kedd, október 12, 2010

Vagyok csak úgy

Vagyok csak úgy,
Egykedvűen...
Mint aki megszokta
jól ezt az életet.

Nem tartok sehova,
Így sokfele megyek.

Nem hajol már bennem
Földig a bánat.

Lövészárokba hullt,
Félutas szerelmek
Rég nem kísértenek.

Nincsenek szív alakú
kapaszkodások.

Pedig vártam
Tarlótűzpusztítású
Igaz érzelmeket.

Már nem engedem,
Hogy túristaútvonalként
Használják a lelkem
(...)

Nincsenek megjegyzések: