szerda, szeptember 07, 2011

Kiégett villanykörték hevernek lábaimnál

Az egyik eshetőség, hogy a fejem felett voltak, de a napok elteltével csak halmozódnak a törött égők. Nagy falat volt nekem így elsőkörben ez a biosz-kémia édespáros. De hát mivégre az élet kihívások nélkül? Sok lesz nekem a jóból - mondom unottan és sikeres 1 éven át tartó kézis múltamat előidézvén határozott mozdulattal repül a bioszkönyv. Egyik ágyról a másikra. Aztán a padlóra kifeküdve elhatározom hogy növényt imitálok és fotoszintetizálni fogok. Csak már a napfény nem süt be az ablakomon. Mivel a növények nem esznek csokoládét, sőt olyan primitívek, hogy előállítani sem képesek, ennek a karriernek is búcsút intek.
Az egyetlen szórakozásom mostanában, hogy este vehetek egy jó meleg habfürdőt. Meg hogy hegedülhetek a lovasszekéren hétvégén népdalokat. Ez a mai fiatalság...

De bizony a nagy fene tudásszomj mindenek felett. Ami azzal is jár, hogy a bejegyzések errefelé csökkenő tendenciát fognak mutatni (s ahogy érzem, ez nem csak számra, de minőségre is passzoló jelző)

Nincsenek megjegyzések: