezetek buja hajszolása elérte azt a szépnek nem mondható célt, hogy ülnek a nyakamon a feladatok, én meg cipelem a hegycsúcs felé. A kis post it-eimből csak kettő véresen komoly, mivel a SZIN és azoknak a bizonyos bűnös csokiknak elfogyasztása újabb élvezethabzsoló, lélekfelemlő tevékenységek. De tudjátok mit? Nem bántam meg! Ez a tanév nagy próbatétel lesz számomra és újult energiákkal akarok neki vágni. Mert, tudjátok, nem igazán vagyok egy kitartó egyén. Sok mindent feladok. Igen, sok mindent. 

De egyet nem eresztek. 

Ezek    pedig    az    álmaim...

ÉÉÉÉÉS...

óójéééé!

Videózással egybekötött pizsiparti

Kisebb-nagyobb ötlettelenség, hapciroham, túltápláltság, szélviharok, lefagyó program-szörnyek, csokispopcorn általi émelygés és az álommanó hívogató visítása után megszületett új művünk. Premier MA!

Kilencórahúsz

Kócos hajú, ásít, ébred és

Kávét készít. Édes ébredés.

Válasz

Én nem tudom, hogyan kell.
Bármit. A “dolgokat”.
Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)
— de, hogy is mondjam?  n e m : nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.

Fodor Ákos

Még nyár

Elvonultam Fehértóra 2 és fél napra. Ez alatt megszültem egy Van Gogh képet Geribogyó kérésére. Kikapcsolódásképp lementünk a tóhoz, pingpongoztunk, ugrattuk egymást és együtt ücsörögtünk a parton az éjszaka közepén.
A helyzetben annyi paradoxon lépett fel, hogy minél többet tartózkodik szerény közelemben, annál jobban hiányzik. Még akkor is, ha szemmel láthatóan ott lépdel mellettem. Csöpögés vége.
Ma kirángatott egyetlen Nedikém strandolni, no meg Magna Cum Laude koncertre. Rövid volt a délután, de annál fárasztóbb.

...és így jár, aki túl sokat beszél!

Na puszi mára a pici buksitokra!

6 kép 5 nap

Fruzsi és én, Endike új haja, lecsupált szülinapi virág, régi bolhapiacos óra, hercegem, szerzett nadrág, szerzett pulcsi, "deszép rend van a polcodon"-polc.
Ennyit a pár napról.
Mély melankóliával megspékelő augusztus.
Kezdek mostmár magammal valamit. A polcmegszakasztáson kívül.