Tikk, takk

Tikk, takk, tikk, takk, tikk, takk...
Ismerős kis hangocska, nem igaz?
A ritmus, a dallam, a monoton kis kattogás.

De egészséges ezt mostanában hallani minden elalvás előtt úgy, hogy nincs is ilyen tikk-takkolós óra a szobámban? Van órám. Muris baris órám van a falom. Mindig azt bámulom matematika lecke írása közben. De az nem tikk-takkol!
Az utóbbi időben, miután ágybavetem magam, érdekes gondolatok gyötörnek. A "miért"-ek és "hogyan tovább"-ok kínzó, mégis rejtélyekkel teli, édes eszméi. Aztán jön a megszokott kis 'dallam', ami mégtöbb miértet idéz elő...Mi ez? Miért hallom? Lehet valami jelentése? Valami lelki eredetű dolog? Valamiféle jel? Mégis milyen?
Ezek után jön az, hogy talán a felfújhatós puhafalú szobában lenne helyem egy édes kis hátulmegkötős, fehér köntösben. Kezdek megbolondulni?
És mikor már beleőrülnék az egész okfejtésbe, mikor harmadsoron is körbejártam a szobámat a hang forrását kutatva, egyszercsak abbamarad. Egy utolsó takk és vége.
Véletlen lehet csupán? Miért pont én?
Talán azt akarja érzékeltetni velem, hogy az óra ketyeg, az idő múlik, én pedig még mindig egy helyben állok; inkább a múltban, mint a jelenben élek. Menni kell tovább...
Vagy talán csak annyi az egész, hogy az időm fogytán és valami nagy változás fog történni? Lehet ez az én 'homokórám'? És a homokszemek fogyóban...
Történtek hasonló furcsaságok már régebben is. Ennél sokkalta érdekesebb dolgok. Nem szoktam beszélni róluk. Nem hiszem, hogy bármiféle 'természetfeletti' dolog lenne, szimplán egy buta illúzió, ami mindig a gyenge pillanataimban talál alkalmat arra, hogy játsszon velem egy jót. És nagyon jól tudja, hogy szeretek játszani...