...s még csak kedd nehezen pergő perceiben ámélkodunk, már a hétvége nyújtogatja felém elragadó kacsóit.
Az egyetlen szép az eddigi tanévben a biológia felmérőm volt. Van némi reményem a túlélésre, arra adott tanúbizonyságot.
Alvással töltött órák átlagos száma: 5
Ugyan ezen számjegy gimnáziumban történő elérése érdekében. Logikus, nem?
Személytelen semmis senkinek érzem mivoltomat ebben a hatalmas világban. Egyre inkább és méginkább. Miért voltam néhány éve olyan elragadóan könnyed, bizakodó és magabiztos? Most már nem látom értelmét a dolgok nagy részének. És még a szimpla lépkedést is megerőltető, kivitelezhetetlen hegymászásnak vélem.
Nem akarok felnőni. Örök gyerek maradok. Csak egy felnőtt kéne mellém, aki utat mutat.
,,Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése