szombat, október 30, 2010

Brúnó alias Tökfej














Ő itt Brúnó. Kicsit tökfeje van, ezért gyakran kicsúfolják az iskolában. Ezért gyakorta hevesen lángralobban, de foghiányos mosolya mindig rendületlen. Brúnó hülye matekból, ezért arra az esély, hogy az arcán lévő két köröcske területét kiszámolja, majdhogynem egyenlő a nullával. Brúnónak tavaly volt egy barátnője, Csiperke, de szúrós megjegyzéseivel sértegette folyton-folyvást, ezért a lány hatalmas erőről téve tanúbizonyságot 'tökön' rúgta Brúnót, és faképnél hagyta. Brúnó azóta is ott gubbaszt annál a faképnél, ami egy rühes rózsaszín szamarat ábrázol.

Na jó. Ebből elég. Tényleg szükségem van a ma estére Anitával.

Ha már kivan a nemlétező is...

És most elmegyek és kifaragok egyet. Halloween alkalmából. Milyen arcot vágjon? Hiszen mindig mosolyog. Tekintettel a házban velünk együtt lakó gyerekekre. Korlátozzák kreativitásom.

péntek, október 29, 2010

Leggyengébb hónap

Megrettenve tapasztaltam, hogy egyik hónapban sem jelentkeztem ennyit, mint idén, novemberben. Sőt, majdnem annyit írtam mint egy kalap alá véve 2008-at. Ennyire defektes lennék? Mintha a falnak beszélnék. Végülis. Egykutya.

P.S.: bele kell húznom a festésbe. Én akarom véghezvinni a legőrültebb kiállítást, amit a sulink valaha látott. Ebben segítségre lesz szükségem. Meg elszántságra. Na és elsősorban festményekre...

Én hülye, Te hülye, Mi hülye

Nem szeretek szerepet játszani. Előadni a boldog, gondtalan kislányt.
Előtted nem is lehet. Ilyenkor vagyok önmagam. És te így is megtűrsz.

Hogyan tanuljunk földrajzot? (20 lépésben)

1. Győződjünk meg arról, hogy nem lesz-e holnap földrajzóra.
2. Győződjünk meg arról, hogy nem vagyunk-e halálos betegek, csökkent szellemi teljesítményűek, depressziósak vagy kismamák, illetve van-e bármiféle más okunk arra, hogy felmentsük magunkat a földrajztanulás kötelezettsége alól.
3. Készítsük elő a tankönyveinket, a vázlatfüzetet és az atlaszt, valamint erős szeszes italt (pálinka, rum), vagy magas koffeintartalmú... izét (kávé, kóla) esetleges pánikrohamaink kezelésére.
4. Nyissuk ki a könyvet, és olvassunk el egy bekezdést, majd győződjünk meg arról, hogy a fonetikus jelekkel bár, de kínai nyelven megfogalmazott tananyag megértése túl nehéz feladat józan paraszti eszünknek.
5. Nyissuk ki az atlaszt, és mélyedjünk el az ázsiai földrajzi nevek tanulmányozásában (pl. Kúrja-Múrja-szigetek). 
6. Állapítsuk meg, hogy csönd van.
7. Állapítsuk meg, hogy ez a csönd rossz hatással van szellemi készültségünkre.
8. Tegyünk be egy olyan albumot, amelyről feltételezzük, hogy a) felébredünk tőle, b) leküzdi esetleges depressziós hullámainkat, c) el tudunk filozofálni az énekes sáljáról. Egy tökéletes példa: Aerosmith - Rocks. (Megjegyzés: földrajztanuláshoz egyértelműen az Aerosmith passzol, ahogy a technikaházi elkészítéséhez a Rammstein - megyjegyzem, annak is van oka, hogy sohasem írok technikaházit).
9. Győződjünk meg arról, hogy a zene túlságosan jó ahhoz, hogy a tanulással foglalkozzunk hallgatás közben.
10. Ebből következően álljunk fel, és induljunk a szobánkban dudorászós körsétára, de ne hagyjuk el a helyiséget, mert az elmegyógyintézetben nincs sem hi-fi, sem Aerosmith.
11. Fogyasszunk pink színű rágógumit, és fújjunk belőle óriási buborékokat, melyek segítségével ragasszuk oda magunkat az ablakhoz, és tegyük tönkre az üvegfestést.
12. Kaparjuk le az üvegfestést
13. Kezdjünk szteptáncba a kutyánkkal (amennyiben nincs kutyánk, megteszi egy hangyászsün, végső esetben a partvis, de mopot ne használjunk, mert veszélyeztetheti az egészségünket, emellett leleplezetlen szatírok állandó eszköze lehet). 
14. Ébredjünk rá, hogy tanulni kellene.
15. Óvatosan "sompolyogva" térjünk vissza az íróasztalunkhoz, és állapítsuk meg, hogy Aerosmith albumok és rágópapírok hevernek a Kúrja-Múrja szigeteknél kinyitott atlasz teljes területén.
16. Győződjünk meg arról, hogy leszarjuk az egészet.
17. Lélekben tegyük is meg e kellemes gesztust (fizikailag nem ajánlott).
18. Kapcsoljuk be a rádiót, remélve, hogy visszanyerjük koncentrálóképességünket. (Megjegyzés: ha a "Jég Dupla Whiskeyvel" kezdetű dal megy, azonnal kapcsoljuk ki).
19. Pakoljunk be a táskánkba a következő napra, eközben feledkezzünk meg a földrajzról.
20. Ugye, hogy bejött?


(úgy találtam, de teljes mértékben egyet értek vele!)

szerda, október 27, 2010

Azt hittem

Miért nem tűnsz már el? El a szívemből. Takarodj végre...
ez már nem a te szobád többé.
Mikor úgyérzed, hogy, aztán dehogy...

vasárnap, október 24, 2010

Befagy a...

Ólompehely, hidegtűz, éberálom. Beteg egészség, minden, ami nem! Így szeretek én is, s ezt nem szeretem.

szombat, október 23, 2010

Rossz voltál.

Csak éreztem, hogy kezed 
az enyémre szalad.
S én lelöktem szomorúan.
,,Állj, ezt nem szabad!"
Átkaroltál aztán.
Megnyugtat a lényed...
,,Tilosban járunk,
Még mindig nem érted?"

Ma megint

Ma megint tükröt tartottam
magamnak,
ennek az őszinte félszeg
önmagát csaló mindig
csak kifelé bátor
képmutatónak.
...
Hagyjuk abba tükör
nem jó ez a játék
az ember
belehal.

A lejtőn lefelé rohanok a csúcs felé

Ne siránkozz nekem... Nincsen semmi bajod. Ez csak önsajnálat. Önsajnálatba menekülsz, mint mindig. Szedd már össze magad...
...igen pannus.


Évek múltán talán én leszek az az ütődött öreg hölgy, a megérthetetlen, aki magában motyog a világ gondokkal teli sztyeppéin. Ahol mégis rengetek ember rohangál, érzelemdús, kifejezhetetlen mivoltjukkal, mégis zárt fülekkel. És zárt szívvel.
És már megint csak magamban beszélek. Egyre többet írok. Nem hat meg senkit. Engem minden meghat. 10 éves vagyok. Meg hat.
Egyre több a kérdés: miért kezdtél blogot írni? Mire jó ez? Nem tudok rá épkézláb magyarázatot adni, csak azt, hogy jó, hogy van nekem. Rengetek titkomat ismeri már. Mint egy jó barát. Ami a való életemből valljuk be, hiányzik. Talán hiba csúszott a programozásba, mikor én kerültem a futószalagra.

Zárkózott vagyok. Egyre jobban. Nem akarok idősebb lenni, megijedek magamtól. Régebben én voltam a kislány, aki mindenkit közel engedett magához, a közvetlen, vicces, imádnivaló. Ezekből a tulajdonságokból nemigen maradt mára. A jellemem épül. Lefelé. Az önbecsülésem is. A világ, amit eddig felépítettem magamnak, leomlani látszik, s minden álom, minden terv és cél, amit kitűztem magamnak, egyre közelebb kerül, mégis egyre távolabb. Elérhetetlen. Teljesíthetetlen...
...az akarok lenni, aki régen voltam. Aki mindent félvállról vesz, mégis minden sikerül neki.

péntek, október 22, 2010

szánsájn -3 fokban is

Surranok a társadalom sűrűjében

...kenyér és szerelem után.


Ma, pénteken, történetesen délelőtt, s úgy mondjuk egész nap, az iskolában, az utcán, itthon...mindenütt.
Ha köszönök, köszönj vissza! (gondolta ma pannus 5x)
•Igen, itt állok melletted és hallottam, amit mondtál! (gondolta ma pannus 3x)
•Nem, a lábam nincs gumiból vagy ilyenek, hogy folyton-folyvást rá lépkedj! (gondolta ma pannus 4x)
•Most mondtam előbb, figyelj arra, amit mondok! (gondolta ma pannus legalább10x)
...
Ezeket konstatálva arra a megállapításra jutottam, hogy ma a szellemjelmezemet vettem fel.
Vajon ha összekötném valaki cipőfűzőjét, észrevétlenül röhöghetném ki mellette ácsorogva, mikor az egész lénye szorosabb kapcsolatot létesít azzal a bizonyos járdával?

Talán aludnom kellene. Lehet nem is szellem voltam ma. Csak egy mocsári, közönséges zombi.

csütörtök, október 21, 2010

Tschüß, Melli :(

Zwei kleine Wölfe gehn des Nachts im Dunkeln.
Man hört den einen zu dem andern munkeln:
"Warum gehn wir denn immer nur des Nachts herum?
Man tritt sich an den Wurzeln ja die Pfoten krumm!
Wenn's nur schon heller wär!

türüpptürüpp türüpp
Wenn nur der Wald mit Sternenlicht beleuchtet wär!
Ba du ba dum, ba dum, ba du ba du ba dum....



Hát igen. Elmentek. És...én ezt nem tudom felfogni:( Szinte már a hugomnak tekintettem, annyira hozzámnőtt. Megszerettem. Már hiányzik, pedig még fél napja sincs, hogy ölelésemből kitörve ugrott a már indulni kész buszba. Ilyet még nem láttam. Ilyen őszintén, ennyi embert együtt sírni. Mindenki a szívemhez nőtt. Egytől egyig. Nagyon messze van még a tavasz, hogy újból viszontlássam őket.


U.I.: Ilyet még nem éreztem. Ez nem az. Ez egy másik. Én érzem, amit ő érez. És ő is amit én. A fejembe lát. Olvas a gondolataimban. Sőt...felolvassa azt nekem. Nem magyarul, mégis értem...ez valami hihetetlen élmény. Boldognak érzem magam. Mégsem szabad most a szívemre hallgatni.

vasárnap, október 17, 2010

Német őrület

Halloo! Wie gehts?
Nos, büszkén jelentem, hogy a felén már túlvagyunk. És még nem kerültem diliházba. Bár kezdek kételkedni magamban, miután már a magyar beszédet is németnek hallom. Kiráz a hideg tőle.
Mellivel megvagyunk, jobban már nem is lehetnénk. A problémát, a vegetáriánusságot áthidaltuk, éhen nem puszul az biztos, miután a szüleim már szakszerűen tömik szegényt. Birja a gyűrődést. Minden elismerésem.
Program az van dögivel, meg sem állunk ájulásig. Ma volt az egyetlen szabadnapunk. Kreatívkodtunk kicsit, elterveztük, hogy a búcsúesten mi szolgáltatjuk a zenét. Ő tud zongorázni. Én meg hegedülni. Á, fantastisch x)
És most elmegyek aludni mert ezt már épelmével még az én elborult agyam sem birja már:)
Jóétvágyat, Ferdi! (a másik ősvega)

kedd, október 12, 2010

Vagyok csak úgy

Vagyok csak úgy,
Egykedvűen...
Mint aki megszokta
jól ezt az életet.

Nem tartok sehova,
Így sokfele megyek.

Nem hajol már bennem
Földig a bánat.

Lövészárokba hullt,
Félutas szerelmek
Rég nem kísértenek.

Nincsenek szív alakú
kapaszkodások.

Pedig vártam
Tarlótűzpusztítású
Igaz érzelmeket.

Már nem engedem,
Hogy túristaútvonalként
Használják a lelkem
(...)

vasárnap, október 10, 2010

Legyél szíves ne elvenni tőlem az álmaimat



Az arcomra van írva amit érzek. Néha könnyű leplezni. Néha pedig ordít róla a hazugság.
Rajtad múlik, hogy észreveszed-e az apró, mégis ordító jeleket.
Nyitott könyv vagyok.
De attól, hogy tudsz olvasni, még nem leszel elölrébb.
Hozzám külön jelrendszer kell. Megfejtés.
Sőt! Használati utasítás. És néhány pótkerék...mert nincs ki a négy.

péntek, október 08, 2010

Izgatott Pannus

Írt a német cserediákom. Érdeklődési körünk majd' hogy nem egy és ugyanaz. Nagyon örülök:) Majd festünk együtt is valami szépet. Viszont vega. Ami nem olyan jó hír, mert én húsmániás vagyok:P Majd minden nap kap egy kis pannusféle-csodamuffint...

Melanie Kuhnlein, várlak már! :)

csütörtök, október 07, 2010

Illatfelhő

Csak bámulok némán, számolom a magányos perceket: 1...2...3...
S csonkig ég a kedvenc füstölőd, amit még neked vettem - a nyáron.
Tudod, ha csalódtam benned, mindig gyújtottam egyet.
Így varázsoltam magamnak egy kicsit jobb kedvet.
De ez volt az utolsó, hamu már csupán.
S te is az maradsz szívemben /talán...

szerda, október 06, 2010

Újabb esti festés



Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem...

Hűha, most veszem észre, meghaladtuk a 10 000-et :O 
Mondjuk ezt a számláló ketyerét sem most raktam ki...de *.* 
De sokan olvassák ezt:D talán meg kéne válogatnom a szavaimat...

kedd, október 05, 2010

Átkarol az ősz, kacagva szalad velem

Ősi játékot játszunk, 
Ő meg én ketten.
______________
A legvastagabb bolyhos pulcsim sem elég orvosság arra, amit most érzek. Lehet nem is kint van hideg, hanem itt, belül fagytam jéggé?
Barnus nagyott nőtt már. Imádom a kis krapekot:) Alig várom, hogy focizhassak vele az udvaron.

hétfő, október 04, 2010

Lakodalom volt a mi utcánkba'

Brr. Hideg volt. De aztán a jókedvtől és a sok mosolytól megfeledkeztünk erről a komor időről. Nem is írnék többet, beszéljenek a képek. (Hozzáteszem, a 2. képen a csokrot 'várom'. Épp imát mondtam, hogyha a közelembe jön, nem éli meg az est hátralévő részét. -bejegyzés alján meglepetés..)


És jééé. Elkaptam. Kaptam? Nem. A dög a lábaim előtt landolt. Vagyis a lábamon. Lényeg, hogy már megint megtalált. Vigaszdíj: valami hihetetlenül finom lakodalmas kalács. Ettem 5-öt. Aztán még a zsebemben is helyet talált 1-2...

szombat, október 02, 2010

Bongyolított rémálom

Na hajam azthiszem kész. Fogalmam sincs mibe megyek. Van választásom krumplis-, illetve szemeteszsák és újságpapírból gyorsösszeeszkábált estélyi között. Vagy gondolkodtam még azon is, hogy talán ruhába megyek. Nem tudom még. A sörényemen fél doboz hajlakk csücsül, így is 1 óránál tovább nem fogja bírni. Most jó így. Már megy a nyüzsgés itt a házba, babaöltözhetés is folyik, kapkodás, hadd ne mondjam én is hogy ülök itt.


És most beszállok énis a hajszába, vadászok egy alkalomhoz illő kukásmellényt. (vagy egy pillangókisasszony jelmezt x)

Legalább az eső nem esik/még

És most elmegyek szépnek megcsinálni magam. Holnapig esküvői banzáj. Remélem finom lesz a vacsora. (és remélem nem megint én kapom el azt a sátáni csokrot...)

péntek, október 01, 2010

Képmutatás

Kicsit rendhagyó iskolai fotózkodás. Nem kézbe kapjuk a műalkotásokat, hanem CD-n. És nem 6 lesz, hanem 126. Azthiszem elégedett vagyok. Az én fejemnek ennyire telik. A lencse mindenesetre egyben maradt. Azt pedig még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy már ekkora szamár vagyok...az ovis csoportképek jobban bejöttek.