kedd, október 23, 2012

Érzelemgombolyag


…és akkor azt mondta, írjak. Írjak ki magamból mindent. Még így is, hogy teljes ürességet érzek némi meggondolatlansággal spékelve. Mostanában ehhez sincs merszem. A rímek már nem a barátaim. A ,,szerelem”-ről most csak a rossz nyomtatóm jut eszembe, a ,,fájdalom”-ról meg a küszöbbe akadt kislábujjam. Külsőségek. Beljebb nincs merszem menni. Talán írhatnék arról, mi volt ebédre, vagy hogy ugyancsak elsuhant az ablakunk alatt az piros biciklis nő, mint minden más napon.
Önmagam árnyékának árnyékában megbúvó, szertefoszlott érzelemgombolyag lettem.  Terveztem, hogy megtanulok kötni, tán ebből menne is. Kétbalkezes-kesztyű, esztelen-sapka, öleléshiánypótló-pulóver és inkábbmaradjcsendben-sál.  Ezeket magamraöltve futok eléd , csak magamat felejtem otthon.
Szobám négy falának  mértani közepeként dobálózom gondolatokkal, melyek visszacsapódnak a piros függőlegesekről. Talán azért van ennyi kép rajtuk, hogy eltereljék figyelmemet a ,,hazatérő” eszmefuttatásoktól.  Hiába lépem át a lábujjam ellenségévé vált küszöböt, a négy fal velem tart s a gondolatok ugyan úgy lepattannak róla, rólam. Ülünk egy padon, de egyedül vagyok. Mintha 40 méter távolságból visszhangozna a hangod. Itt vagy?! Egyetlen kommunikációs formám 3 könnycseppbe sűrítve gördül végig arcomon és ágyúdörgésként hallom vissza, mikor ölembe hullnak.
Ablaküveg kerül közénk, még is jobban érezlek, mint mikor mellettem ültél.
Üresen kong a létem. Most ennyit mondhatok. Írtam.

szombat, október 20, 2012

Mai muffinparádé


Igazi csoki- és kalóriabomba:D (csokipudinggal töltve)

péntek, október 19, 2012

Üzenetrögzítő


Az üzenet helyett
kérem,
hagyjon egy hosszú,
örömteli csendet.


Tusolás

=maszat könyékig.
2 évvel ezelőtt nekifogtam egy kép festésének. Egy tetszőleges újság tetszőleges lapjára rábökve választottam ki a fotót, melyen a vörös dög szájához emel egy türkiz borítéktáskát.
Ez a kép félbe (vagy inkább negyedbe) maradt, majd elfelejtődött.
Tegnap pedig ismét előbukkant.
Mivel megesett rajta a szívem (az arc pedig valamilyen különös oknál fogva tetszett a 2 évvel ezelőtti énemtől) kivágtam a fejét és átragasztottam egy drappos lapra.Tussal még nem dolgoztam, ez volt a kísérleti alanyom. Az előzményt és végeredményt (ahol is a ruha is más, csak 1 kéz van és a boríték is tényleg boríték) itt láthatjátok:)

Jó hír: meg van az alapötlet az idei rajz OKTV-re!:)

hétfő, október 15, 2012

OMG

Csak egy újabb hétfő.
És még mindig illusztrálok!:)

vasárnap, október 14, 2012

Konkáv

Még viszonylag későn is sokan érkeznek,
a testek fölfogják a zajt, a szoba tompán
morajlik: mint mikor valaki tele szájjal beszél.
Hamar elfáradok. Majd otthon folytatjuk
– gondolom, meg hogy a közös emlékek tehát
szükségszerűen egymásba nyíló szobák.
Aztán szó nélkül ülünk valami villamoson,
és eszünkbe jut, hogy a félelem konkáv tér
– 
nincs hova elbújni. Egy ideje gyakran alszol
nálunk. Ez is feltűnt. Foglalt helyem van az
álmaidban: operában a bérleteseknek.
Kint visszhangos, nagy hidegek járnak:
a házak falának kutyaugatás csapódik,
hajnalra fagypont alá süllyed a hőmérséklet,
megdermed a főterek zaja, mint mikor 
beleüvöltenek egy hűtőszekrénybe.
Egy ideje azt várom, hogy alvás helyett
megvigasztalj, amiért nem szeretlek.
Éjjelente keresztbe fordulok a matracon,
mint az óra lapján a nagymutató.

Te meg a letört kicsi vagy. Azt álmodom,
hogy ok és okozat vagyok egyben, önmagára
utaló félmondat, pihenő anafora, saját
rebbenésétől megriadó madár, fölszeletelt kés.
Aztán egyszer csak reggel lesz
– már hány ilyen hétfő rontott rám hívatlanul –,
és fény vág be a redőny vetemedett
lécei között, mint amikor
létrákat mosnak egyenes, ipari vízsugárral.

szombat, október 13, 2012

kedd, október 09, 2012

vasárnap, október 07, 2012

****


Csütörtök


Busz

A busz, amin ültem, egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden, amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.