szerda, december 28, 2011

Megvagy hóember!

Megvoltál...még egy évet ellennél.

Kiskarácsonyunk végbement s angyalszárnyon suhant tova, szokásához híven. Geriéknél is végigkóstoltam az ünnepi menüt, így szilveszterre engem tálalhatnának fel nyugodt szívvel almával a számban.
Laptopról írok, laptoptartón. Kék fejhallgatóval hallgatok Plútó albumot, kötött, puha, meleg zoknival a lábikómon és madártejes szaloncukrot majszolgatok. Van szép órám, pendriveom, könyvem, és ízületi fájdalmaim a mai görnyedős festéstől. És herótom a karácsonytól. És még koriztam is.
 Bebizonyosodott, hogy Gerivel nem szabad jégtánc elemeket végrehajtanunk, mert csúnya bokasérülés lesz a jutalom mindkettőnk részéről...:)





...a továbbiakban nem szeretnék szemkontaktust ezzel a képpel:D

vasárnap, december 18, 2011

Napsütéses december 18-át mindenkinek!

Néha még tavasszal sem süt ilyen szépen a nap...

És most pediglen elérkeztünk oda, hogy semmi érdemlegeset nem vagyok képes végrehajtani ezekkel a használhatatlan praclikkal.
ő pedig egy új kép a gyerekeknek:)

péntek, december 02, 2011

Gyomor a görcsben

Szétszort a Pannus mostanság. Bizonyítja ezt az elhagyott tárgyak népes sora. Van ami meg lett, van ami feltehetőleg vidámabb életét éli nélkülem.
3-ból 2 oktv kihúzva. A kémia siralmas, a biosz emberes. De tovább nem lehet küldeni. Mondom én, hogy csak a rajzban van esélyem. Az ötlet lefixálva, már megint a nekirugaszkodásban akadnak kisebb problémák.
Addig is képeket mázoltunk a gyerekosztályon sínylődő kis manóknak mikulásra. Az én képem 2x akkora, de kész lett másfél óra alatt. Kérdezték, milyen elemmel működök. Valószínűleg a tanár úr által hozott csokoládé mennyiségének elfogyasztása egyenesen arányos az ecsetvonások identitásának.


A szegedi karácsonyi vásár mesés, a jégpálya annál kevésbé. Remélem megjavítják:(

vasárnap, november 20, 2011

Minden porcikám

...s minden sejtem a napfényért áhítozik.
Ha meg hideg van, akkor legyen már értelme.
Igazán megbocsátó lennék  milliónyi hópehely fejében. 
Az albedó  meg már-már felér egy vérszegény napsütéssel.
(persze elég lenne, ha itt belül lenne némi reménysugár)

péntek, november 18, 2011

Megkésett csalódás





Csak hiszed, hogy voltál olyan, 
kinek hinni szerettelek volna.
Hiszen hitem elúszott s többé el 
nem húzott hiszékeny szívem ólma.
Hihetetlen.

de most már el merem hinni.

csütörtök, november 17, 2011

Kérlek, érts félre!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
A legnagyobb defektem: nem tudok kommunikálni az emberekkel. Valahogy máshogyan lehetek programozva. Amit viccnek szánnak, az gyakran nekem másik zsákba pottyan, ha viszont én mosolyognék az 'alannyal', ő teszi máshova a neki címzett csomagomat. Az első variációt huzamosabb ideje próbálom kiiktatni, és ócska kis kegyelem mosolyt vakarni orcámra, azonban a másik kimenetel állandósult. Így igen nehéz. Valóban belekerülhettem ebbe az érthetetlen, elvont, elzárkózott, mufurc kategóriába? Minden esetre az önelemezgetés az már jel. Lehet a korral jár, de olykor-olykor a hátam közepére se kívánok senkit és semmit. Ilyenekre szoktam mondani, hogy lője fel magát a holdra egy doboz nyavalya kíséretében; s lám, én mivé lettem. 
     Pannus (én)[, mint személyiségzavaros, felnövekvő s törekvő valamicsoda] most újabb tettre készül. Új kiállítást szeretnék. Ehhez ugyebár kellenének képek (újból felvetett, elavult problematika). De most érzem az elszántságot csokoládé okozta endorfin-túltengéses véremben.


  Kéne még egy nagyadag festék, lap sem ártana meg
 lelkiállapot, de ez a szakadt szabadúszók már csak ilyenek. 


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
Az ócska, banális ígéreteket meg kend a hajadra.

szerda, november 09, 2011

Őszi szösszenet

Gyorsan, még mielőtt aktualitását vesztené a téma. Hiszen úgy eltűnnek a levelek a pihenni készülő faágakról, mintha egy ipari ventilátorral fújatták volna egy egész álló éjjel. Volt, nincs. Mint az élet. Na, ne legyünk drámaiak. Legyen ez inkább a délután vásárolt csoki hasonlata. Pillanatnyi boldogság, mondhatni szívdesszert. Az ősz (most) a kedvenc évszakom. Ugyanis felém mindig az a preferáltabb, amiben épp sínylődünk. 
Ungvári Péter, frissen szerzett géniusz barátom olyan fotókat csinál fiatal kora ellenére, hogy hanyatt vágódok tőle és még 6-szor körbebrékelek a padlón. Így hát összefogtunk, mint két, zsenge, vizuális gyönyöröket igénylő figura, és ez sült ki belőle (egyenlőre.)








Az őszi szünet után rögtön kórházba kerültem. No, de nem kell megijedni, csak önkéntes sorba álltam. Biológiafaktosként adódott ez a lehetőség. Mivel csak havonta egyszer mehetek a nagy létszám miatt, igyekszem a tőlem telhető legtöbb szeretetet és pozitív mentalitást "adományozni". Én feltöltődöttebben indultam haza a busszal, mint valaha. Pedig már sötét volt. Olyan korán sötétedik. Mint ha csak ordítana az ég is, hogy "aludni kell!". És én érzékeny vagyok ezekre a rezdülésekre. Pech.
ITT pedig 11 perctől van egy kisfilm rólunk:) És én vagyok az alkalmi interjú-alany.

hétfő, november 07, 2011

Esős délután

Angol tanárnőm várva várt képe .

hétfő, október 24, 2011

Konty


,,Korai még, korai még,
korai még a konty nekem,
korai még... bűn lenne ám,
ha elcsavarná a fejem."

green eyes

Tündérmagány



Az esők. A versek. A havazások.
A gyönge hóban megmosdó madár.
A kezed. A kezem. A tested jelei.
A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.

A csönd. A düh. A világ-egyedülség.
Az ember örök esélye maga ellen.
A fölingerelt fegyverek. A tüskék.
A tüskék hamva tebenned és bennem.
                               /Csoóri Sándor/

vasárnap, október 23, 2011

Burkolt válasz. Válaszom: burok.

Jobb időpontot nem is találhatnék az írásra. Ez annyira jellemző. Bezzeg reggel (előreláthatólag a déli órákban) előbukkannak a sötétből a csúnya, önostorozó gondolatok. 
A sablonszövegtől: rég írtam, nincs időm, csapnivaló a kedv meg a kilátások, stb. eltekintenék.
Akaratlanul is be vagyok táblázva, nincs mit tenni. S a kis web-váram háttérbe szorul.

Bocsáss meg, igazán, ha műnek és túlon túl akaratlagosnak tűnik mondanivalóm, ennyire futja mostanság. A tömör lényeg s a szépítést már nem igénylő valóság. Részemre egy picit mégis elfogadhatóbb köntösben. Nem tetszik a köntösöm? Nem szükséges magadra húznod. Ki vagyok én, hogy bárkinek is meg akarjak felelni? Rég elvetettem már ezt a nyögve nyelős gondolatmenetet.
Írtam már, s hangoztatom: ennyi itt, tőlem. Ha kérsz belőle, vedd el, szívesen adom. 
Nem élek burokban, mégis van egy átjárhatatlan terem. S ki vagy te, hogy ok nélkül szabadon haladj át rajta? Nincs extrém stílusjegyem, legújabb divat szerinti gönceim, amit mutogathatnék, amire a kutya se kíváncsi; mégis mindenki. Nem utazom egzotikus helyekre, fogalmazni sem tudok valami választékosan, s ha szerepelnem kell, remegnek a térdeim. Reggel kócosan ébredek, kávéval kezdem a napot, néha felemás zoknit húzok, mert hiszem, hogy az szerencsét hoz, ropogtatom a nyakam és az ujjaimat, hason alszok, csúnya szeleteket varázsolok a kenyérből, allergiás vagyok a parlagfűre, idétlenül kislányos a nevetésem, s a rendszertelenség a legnagyobb rendszerem. De ez ugyan kit érint meg? Nem azért írok ide, hogy bemutassam rémisztően ugyanolyan,  de mégis örömmel teli napjaimat, bár kezdetben úgy indult, de azóta eltelt néhány év. Nincs komolyabb alkotásom, amire százezrek kapnák fel a fejüket, de reménykedem benne, hogy talán efféle dolgokra jobban vevő egy elenyésző százalék, mint hogy közöljem, milyen jegyet kaptam matekból, milyen volt a tegnapi buli vagy hogy "nézzétek az új tízezerért szerzett kétütemű, naplementekésleltető rúzs-körömlakk kombómat". Örülök, ha azt hallom, vidámságot csempész az emberek monoton napjaiba pár írásom és képem, még ha nem is egy neves, elismert lány kezei közül kerültek ki. Leírhatatlan érzés. Az, hogy adtam valamit. Valami megfoghatóan megfoghatatlant. 
De kinek is írok én, holmi mesterkélt, mű leány?!

Bele a semmibe. 
(ezennel csökkentem a bejegyzések betűinek számát)


...előbb-utóbb meg úgyis ráunok, ne félj, erre az egész értelmétvesztett-komplexumra a 'lenni akarás' együttműködni képtelen erdejében.

kedd, október 11, 2011

Nem akarok hősnő lenni

Tegnap kicsit elszaladtak velem azok a bizonyos nagyléptű paripák. Kémia szerelmem megajándékozott pár 10 oldal gyönyörűséggel, melyet éjjel 1-ig élvezhettem. 3 csodás kávé kíséretében. Persze ma délelőtt már nem tűnt túl pengésnek előzőnapi tervem. Ez talán akkor volt a legszembetűnőbb, mikor óra közepén kezem és ajkaim heves remegésbe kezdtek. Nem vagyok függő. Csak egy szegény, túlvállalt fiatal, aki valami megoldást keres. Hát egy biztos: ez nem az.
Új környezet - új erő. Szobám egy nagyobb részlete megkérdőjelezhetetlenül átalakítva. És a legjobb, hogy minden nap teszek hozzá valamit. Sokkal jobban pannusos. Szuperságos:) Ma is így indultam neki, hazaesve a végeláthatatlannak tűnő órákról. Felrohantam a padlásra újabb kincsek után kutatva. Annyira megörültem a sok kacatnak, hogy lefele jövet megtanultam velük repülni. A poros lépcsőnek meg szüksége volt amúgy is már egy ölelésre. Észbekapva ezen bénáskodásomon hangos (már levédetett) kacajjal nyugtáztam a történteket. Csak a fél ház hallotta a nevetést. Utána rájöttem, hogy b****** meg, nem tudok felkelni. Gólyatánccal visszaosontam a lakásba és idétlenül, de véghezvittem tervemet. (képek később) Bokám azóta jobban, bár még mindig a méretének kb 1,3-szerese és a színe is lilában játszik.
Ebből a bénázásból született Geribogyó jóvoltából még egy ötlet, mely először csak buta csipkelődésnek indult. Az OKTV-re, mely eddig reménytelenül ötlettelennek tűnt. Hát ez van. Ez lesz:)

Személyes élmény? Pipa.
Megérintett? Hogyne, be is lilult...
Kivitelezés? Munkanapló jobb lesz, mint maga a munka, de megoldjuk.
Technika? Meglepetés.

Tökéletlenül tökéletes.

vasárnap, október 02, 2011

A rendszerezés alapegysége

A füzet után jöhetnek a nagy mappák, mert annyi lappal fogok gazdagodni, hogy utánfutóval sem tudnám szállítani, mint ami tegnap elkapta Endikét és kishíján engem is.
Apa hozott két nagy sárgát, nekem uncsi volt, hát pont.
(fennebb található fekete-fehér mása, azt este csináltam ismerőseim körében történő enyhébb prezentálásra, csak silány minősége miatt megbuheráltam kicsit a kinézetét. Ez már a valóságot tükrözi. Zárójel bezárva.)

péntek, szeptember 30, 2011

Metróhuzat

Nos, régi képeimet lapozgatván rábukkantam pár idétlen fotósorozatra hajdani "magával mit nem kezdős" énem nyomán. Pörgetve a képsorokat elég vicces arckifejezések villantak fel festékmaszatos monitoromon, így összepakolgattam őket. Értelme nem sok, de legalább jót alszok. 
Végre eltűnsz, csúnya, hasztalan szeptember...

kedd, szeptember 27, 2011

blindness

Biológai faktos mivoltomra való tekintettel szép új füzetet kezdtem, szép új borítóval, szép új, üres lapokkal.

...lesz egy ilyen, hogy rajz OKTV és minden porcikám izgatottan várja már. :)

csütörtök, szeptember 22, 2011

Hangulat-mumus


,,Ne szólj szám, nem fáj fejem." -
ó dehogynem! Sőt, minél jobban tartózkodik e állapotban, annál jobban feszít belülről. Ilyenkor mindig eszembe jut a Szaffi című mesében a jóég tudja már, hogy hívják bácsi, akinek szelep van a fején. Elkéne ide is. Vagy 3.
Fel lehet kötni azt a bizonyos gatya elnevezésű alsó ruhadarabot. 3 OKTV-nek ugrok neki egy lendülettel.
Esélyt csupán a rajzban látok. Reggel önbizalommal, reménnyel és örömmel teli hangulat-mércém a nap végére a béka feneke alatt stagnált tovább. A mai impulzusok sokasága negatív hatást téve rám a
maradék energiát is elszívták belőlem. 
Holnapra újratöltődök a kutatók éjszakája jeles ünnepélyére.
S bár hiába ez a kínszenvedés, még nem adtam fel a reményt. 
Mert a virág a romlott földből is képes kihajtani.
Én pedig várom az első hajtásokat...

kedd, szeptember 20, 2011

Kimerültség - Pannus...1:0

...s még csak kedd nehezen pergő perceiben ámélkodunk, már a hétvége nyújtogatja felém elragadó kacsóit.
Az egyetlen szép az eddigi tanévben a biológia felmérőm volt. Van némi reményem a túlélésre, arra adott tanúbizonyságot.
Alvással töltött órák átlagos száma: 5
Ugyan ezen számjegy gimnáziumban történő elérése érdekében. Logikus, nem?

Személytelen semmis senkinek érzem mivoltomat ebben a hatalmas világban. Egyre inkább és méginkább. Miért voltam néhány éve olyan elragadóan könnyed, bizakodó és magabiztos? Most már nem látom értelmét a dolgok nagy részének. És még a szimpla lépkedést is megerőltető, kivitelezhetetlen hegymászásnak vélem.
Nem akarok felnőni. Örök gyerek maradok. Csak egy felnőtt kéne mellém, aki utat mutat.

Biológia füzetem elejébe kedvszínezőként az alábbi sort véstem:

,,Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk."

szerda, szeptember 14, 2011

Napi ráeszmélés

A pillanatnyi csodákat azért nem vesszük észre, mert pont abban a pillanatban kopogtatnak életünk ajtaján, mikor mi a négylevelű lóherék után kutakodunk a hátsó kertben.

És a csoda hátulról, meglepetésszerűen vetette rám magát...

kedd, szeptember 13, 2011

Megkésett félévi parádé



Tudom, nagy a hűhó meg a lelkesedés, de az 1 évet nem bírtam ki. Mióta megismertem, már tudom, hogy kapni fog egy ilyet. És kapott is. Az ajándékozás korán, de a beszámoló későn. Csak hogy hű maradjak magamhoz :)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
Ennyi lenne a Mi kis albumunk. Eddig. Mert bővíthető, bizony az.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
Én pedig őt kaptam viszont egy megható, saját hangvételű dal kíséretében:)
 (csak azt bánom, hogy elfelejtettem sunyiba zsebembe helyezni a telefonomat hangfelvevő módban)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
Orsi jóvoltából hozzájutottam gyűrűalapokhoz, végre. Volt már alapanyagom és egy rakat megvalósítani kívánt, apróbb tervem.
Balról jobbra:
  1.  2 éve készítettem egy medált tűzzománc táborban, csak voltam olyan lökött, hogy lyukat nem biggyesztettem rá. Éljen Pannus. De van gyűrűnk.
  2. Ez egy sima gomb.
  3. Ő a kedvencem. Mókás története van, mivel az alapanyagok Németországból származnak. A szétlapított söröskupakot és a fekete követ is az utcán találtam. Mázlista.
  4. Megint csak egy gomb.
  5. Ez pedig...gyűrű volt, csak letört eredeti alapjáról - mindez egy boltban, csak a kő véletlen a zsebembe került. Meggyógyítottam.
  6. Gomb. És ajándék lesz egy nagyon aranyos lánynak:) (csak el ne olvassa...)
  7. Ő is egy gomb, teklagyönggyel. Vagy mi a szösz. 

Természetesen a ragasztópisztoly ismét jóbarátom volt.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
További jó hír pedig, hogy a szalagavatón valószínűleg 1 fehér ruhás tánc lesz, amiből előreláthatóan ki leszek túrva a sok nőstényállat által. Pedig nekem már ruhám is van. De még milyen.

szerda, szeptember 07, 2011

Kiégett villanykörték hevernek lábaimnál

Az egyik eshetőség, hogy a fejem felett voltak, de a napok elteltével csak halmozódnak a törött égők. Nagy falat volt nekem így elsőkörben ez a biosz-kémia édespáros. De hát mivégre az élet kihívások nélkül? Sok lesz nekem a jóból - mondom unottan és sikeres 1 éven át tartó kézis múltamat előidézvén határozott mozdulattal repül a bioszkönyv. Egyik ágyról a másikra. Aztán a padlóra kifeküdve elhatározom hogy növényt imitálok és fotoszintetizálni fogok. Csak már a napfény nem süt be az ablakomon. Mivel a növények nem esznek csokoládét, sőt olyan primitívek, hogy előállítani sem képesek, ennek a karriernek is búcsút intek.
Az egyetlen szórakozásom mostanában, hogy este vehetek egy jó meleg habfürdőt. Meg hogy hegedülhetek a lovasszekéren hétvégén népdalokat. Ez a mai fiatalság...

De bizony a nagy fene tudásszomj mindenek felett. Ami azzal is jár, hogy a bejegyzések errefelé csökkenő tendenciát fognak mutatni (s ahogy érzem, ez nem csak számra, de minőségre is passzoló jelző)

vasárnap, szeptember 04, 2011

Most már nem csak nézek, LÁTOK is

Nem úgy, mint eddig. Az orromig. Na aztán? Úgyis az után megyek mindig...mondták egyszer nekem, bölcsen. De most már látok. Szebben a színeket, az apró részleteket, s nem csak a kecsegtető nagybetűket, hanem az apró részt is. Kéne egy másik szemüveg, ami belülre is lát. Talán ott is meglátnám az apróbetűs részeket, mikor "aláírom" azt a bizonyos szeretős, megbízhatós, segítős szerződést embertársaim egyik példányával...

*Létezik olyan, hogy boldogtalan boldogság?


Annyi a baj, hogy ettől nem leszek okosabb. Pedig elkéne most errefelé egy nagyadag szorgalommal körített szivacsagynak nevezett valamicsoda.

szerda, augusztus 31, 2011

Csenjünk mosolyt...

...a nyár édes emlékeiből, napsugarak égető sugaraiból, semmittevésünk láblógatásából, olvadó fagyi csöppenő krémjéből; csenjünk mosolyt hirtelen kerekedett, kárörvendő viharokból, hangyás piknikkosarunkból; Csenjünk mosolyt mosolyunkból.
...ha már csak a lebiggyesztett száj maradt, így augusztus végső napjára.

Beállított csörgőóra, könyvéhes táska, tudásszomjas elme, telepakolt, újonnan vart tolltartó...azthiszem jöhet, aminek jönnie kell. Természetesen zombitámadás esetén mit sem érek a fent felsorolt dolgok halmazával. Bár a könyvekkel megpakolt, mázsás táska elég jó védekező eszköz. Támadó is. A tudatlanok ellen.


hétfő, augusztus 29, 2011

KiSZIN-eztem a nyár végét

Hát e bizonyos eset úgy történt, hogy születésnapomra kaptam egy fesztivál bérletet. Azóta már végigtomboltam 4 teljes napot, aludtam sátorban, fürödtem Tiszában, sodródtam az árral, széténekeltem amúgy is betegeskedő torkomat. Tegnap hazaértem, dolgoztam is és kisebb testi sérülések és a lefáradt elmémet kivéve minden rendben van. Rendeződtek fejemben a dolgok, az aggodalmat meg köszöntem.
Kisbeszámoló hamarosan (holnap) vagy később (nem holnap) következik. Addig is Napozz Holddal.


hétfő, augusztus 22, 2011

Vajaskenyér

Az arcom helyén egy vajaskenyér. A történetet meg ismerjük.


Röviden ennyi. A pofáraesés, a feltápászkodás, rázd meg magad, menj tovább. Elölről és elölről, unásig ismételve. 
Most eltűnök erre a hétre és megpróbálok élni. Vagy veled, vagy nélküled. Rajtad áll.

péntek, augusztus 19, 2011

Édes-rémes-krémes arcpakolás

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
A minap füzetbeszerzésen voltam Kingával. Közben beszereztem egy csokis arcpakolás, hajtott a fene nagy kíváncsiságom, ugyanis minden vonzz, ami ehhez az édességhez kapcsolódik. Jót tesz az arcnak és a léleknek egyaránt-ezt írja a kis tasak. És még finom is. Tényleg. Lenyaltam körbe a számszéléről. Ha valami komplikáció adódna, a rózsa és az ibolya a kedvenc virágom - a temetést illetőleg.

Csak

...mert ilyenkor a legszerencsésebb
leánynak érzem magam e gombóc
buktatókkal körített felszínén.

kedd, augusztus 16, 2011

F*** ***!

Ma is hasznos tagja voltam a társadalomnak.
Mért van ennyi idő a világon?
Nekem nem szabad sokat adni.

Augusztusi hajsza

Fogam fehérjének megmutogatása e világnak pediglen nem mocskos szóösszetételeim és csekély energiám durva felszínre repdesése, hanem kislányos, rágottkörmös kezeim szabadjára engedése, illetve színes képzeletem megvalósulni akarása feltétel és korlátok nélkül. 
Bele a véges végtelenbe.
Habár még augusztus közepét tapossuk bőszen, már érzem végemet. Amikor lepergett a bizonyos utolsó nap a gimnázium falai között, már éreztem, hogy hozni fogódzom megszokott formámat e nyáron is. Értem ezalatt a nagy fene kényelmemet, ami megkeseríti egyre nagyobb téttel rendelkező silány életemet. A sok lustálkodás és az élvezetek buja hajszolása elérte azt a szépnek nem mondható célt, hogy ülnek a nyakamon a feladatok, én meg cipelem a hegycsúcs felé. A kis post it-eimből csak kettő véresen komoly, mivel a SZIN és azoknak a bizonyos bűnös csokiknak elfogyasztása újabb élvezethabzsoló, lélekfelemlő tevékenységek. De tudjátok mit? Nem bántam meg! Ez a tanév nagy próbatétel lesz számomra és újult energiákkal akarok neki vágni. Mert, tudjátok, nem igazán vagyok egy kitartó egyén. Sok mindent feladok. Igen, sok mindent. 
De egyet nem eresztek. 
Ezek    pedig    az    álmaim...

csütörtök, augusztus 11, 2011

ÉÉÉÉÉS...


óójéééé!

Videózással egybekötött pizsiparti

Kisebb-nagyobb ötlettelenség, hapciroham, túltápláltság, szélviharok, lefagyó program-szörnyek, csokispopcorn általi émelygés és az álommanó hívogató visítása után megszületett új művünk. Premier MA!


szerda, augusztus 10, 2011

Kilencórahúsz


Kócos hajú, ásít, ébred és
Kávét készít. Édes ébredés.

hétfő, augusztus 08, 2011

Válasz


Én nem tudom, hogyan kell.
Bármit. A “dolgokat”.
Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)
— de, hogy is mondjam?  n e m : nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.

Fodor Ákos

vasárnap, augusztus 07, 2011

Még nyár

Elvonultam Fehértóra 2 és fél napra. Ez alatt megszültem egy Van Gogh képet Geribogyó kérésére. Kikapcsolódásképp lementünk a tóhoz, pingpongoztunk, ugrattuk egymást és együtt ücsörögtünk a parton az éjszaka közepén.
A helyzetben annyi paradoxon lépett fel, hogy minél többet tartózkodik szerény közelemben, annál jobban hiányzik. Még akkor is, ha szemmel láthatóan ott lépdel mellettem. Csöpögés vége.
Ma kirángatott egyetlen Nedikém strandolni, no meg Magna Cum Laude koncertre. Rövid volt a délután, de annál fárasztóbb.



...és így jár, aki túl sokat beszél!
Na puszi mára a pici buksitokra!

kedd, augusztus 02, 2011

6 kép 5 nap







Fruzsi és én, Endike új haja, lecsupált szülinapi virág, régi bolhapiacos óra, hercegem, szerzett nadrág, szerzett pulcsi, "deszép rend van a polcodon"-polc.
Ennyit a pár napról.
Mély melankóliával megspékelő augusztus.
Kezdek mostmár magammal valamit. A polcmegszakasztáson kívül.