Nem akarok hősnő lenni

Tegnap kicsit elszaladtak velem azok a bizonyos nagyléptű paripák. Kémia szerelmem megajándékozott pár 10 oldal gyönyörűséggel, melyet éjjel 1-ig élvezhettem. 3 csodás kávé kíséretében. Persze ma délelőtt már nem tűnt túl pengésnek előzőnapi tervem. Ez talán akkor volt a legszembetűnőbb, mikor óra közepén kezem és ajkaim heves remegésbe kezdtek. Nem vagyok függő. Csak egy szegény, túlvállalt fiatal, aki valami megoldást keres. Hát egy biztos: ez nem az.

Új környezet - új erő. Szobám egy nagyobb részlete megkérdőjelezhetetlenül átalakítva. És a legjobb, hogy minden nap teszek hozzá valamit. Sokkal jobban pannusos. Szuperságos:) Ma is így indultam neki, hazaesve a végeláthatatlannak tűnő órákról. Felrohantam a padlásra újabb kincsek után kutatva. Annyira megörültem a sok kacatnak, hogy lefele jövet megtanultam velük repülni. A poros lépcsőnek meg szüksége volt amúgy is már egy ölelésre. Észbekapva ezen bénáskodásomon hangos (már levédetett) kacajjal nyugtáztam a történteket. Csak a fél ház hallotta a nevetést. Utána rájöttem, hogy b****** meg, nem tudok felkelni. Gólyatánccal visszaosontam a lakásba és idétlenül, de véghezvittem tervemet. (képek később) Bokám azóta jobban, bár még mindig a méretének kb 1,3-szerese és a színe is lilában játszik.

Ebből a bénázásból született Geribogyó jóvoltából még egy ötlet, mely először csak buta csipkelődésnek indult. Az OKTV-re, mely eddig reménytelenül ötlettelennek tűnt. Hát ez van. Ez lesz:)

Személyes élmény? Pipa.
Megérintett? Hogyne, be is lilult...
Kivitelezés? Munkanapló jobb lesz, mint maga a munka, de megoldjuk.
Technika? Meglepetés.

Tökéletlenül tökéletes.