péntek, július 29, 2011

csütörtök, július 28, 2011

Szösszenetek a kis barna könyvből

Nem tudok táncolni. Csak a lelkem s a szívem perdül háromszor, ha velem vagy.
Huszonháromszor.

Fáradt testem a fűben elterül
Emlékeddel álomba szenderül

Annyira sosem foglak szeretni, hogy tiéd legyen az utolsó bonbon a dobozból.
Ne is hadakozz!

"Nem ezt akartam gondolni", félreértés ne essék,
Hogy értetlen arcomat legyen hová tehessék.

Kócos hajú, ásít, ébred és
Kávét készít. Édes ébredés.

Kihalt belőlem a költői véna.
Vagy egyszerűen ennyi vagyok: béna.

S ha nem volnék, én, szerencsétlen
Négy fal közé zárva
Szaladnék most feléd, szívem
Két karom kitárva.
Az irodalom művészetét
Tanítják most éppen
És a falat szedném én szét
Ezerféleképpen.

"Fogolyként szaladok,
Menekülnék, de nem tudok:
Hisz az üldöző, s az üldözött
Egyaránt én vagyok"

Annyi, de annyi mindent szeretnék mondani,
De a falatnyi boldogság már valóra vált álom.
Apró lépteid koppanását a padlómon akarom hallani.
Légy, kérlek légy te a jókedv-ideálom!
Érzem, ahogy könnyed mosolyod, a talpalattnyi
Összefutkos testemen s meggyötört szívemen áthalad.
Miért kéne ettől ugyan elborulni, szétszakadni?
Hisz rég jobb ember lettem úgy veled, mint általad.

Fejtetőn áll a világ

...a fordítottjáról szemlélni a dolgokat érdekes eredményeket szülhet. Mint mikor az útvesztős játékban a cél felől húzod a bizonytalan vonalat. Megsúgjak valamit? Igazából, ugyan olyan nehéz. Elég lenne csak megcserélni a két feliratot és máris hasonló identitású lelkesedéssel vágnál bele, mondván: mekkora hihetetlenül éles logikával rendelkezel ebben a furcsán egyszerű világban.

szerda, július 27, 2011

Hason-más

Eget török, falra mászok
Felhők fölött dombra állok
Mosolygó keselyűkkel szállok
Sikító démonokkal hálok
Holnap holnaputánt várok
Egyebet már nem is látok:
Téged. Véged.


Fűben fekszem bódult fejjel
S megjelenik a hasonmás.
Nagy dolgokon töprengek, mellyel
Világot válthatok. Hason más…

(feküdni a végtelenben, mint háttal
Most kacagni óhajtok a világgal)

2011.05.18.

kedd, július 26, 2011

Nevem napja(i)

Semmi lényegesen maghasogató földből virágkinövős napsugárhajhász örökszomjazó világbareppenős fellegrengető maroknyi apróság nem történt az ég világon. Itt lent viszont, az örök álmodók karbatett keze mellett törökülésbe hajtogatott pereclábainál zajlanak az események. (dőlnek belőlem a költői képek. kérlek, hagyj kibontakozni engem, legalább a mai nap teljességeként!)

Tegnap Fehértón éjszakáztam. Az időjárás nem engedélyezte nekem falatnyi bikinibe csomagolt habtestem a tó vizébe való toccsanását.
Viszont. Rajzoltál már naplementében, a szerelmed mellett, a tó közepéig nyúló mólón lábatlógatva? Én igen. Mesés egy élmény ez. El is raktározom az élménykamrám "legfinomabb lekvárok" feliratú polcán az egyik kis csipkésfedelű befőttesüvegben. Ez nem a megromlandó termékek tárháza. Ezek akkora kellenek, mikor én leszek romlott és penészes.

Van egy barátnőm. Nevezzük F-nek. Fruzsi büszkeségem legnagyobb kicsapongásának élvezője, mert őt tartom most a legügyesebb, legokosabb, legszeretnivalóbb lánykának e csöpp világban. Ősztől a Szegedi Tudományegyetemen élelmiszermérnöknek (vagy mi a szösznek) fog tanulni. Nem értek én még az ilyen szakmai megnevezésekhez. Lövésem sincs, mit tanulhatnak ott. 2m CO-búzadarát hogyan reagáltassunk 4,5m átmérőjű kör-réz-szulfát oldattal? És mi a melléktermék? A bazinagy kérdőjel a kobakomban. Az mindig ott lesz, mint melléktermék.
Szóval Fruzsi nagylány lett. Engem meg itt hagy vergődni az életutam 8 ágának 2. elágazásánál. Átvitt értelemben, természetesen. Ő sosem hagyna cserben. Már csak azért sem, mert most kapott tőlem egy fantasztikus popsitakaró szoknyát, büszkeségem és szeretetem példázataként. Ő meg adott cserébe 2 órányi nevetést. Amit egy fiú barátom, nevezzük E-nek, a 2. emelti ablakom alatt elhaladva is hallott. Endikének jó a füle. Nevezzük ezt éleshallásnak. Vagy nevezzük ezt a kicsapongó, harsány viselkedésemnek.

Nevem napja alkalmából sok szép üzenetet kaptam, ami felettébb jó érzés. Nevezzük ezt boldogságnak.
Bár apának még mindig nem esett le, milyen nap van ma. Ezt csalódottságnak is nevezhetjük.
A káosz, a töprengés, a csokifalás, a holdméretű fenék, a mindig grafitos/festékes kéz, az éles nevetés, az elefántkönnyek neve pedig nem lehet más: P, mint Pannus.

(A mai névnapomat egy széles mosollyal ünneplem, melynek füligérő hossza felszökésének kiindulása ettől a pillanattól számított következő pillanatig terjedve esedékes)

vasárnap, július 24, 2011

Csepeli panelkalandok

...helyett a 4 falon kívül történtekről fog szólni mai csoportos foglalkozásunk.

Nos, mint már kifejtettem alant, bébiőrként funkcionáltunk anyával egy egész hétvégén át.
De előtte nővérem egy kis meglepetés-napot szervezett nekem a dolog legjava előtt. Először is hévre pattanva vitt el az ismeretlenbe; aztán az ismeretlen nevet is kapott: Thai masszázsszalon. Örömködve bevonultam, mire csendre intettek. Ilyenkor nem előny a harsány viselkedésem. A kis egyszálbél thai lánykák bevezettek a matracokhoz bennünket, ahol egy speciális zöld ruha várt arra, hogy magamraöltsem. Az a fél óra mennyei volt, már-már felért egy tábla csokival - a mércém szerint. A végén teát szolgáltak fel, majd könnyed léptekkel, felüdült lélekkel hagytuk el a helyszínt, s célunkat a McDonald's felé vettük. Éljen az egészség!:D
Este Harry Potter végsőakárhanyadik részének 3D-s vetítésének szem-és fültanúja lehettem. Szép, jó, hatásos, látványos. A kukorica túl sok volt. A kóla méginkább. A film háromnegyedének egyharmadánál igencsak hívogatott az a fránya természet. Így vicces volt, mikor nővéremmel egymást cukkolva forgattuk ki a film jeleneteit és szereplőit: mókás monológokkal és hozzászólásokkal. A pulcsim ujját haraptam, különben nevetésem túlharsogta volna Harry bűbájait is. Azzal még ő sem tudott volna mit kezdeni.
A tényleges hétvége is jól sikerült, Barnus ügyes, szófogadó és csendes kisfiú volt - általában:) Rengeteget nevettem rajta, mint mikor szedret lopott az utcai zöldségárustól. Aztán nem győztük letörölgetni róla az élénklila pacákat. Hihetetlenül szeretnivaló baba:)
Szombat este találkoztam egy réginek mondható jóbarátommal, Balázzsal, akivel igaz, hogy ezelőtt csak egyszer hozott össze a sors, hihetetlenül élvezzük egymás társaságát. És megint naiv vagyok, holott ezek csak az én meglátásaim:D Azért reménykedem...tény, hogy szavak tömkelegét borítottam egy pillanat alatt a nyakába, csak akkor volt mennyei csönd, mikor a sajtburger foglalta el számnak üregét.
Újból betértem a Pannus paradicsomba, azaz a kis festőboltba a Boráros téren, a Duna parton. Beszereztem egy rendelt képhez kisebb nagyobb vásznat, pár hiányzó festéket és egy ecsetet, ami a Balaton parton veszett.
Úgy kéne már festeni, festeni festeni....pont úgy, ahogy a fantáziám (időm, pénzem, energiám, testi-lelki fogyatékosságom, hajlandóságom,) engedi engedi, engedi.










Rossz hír. Nyugodj békében, Amy. Buta vagy, tudd meg! :(

kedd, július 19, 2011

Dinnyeszezon

Hűsítő piros csoda...unalmas, napszúrásos délután. A fényképezőben pedig túl kevés a kép.
Kéne valami fasza kis gép. A fotók is teljesen mások lennének.



Magyar virtus

Egy nyaralás előtti (közvetlen előtti - indulás napján készült) festmény, Evelin barátosnémnak róla és szíve választottjáról. Mögöttünk egy Nagy-Magyarország térképpel. Eljutottam addig a pontig, amikor tényleg azt festem, amit kérnek tőlem. Eladtam a lelkem. Azt hiszem.

hétfő, július 18, 2011

A nyár és a világ közepe

Születésnapom folytatásaként és a nyár egyik (a sok közül) csúcspontjaként mégegyszer megjártam Siófok partjait.
Ezennel 9+1 szuper csajszival, afféle osztályközösség-építő, ereszd el a hajam bulis nyári szabadidős elfoglaltság keretein belül. 3x voltunk Palace-ban, ebből 2 az iszonyatosan szemgyilkos habpartiban. Nem haboztunk, haboztunk. Nyertem a "fotópályázaton" a Legtöbb elkészített kép és a Legkompromitálóbb kompozíciók kategóriában. az 504 kép közül leközlök párat, csak az ízlésesség és a személyiségvédelem határait át nem szökkenve.




























Színem sötétebb, élményfiókom tartalma gyarapodott, fittség szintem bár csökkenni látszott, elég jól bírtam magamhoz képest a 6 napos éjszakázást :D És elmondhatom, hogy festés közben barnultam/ barnulás közben festettem.

Nem telik eseménytelenül ez a nyár sem :)

Tegnap voltam Bogyómmal strandolni. Nem épp úgy alakult, ahogy elterveztük, bár ha együtt vagyunk, minden kiszámíthatatlan. Az univerzum valamiért nagyon haragszik ránk:)
A buszra hiába várhattunk hazafelé, a jóégért sem akart jönni. 4 km gyaloglás hazáig igen felüdítő volt. Közben magyar dalok szövegét költöttük át az alkalomnak megfelelően; sajnos idézni nem tudok, pedig igen csini kis muzsikák születtek. Itthon a hideg üdítő, a zuhany és a fagyi kész paradicsom volt. A napszúrás és a mai torokfájás annál kevésbé. De pont ettől volt szép a nap. Tökéletlenül tökéletes:)

Csütörtökön felvonatozok Csepelre babavigyázóba. Nővérkémék kaptak 3 nap kimenőt a szülősködés alól, nekik is kijár ennyi pihenő:)
 És végül: vettem Manónak egy Kisvakondos bögrét, mert perpillanat ez a legkedvencebb rajzfilme.
Csak meg ne lássa idő előtt a meglepit :P
...lehet oda se adom. Én is odáig vagyok a kis fekete földtúró örökifjú gombócért :D

Az iPhone logomat úgy tűnik, nagyon eltaláltam. Nemsokára egy szuper program kis négyzetes hirdetője lesz a tapicskolós képernyőkön. Már csak nekem kéne egy olyan, hogy én is csodálhassam:D
Nem értem, miért kell nekem egy alma, amibe már beleharaptak...

vasárnap, július 17, 2011

Még egyben

Jelentem, itthon vagyok, holnap nagybeszámoló következik sok-sok képpel és nagy-nagy szeretettel :D

vasárnap, július 10, 2011

1 hétre kivonom magam a forgalomból

Az ünneplés folytatásaként most még egy hét Balaton következik zsúfolt naptáramban.
Egy hét múlva jelentkezem! Addig is legyetek jók és szép nyarat mindenkinek! :)

Sweet 16+1!

Az előkészületektől kezdve, az elejétől a majdnem végéig - képekben :)





























Köszönöm szépen mindenkinek, aki gondolt rám! A buli jól sikerült:) Jövőre még jobb lesz, megígérem!!!