Madár akarok lenni!

Megfigyelted már, hogy a madarak mindig énekelnek eső után? Nem számít, mekkora volt a vihar, maradt-e fészkük, lesz-e élelmük, énekelnek. Örülnek a napfénynek, hálásak azért, hogy élnek, hogy képesek repülni.. vajon az emberek miért nem tudnak örülni annak a jónak, ami adatik nekik?

...végre kisüthetne már a nap :) Hogy tényleg legyen minek örülnöm.

Őrült vagyok. Igen. Ez a legmegfelelőbb tényező rám nézve. Feledni kellene a múltam, ha nem úgy akarok élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De ösztönösen előidézem őket, még ha nem is emlékszem rájuk. Újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, és azon elmélkedem, vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is ugyan így megviseli?