Hagyjatok békén. Dolgom van. Élni akarok!

A nyár feledteti minden gondod. Éld ki a szabadságod, élvezd a napsütést és felejtsd el minden bajodat, ami eddig nyugtalanított. És mindenek előtt: figyelembe se vedd a fenti mondatokat. 
Hazugság az egész. Pusztán azért, mert nyár van, nem oldódik meg egyik problémád sem. Szabad vagy? Ugyanmár. Sohasem leszel szabad. Mindnyájan egy láthatatlan ócska ketrecben élünk, ahol mindennapos a beskatulyázás és a hazudozás. Szabadnak lenni  itt nem azt jelenti, hogy azt csinálhatod, amit akarsz. Inkább annyit tesz, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz. Létezik ilyen ember? Aligha...
Annyira szeretnék ilyen életet élni. Csak járni a magam útját, kötöttségek nélkül, szabadon, nyitott szemmel, önkifejezve, elcsodálkozva, vele egyedül. Igen. Mostanában élvezem a magányt. A csendet. A nyugalmat. Próbálom behunyni a szemem, és nem meglátni, hogy bizony tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel, kételyekkel és ellentmondásokkal. Nem akarom meglátni a körülöttem lévőkben a hibákat, a felszínességet, az érdeket, az ostobaságot és az elégedettlenséget. Nem akarok én sem traktálni senkit a bajaimmal, a fájdalmaimmal és az őrült eszmefuttatásaimmal. Inkább bereteszelem a fülem. Behunyom a szemem. És elkezdek élni.