...helyett a 4 falon kívül történtekről fog szólni mai csoportos foglalkozásunk.
Nos, mint már kifejtettem alant, bébiőrként funkcionáltunk anyával egy egész hétvégén át.
De előtte nővérem egy kis meglepetés-napot szervezett nekem a dolog legjava előtt. Először is hévre pattanva vitt el az ismeretlenbe; aztán az ismeretlen nevet is kapott: Thai masszázsszalon. Örömködve bevonultam, mire csendre intettek. Ilyenkor nem előny a harsány viselkedésem. A kis egyszálbél thai lánykák bevezettek a matracokhoz bennünket, ahol egy speciális zöld ruha várt arra, hogy magamraöltsem. Az a fél óra mennyei volt, már-már felért egy tábla csokival - a mércém szerint. A végén teát szolgáltak fel, majd könnyed léptekkel, felüdült lélekkel hagytuk el a helyszínt, s célunkat a McDonald's felé vettük. Éljen az egészség!:D
Este Harry Potter végsőakárhanyadik részének 3D-s vetítésének szem-és fültanúja lehettem. Szép, jó, hatásos, látványos. A kukorica túl sok volt. A kóla méginkább. A film háromnegyedének egyharmadánál igencsak hívogatott az a fránya természet. Így vicces volt, mikor nővéremmel egymást cukkolva forgattuk ki a film jeleneteit és szereplőit: mókás monológokkal és hozzászólásokkal. A pulcsim ujját haraptam, különben nevetésem túlharsogta volna Harry bűbájait is. Azzal még ő sem tudott volna mit kezdeni.
A tényleges hétvége is jól sikerült, Barnus ügyes, szófogadó és csendes kisfiú volt - általában:) Rengeteget nevettem rajta, mint mikor szedret lopott az utcai zöldségárustól. Aztán nem győztük letörölgetni róla az élénklila pacákat. Hihetetlenül szeretnivaló baba:)
Szombat este találkoztam egy réginek mondható jóbarátommal, Balázzsal, akivel igaz, hogy ezelőtt csak egyszer hozott össze a sors, hihetetlenül élvezzük egymás társaságát. És megint naiv vagyok, holott ezek csak az én meglátásaim:D Azért reménykedem...tény, hogy szavak tömkelegét borítottam egy pillanat alatt a nyakába, csak akkor volt mennyei csönd, mikor a sajtburger foglalta el számnak üregét.
Újból betértem a Pannus paradicsomba, azaz a kis festőboltba a Boráros téren, a Duna parton. Beszereztem egy rendelt képhez kisebb nagyobb vásznat, pár hiányzó festéket és egy ecsetet, ami a Balaton parton veszett.
Úgy kéne már festeni, festeni festeni....pont úgy, ahogy a fantáziám (időm, pénzem, energiám, testi-lelki fogyatékosságom, hajlandóságom,) engedi engedi, engedi.
Rossz hír. Nyugodj békében, Amy. Buta vagy, tudd meg! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése