péntek, július 30, 2010

Mindenkiben van valami különleges

Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak úgy továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett, elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem. Ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat.

csütörtök, július 29, 2010

Tikk, takk

Tikk, takk, tikk, takk, tikk, takk...
Ismerős kis hangocska, nem igaz?
A ritmus, a dallam, a monoton kis kattogás.

De egészséges ezt mostanában hallani minden elalvás előtt úgy, hogy nincs is ilyen tikk-takkolós óra a szobámban? Van órám. Muris baris órám van a falom. Mindig azt bámulom matematika lecke írása közben. De az nem tikk-takkol!
Az utóbbi időben, miután ágybavetem magam, érdekes gondolatok gyötörnek. A "miért"-ek és "hogyan tovább"-ok kínzó, mégis rejtélyekkel teli, édes eszméi. Aztán jön a megszokott kis 'dallam', ami mégtöbb miértet idéz elő...Mi ez? Miért hallom? Lehet valami jelentése? Valami lelki eredetű dolog? Valamiféle jel? Mégis milyen?
Ezek után jön az, hogy talán a felfújhatós puhafalú szobában lenne helyem egy édes kis hátulmegkötős, fehér köntösben. Kezdek megbolondulni?
És mikor már beleőrülnék az egész okfejtésbe, mikor harmadsoron is körbejártam a szobámat a hang forrását kutatva, egyszercsak abbamarad. Egy utolsó takk és vége.
Véletlen lehet csupán? Miért pont én?
Talán azt akarja érzékeltetni velem, hogy az óra ketyeg, az idő múlik, én pedig még mindig egy helyben állok; inkább a múltban, mint a jelenben élek. Menni kell tovább...
Vagy talán csak annyi az egész, hogy az időm fogytán és valami nagy változás fog történni? Lehet ez az én 'homokórám'? És a homokszemek fogyóban...
Történtek hasonló furcsaságok már régebben is. Ennél sokkalta érdekesebb dolgok. Nem szoktam beszélni róluk. Nem hiszem, hogy bármiféle 'természetfeletti' dolog lenne, szimplán egy buta illúzió, ami mindig a gyenge pillanataimban talál alkalmat arra, hogy játsszon velem egy jót. És nagyon jól tudja, hogy szeretek játszani...

kedd, július 27, 2010

Hagyjatok békén. Dolgom van. Élni akarok!

A nyár feledteti minden gondod. Éld ki a szabadságod, élvezd a napsütést és felejtsd el minden bajodat, ami eddig nyugtalanított. És mindenek előtt: figyelembe se vedd a fenti mondatokat. 
Hazugság az egész. Pusztán azért, mert nyár van, nem oldódik meg egyik problémád sem. Szabad vagy? Ugyanmár. Sohasem leszel szabad. Mindnyájan egy láthatatlan ócska ketrecben élünk, ahol mindennapos a beskatulyázás és a hazudozás. Szabadnak lenni  itt nem azt jelenti, hogy azt csinálhatod, amit akarsz. Inkább annyit tesz, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz. Létezik ilyen ember? Aligha...
Annyira szeretnék ilyen életet élni. Csak járni a magam útját, kötöttségek nélkül, szabadon, nyitott szemmel, önkifejezve, elcsodálkozva, vele egyedül. Igen. Mostanában élvezem a magányt. A csendet. A nyugalmat. Próbálom behunyni a szemem, és nem meglátni, hogy bizony tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel, kételyekkel és ellentmondásokkal. Nem akarom meglátni a körülöttem lévőkben a hibákat, a felszínességet, az érdeket, az ostobaságot és az elégedettlenséget. Nem akarok én sem traktálni senkit a bajaimmal, a fájdalmaimmal és az őrült eszmefuttatásaimmal. Inkább bereteszelem a fülem. Behunyom a szemem. És elkezdek élni.

hétfő, július 26, 2010

Egy ilyen Pannus vagy hogyishívják.

-Mértnem szeretted a szőkéket?
-Nemtudom. nem tetszettek
-És mért tetszettek meg?:D
-Mert jött egy ilyen Pannus vagy hogyishívják :)

És kavarog. És kavarog. És kavarog és kavarog és kavarog.
Nem csak a gyomrom a tegnapi rengeteg sütemény után. A világ, a gondolatok, az emlékek, a körülöttem lévő 
emberek...
Még Ő is. És nem tudok segíteni. Most nem tudok. Nem vagyok rá képes.

Köszönöm neked Annám ezt a felejthetetlen Anna-napot. A csokis sütiket, a muffinokat, a rengeteg nevetést 
(főleg Eclipse közben) és azt a sok beszélgetést a buszon. Nem ismertem még túl sok ilyen mélygondolkodású
kissé elvont személyt, mint én. És te:) Azthiszem többet fogok veled beszélgetni. Jókedvre derítesz. És 
nincs is most 
más 
dologra 
szükségem...

      (azért a pszichológia-könyveknél mellettem olvasó mosolygós, szimpatikus srác felkereshetne egy unalmas vasárnapon:)

vasárnap, július 25, 2010

Na ne már

Ez már valóban hátborzongató.
Tekintsük csak ezt a hetet. Pusztán véletlen? Kétlem...
Minden úgy történik, ahogy eltervezem. Az idő a hangulatállapotommal együtt változik. Jelen pillanatban arra ébredtem, hogy szakad az eső. Tudja...
Megálmodok dolgokat, amelyek utána be is következnek. És gondolok hülyeségeket, aztán visszahallom, hogy megtörténtek, én meg valamiért felelősnek érzem magam a történtekért. Ez így felettébb mulatságos. Viszont ezentúl szerintem csak pozitív dolgok fognak a fejemben járni, ha már egyszer így elkezdtem 'teremteni'. Viszont egy dologra jobb, ha nem gondoltam volna:/ mert úgy látszik, az is be jött sikeresen. Aztán itt siránkozok, miközben én csináltam. Áááh...lássuk be, egy önző, féltékeny dög vagyok. Te meg egy érzéketlen, nemtörődöm tuskó. Szóval azthiszem mindketten csendbenmaradhatunk:)
(Köszönöm neked 'The Secret'. Úgy látszik, mégsem hiába olvastalak el:) viszont most az első kukába repítenélek egy jobb egyenessel...)

hétfő, július 19, 2010

vasárnap, július 18, 2010

péntek, július 16, 2010

Ezen tépelődni kár...


,,A kereteket szétfeszítheted, ha van még olyan dolog mi kell neked.
Az ajtó tudod mindig nyitva áll, de hiányozni biztos nem fogsz már."

csütörtök, július 15, 2010

Estére jókedvem lett, már várom a holnapot:) És márcsak azért is jobb lesz, mint a szombati!

Az orrom előtt van. Én miért nem látom?

"Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk."

szerda, július 14, 2010

Gatyarohasztó meleg és egyéb finomságok

Szülinapomat túléltem, 1 színes évet ismét a hátam mögött hagyva. Ilyen változatos esztendőm még nemigen volt, mint suli, barátok, tapasztalatok és ötletek terén:) 
Péntek-szombat a féktelen tombolásról és jókedvről szólt (volna...) A tervem igencsak kudarcot vallott, hogy úgy teszek, mintha jól lennék és már csak azért is jól fogom érezni magam. Akkor jó volt. Mostmár kevésbé. De most messze van tőlem...kicsit könnyebb így, de mégis érzem a jelenlétét. Mindig mondtam neki...
,,Sohasem leszek olyan messze, hogy ne érezzelek!"


Mindezek ellenére úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát, őrültségben nem volt hiány, az egyszer biztos:) Köszönöm Nektek mégegyszer! ( a sok csodásmesés ajándékot is, és hogy érdekesmód mindenki csokit hozott :P gonoszbanda. Endike, a szivárvány esernyőd viszi a pálmát, de csak mert régóta ezt akartam^^)
Szereztem egy festőállványt 16éves nagyszamárrá válásom tiszteletére, meg mellé még jópár festéket, ecsetet, picicuki vásznat. Ezek tényleg festőnek akarnak elküldeni:D Még mindig nemtudom, miért reála mentem..:)


Pár napig most besátorozott a szobámba nővérem meg a baba, mivel Pesten egy kisebb malőr lett a lakással, amit nem 1 nap kijavítani. Jól elvagyunk:) Tegnap strandoltunk, ma sétálunk egy nagyot a dögmelegbe Zsannal kiegészülve, holnapra pedig tervezünk egy nagy szépségkúrát:D 


A fejem, fáj, a hátam leégett, az idegeim *ROPP* a szívem meg társ után kiált...


...ez a szám meg elhúzhat a sunyiba...:/

csütörtök, július 08, 2010

Nyár közepén ücsörgök

...vagyis inkább:mintha egy fehér, üres szobában csücsülnék. Egyes-egyedül. És ez mégis boldogsággal tölt el. Mert mégsem vagyok magányos. Van nálam festék. És van egy hatalmas, fehér szobám. Már csak arra vár, hogy kiszínezzék. De ezt egyedül nem tudom megtenni. Hiszen én vagyok az, aki fehérre festette...kék-szürkéből:)  viszont a nyomok itt-ott még fellelhetők. De talán akarom is, hogy ottmaradjanak:)

Egy hetet Csepelen töltöttem Nóriéknál. Kibabáztam magam és azthiszem kijelenthetem nyugodt szívvel, hogy a fejem kitisztult. Meglepő, hogy pont a pesti levegőtől:) vannak még csodák.
Találkoztam sosemlátott Bazsimmal és vele töltöttem végre egy számomra felejthetetlen, nevetéssel teli, színes délutánt. Teljesen ilyennek képzeltelek! Köszönöm:)

Holnap van a születésnapom. Már megint. Hát nem muris?:) Öreglány vagyok már. És méghogy én strandra menjek?:D Igen. Megint. Ez már hagyomány. Veletek.
Utána bulizni akarok. Nem csak a szülinap miatt. Csak bulizni. Gátlások nélkül. Emlékek nélkül. Menni fog? Remélem. Akarom.