csütörtök, október 07, 2010

Illatfelhő

Csak bámulok némán, számolom a magányos perceket: 1...2...3...
S csonkig ég a kedvenc füstölőd, amit még neked vettem - a nyáron.
Tudod, ha csalódtam benned, mindig gyújtottam egyet.
Így varázsoltam magamnak egy kicsit jobb kedvet.
De ez volt az utolsó, hamu már csupán.
S te is az maradsz szívemben /talán...

Nincsenek megjegyzések: