Nyár közepén ücsörgök

...vagyis inkább:mintha egy fehér, üres szobában csücsülnék. Egyes-egyedül. És ez mégis boldogsággal tölt el. Mert mégsem vagyok magányos. Van nálam festék. És van egy hatalmas, fehér szobám. Már csak arra vár, hogy kiszínezzék. De ezt egyedül nem tudom megtenni. Hiszen én vagyok az, aki fehérre festette...kék-szürkéből:)  viszont a nyomok itt-ott még fellelhetők. De talán akarom is, hogy ottmaradjanak:)

Egy hetet Csepelen töltöttem Nóriéknál. Kibabáztam magam és azthiszem kijelenthetem nyugodt szívvel, hogy a fejem kitisztult. Meglepő, hogy pont a pesti levegőtől:) vannak még csodák.
Találkoztam sosemlátott Bazsimmal és vele töltöttem végre egy számomra felejthetetlen, nevetéssel teli, színes délutánt. Teljesen ilyennek képzeltelek! Köszönöm:)

Holnap van a születésnapom. Már megint. Hát nem muris?:) Öreglány vagyok már. És méghogy én strandra menjek?:D Igen. Megint. Ez már hagyomány. Veletek.
Utána bulizni akarok. Nem csak a szülinap miatt. Csak bulizni. Gátlások nélkül. Emlékek nélkül. Menni fog? Remélem. Akarom.