csütörtök, november 17, 2011

Kérlek, érts félre!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
A legnagyobb defektem: nem tudok kommunikálni az emberekkel. Valahogy máshogyan lehetek programozva. Amit viccnek szánnak, az gyakran nekem másik zsákba pottyan, ha viszont én mosolyognék az 'alannyal', ő teszi máshova a neki címzett csomagomat. Az első variációt huzamosabb ideje próbálom kiiktatni, és ócska kis kegyelem mosolyt vakarni orcámra, azonban a másik kimenetel állandósult. Így igen nehéz. Valóban belekerülhettem ebbe az érthetetlen, elvont, elzárkózott, mufurc kategóriába? Minden esetre az önelemezgetés az már jel. Lehet a korral jár, de olykor-olykor a hátam közepére se kívánok senkit és semmit. Ilyenekre szoktam mondani, hogy lője fel magát a holdra egy doboz nyavalya kíséretében; s lám, én mivé lettem. 
     Pannus (én)[, mint személyiségzavaros, felnövekvő s törekvő valamicsoda] most újabb tettre készül. Új kiállítást szeretnék. Ehhez ugyebár kellenének képek (újból felvetett, elavult problematika). De most érzem az elszántságot csokoládé okozta endorfin-túltengéses véremben.


  Kéne még egy nagyadag festék, lap sem ártana meg
 lelkiállapot, de ez a szakadt szabadúszók már csak ilyenek. 


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
Az ócska, banális ígéreteket meg kend a hajadra.

Nincsenek megjegyzések: