Nem úgy, mint eddig. Az orromig. Na aztán? Úgyis az után megyek mindig...mondták egyszer nekem, bölcsen. De most már látok. Szebben a színeket, az apró részleteket, s nem csak a kecsegtető nagybetűket, hanem az apró részt is. Kéne egy másik szemüveg, ami belülre is lát. Talán ott is meglátnám az apróbetűs részeket, mikor "aláírom" azt a bizonyos szeretős, megbízhatós, segítős szerződést embertársaim egyik példányával...
*Létezik olyan, hogy boldogtalan boldogság?
Annyi a baj, hogy ettől nem leszek okosabb. Pedig elkéne most errefelé egy nagyadag szorgalommal körített szivacsagynak nevezett valamicsoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése