kedd, szeptember 20, 2011

Kimerültség - Pannus...1:0

...s még csak kedd nehezen pergő perceiben ámélkodunk, már a hétvége nyújtogatja felém elragadó kacsóit.
Az egyetlen szép az eddigi tanévben a biológia felmérőm volt. Van némi reményem a túlélésre, arra adott tanúbizonyságot.
Alvással töltött órák átlagos száma: 5
Ugyan ezen számjegy gimnáziumban történő elérése érdekében. Logikus, nem?

Személytelen semmis senkinek érzem mivoltomat ebben a hatalmas világban. Egyre inkább és méginkább. Miért voltam néhány éve olyan elragadóan könnyed, bizakodó és magabiztos? Most már nem látom értelmét a dolgok nagy részének. És még a szimpla lépkedést is megerőltető, kivitelezhetetlen hegymászásnak vélem.
Nem akarok felnőni. Örök gyerek maradok. Csak egy felnőtt kéne mellém, aki utat mutat.

Biológia füzetem elejébe kedvszínezőként az alábbi sort véstem:

,,Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk."

Nincsenek megjegyzések: