szombat, június 05, 2010

Nem vagyok jól.

És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel,hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok.

2 megjegyzés:

Fru írta...

Képzeld Pancs, még egyik héten, nyelvvizsgára tanultam, elkalandoztam, és leírtam egy mondatot. A mondatból kettő lett és a kettőből egy kis vers. Fogalmam sincs miért írtam, csak úgy jött. Most visszaolvastam és rájöttem, teljesen rád illik. Úgy gondoltam, neked adom:

Felejteni tudni (egy pillanat)
Színes esőcseppeken lépkedem
Illatos szellő járja át testem.
Mondd meg fentről Istenem!
Miért ninsc többé velem?
Lehet, jobb így nekem?
Ebben még kételkedem.
A szerelem hatalmas, mély verem
Bátran kimászok!- vagy nem merem?
De amíg bolygónk kerek,
Hinni többé már nem merek.
Börtönöd kapuját hol lelem?
Gőzöm sincs merre keressem.
Még ölelnélek csendesen,
Hogy senki meg ne lelhessen.

Csak egy ember vagyok,
Ki várja, emléked veszhessen
Könnyedén messze mehessen
Tőled örök búcsút vehessen.

lesz még alkalom, hogy szívem másért repessen?

eper.panni írta...

Ó Istenem Fruzsi...:') 1 hét óta először kezdődött mosolyogva a reggelem (bár hozzá kell tennem hogy elsírtam magam ezen a versen) Ez valami leírhatatlanul jól esik:) És többet jelent nekem most mindennél. Köszönöm...fogalmam sincs hogyan, de duplán meghálálom, jegyezd meg:) puszi