hétfő, november 26, 2012

Gombluk



(...)
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.

Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.
VD

hétfő, november 19, 2012

Belehalok.

Magány-ha-jó



HASON-MÁS(katt!)

(...feküdni, mint háttal.
Most kacagni óhajtok a világgal.)



vasárnap, november 18, 2012

Egy napra hercegnőnek lenni - napló

Csütörtök, 14:00 -sportcsarnok
(...)
Minden megvan, ami kell. Szoknyák, sapka, kendő, blúz, cipők, habos ruha, széles mosoly, izgatott lelki állapot. Minden megvan, ráadásul csütörtök. 
Ó igen, van még egy kis időnk befejezni a táncot. Ez az utolsó gyakorlás a főpróba előtt. Zene indul, én vele együtt. Minden tökéletes. Jön az emelés...és emelkedek és leérkezek és...***** 

Csütörtök, 16:40 -traumatológia
A nevemet hallom, mire bebotorkálok a rendelőbe. Csak úgy porzik az út. Az orvos nézi, nyomogatja, majd eltessékel a röntgenezőre. Fent ülök egy asztalon és oldalra nézve megpillantom a tükörképem az üvegben, ami mögött egy nő próbálja leképezni a szerencsétlen jobb lábamat. Elkönyvelem, hogy nem is én lennék. 
Szerencsére semmi komoly, enyhe zúzódás, de nem kéne táncolnom. Ránézek könnybe lábadt szemmel az orvosra, majd az egyre szebb lila színben játszó lábfejemre. -Természetesen saját felelősségre, bekötözve, óvatosan megpróbálhatod- hangzik szemkontaktusomra a válasz. 

Péntek, 11:00 -sportcsarnok, főpróba
Folytatódik a "sikerszéria". A harisnyám szétszakadt, a mikrofonom nem működött hegedülés közben, a táncot elrontottam, ráadásul a keringős ruhámat is befogta valami élénk rózsaszín. Akkora fejjel érkezem haza, hogy alig fér be az ajtón. Egyetlen lehetőségem a boldogságra a fodrász, akiben még nem volt alkalmam csalódni a minap.

Péntek, 15:10 -otthon
A hajam tökéletes!
Ahogy feldobódok, addig is tart, mivel a lábam egyre jobban fáj. Alig győzöm kenegetni a zsibbasztó krémmel, ami egyszerre éget és gyógyít. Anyukám is ideges, valami olyan megjegyzést tesz nekem is, amire a kezembe temetem az arcom. 

Péntek, 15:40 -otthon
Megfeledkeztem a kenőcsről, ezért most egy nagy piros tenyér díszeleg a jobb orcámon.
Azonnal világgászaladok...
Kicsit lelkesedéshiányban szenvedően indulok vissza a nagy estére...

Péntek, 18:00 -aula
(...)
Hogy kerültem én ide?
Istenem, mindjárt elvágódok a lépcsőn a bekötözött lábammal, az még jó lesz. Fel is veszi 8 kamera azonnal és megy a youtube-ra. Minek választottam ilyen bőgős zenét a vonulásra? Mazochista vagyok, most már egészen biztos. Mindjárt elbőgöm magam. Ebben a pillanatban leáll a zene. Vakuk villognak, azonnal megvakulok. Lepillantok balra. Szalag rajtam. Basszus, ez mikor történt? Ez kiesett. Levonulós zene; na most ténylegesen bőgök. Hogy miért, magam sem tudom, de jól esik. Az előző napi maradék, minden bizonnyal. Az ebédlőben pezsgőspoharat nyomnak a kezembe. Kocc-kocc. Húzóra! Sietni kell.

Péntek, 18:55 -öltöző
Hol a cipőm? Hol a szoknyám? Hol a fejem?
Ezzel a lendülettel meg is szédülök a nyavalyás pezsgőtől, utána csak röhögök magamon és nagy levegőt veszek. 
Minden rajtam, showtime!

Péntek, 19:40 -sportcsarnok (dugig)
Zene indul, én vele együtt. Minden tökéletes. Jön az emelés...és emelkedek és leérkezek és hatalmas taps.
El sem hiszem! Megcsináltuk! Mi vagyunk a legjobbak, semmi kétség:)

Péntek, 20:20 -sportcsarnok, mikrofonok
Minden szem rám szegeződik. Ott állok egymagam a hegedűmmel és próbálok csak a kottára összpontosítani. Elképzelem magam a szobámban, ahol szerda este pizsamában muzsikáltam el szüleimnek a darabot a szekrényajtómra ragasztott kottából (a kottatartó ugyanis festéskor elkeveredett). Megnyugszom és elkezdem. Fel sem fogom, mit csinálok, hol vagyok, csak hegedülök. Szédültségemből a hatalmas tapsvihar zökkent ki. Ezt én kaptam?! Jó, akkor dobok egy pukedlit a nagy ruhában, hogy előkelőnek tűnjek (ezután idiótán érzem magam és megbánom) és rohanok is ki, mert kezdődik a bécsi keringő!

Péntek, 20:30 -sportcsarnok legeslegközepe
Csak a ruhák susogását hallom és a heves szívveréseket. Olykor összetalálkozik a pillantásom néhány táncostárssal és mosollyal igyekszünk nyugtatni egymást. A vakuvillanás már könnyedén lepattan az aurámról, fel sem tűnik. Endikével néha odasúgjuk a másiknak, mi jön, mert a főpróbán akadtak nehézségek, mint mondtam. Mikor elhangzik az utolsó dallam, megkönnyebbülten állok fel párom öléből és hajolok meg méltóságteljesen. Bárki bármit mond, ez bizony jó érzés, akármennyire közhelyes.

Péntek, 22:00 - Tiszti klub, vacsora
3 darab héliumos lufival indulunk át Ákossal a vacsorára. Mindenki bolondnak néz az utcán és szeretem.
Ekkorra mindenki mellkasáról leestek a hatalmas kövek és jókedvűen ülünk a szépen feldíszített asztaloknál.
A vacsora isteni, a társaság a legeslegjobb, a hangulat pazar. Ez a mi esténk. Hadd szóljon! ;)

Képekben

Lázas gyakorlás az egyik hétvégén

Díszvendégek:)
Szalagtűzés előtt, hangpróba után
Nekem van a legszebb lábam!!!
Hadd szóljon!
Stewardessek és pilóták:)

Hát nem vagyunk tündériek?:)
Tiszteeeleegj!
Reál a legjobb! ;)
Schindler's list :')

Tündöklünk :)

Sánta hercegnő
Fruzsimmal:)
Bátyus :)
Családom :))
Ákossal:)
Orsimmal:)
Kedvencem:)
Tánci apával:)
Menjünk már bulizniiii :D
Csodahajam:)

vasárnap, november 11, 2012

Szünet után is van élet

A szünet, mint mindig, hamar elslisszant.
Volt Ákos szülinap:

...és Pestezés nővérkémnél és pocsolyavadászat Barnussal.

Leveleket is gyűjtöttünk és ilyen csodák születtek:
Nem említettem, hogy voltam ez idő alatt 2x az ELTE-n is. Emelt szintű kémiaérettségire felkészítő foglalkozáson voltam, a kísérletezős részén. Hű maradva önmagamhoz kiborult 1-2 mérsékelten veszélyes anyag, de azért dicséreteket is bezsebelhettem :)

Jövő hét pénteken pedig szalagavató. Várom, de mégse.
Képeket és beszámolót majd az esemény után szolgáltatok:)
Ő pedig egy képeslap. Az előbb készítettem. 8.-osoknak kell történelemversenyre és engem megint megtaláltak:) Beválltam. (Töri 5-ösért mindent ;)

kedd, november 06, 2012

Trapéz és korlát


Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, - vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.

/Pilinszky János/