Vagyok csak úgy,
Egykedvűen...
Egykedvűen...
jól ezt az életet.
Nem tartok sehova,
Így sokfele megyek.
Nem hajol már bennem
Földig a bánat.
Lövészárokba hullt,
Félutas szerelmek
Rég nem kísértenek.
Nincsenek szív alakú
kapaszkodások.
Pedig vártam
Tarlótűzpusztítású
Igaz érzelmeket.
Már nem engedem,
Hogy túristaútvonalként
Használják a lelkem
(...)
Használják a lelkem
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése