péntek, január 13, 2012

2012-az önmegvalósítás éve

Hol is kezdjem...
Azt hiszem, leszek oly bátor, hogy nyilatkozzak a rajz oktv-ről (országos középiskolai tanulmányi versenyek, de továbbiakban mást is fog takarni), hiszen tegnap volt a leadási határidő, ma meg már ma van. Lopásnak nincs esélye, viszont sokan érdeklődtek felőle, úgyhogy kiteszem. Remélem ez szabályos és nem zárnak ki miatta. De nem loptam semmit, sehonnan, minden saját vélemény, gondolat. A zenék, csokik, élmények és a barátok nevezhetők természetes doppingszernek. Úgy vélem.
Induljunk attól a pillanattól, mikor december végén tudatosult bennem, hogy már csak 2 hetet szánhatok rá erre az egész procedúrára.
Nem is szándékozom tovább fecsegni, képek jönnek apró kommentárokkal.

Először is: a munkanapló. Nehéz feladat volt, ilyet még nem csináltam ezelőtt. Vonzanak az új dolgok. Beszkenneltem minden oldalát, így olvasható is (teljesen én vagyok, kívül, belül egyaránt)


 Rizsa, rizsa, rizsa...mentegetőzés





 A "gipszeket" az osztálytársaimmal írattam alá. Mintha...
 A nagy, hirtelen jött megvilágosodás.
A hátlap csak csokiöntet az extra fagyikehely tetejére...

Na és ugyebár a munka.
A gipsz már adott volt számomra, az ötlet meg az utolsó utáni pillanat előtt kettővel érkezett.
Szépen sorjában...
A fene nagy kíváncsiság nem éppen a szerencse és a jól alakult dolgok társa. 1 órán keresztül gipszes voltam.
Ezután végre azt csináltam, amit kellett.
 Így kezdte pályafutását, azonban nem várt komplikációk adódtak. A nagy szem reggelre kifakult (az éjjel folyamán 3 óráig festettem, utána elaludtam közben). Másnap anya nem engedett el suliba, mert 1.) zombi fejem volt 2.) talpig festék voltam 3.) nem volt kész, ráadásul újra kellett mázolni ezt a vackot. Ezért úgymond "lógtam" egy fél napot az iskolából. De végül elkészült a "mű".



És most játsszunk olyat, mint oly rég, gyermekként! Nagy könyv, tele zavaros képpel és keresd meg rajta az alábbi dolgokat...

LEGROSSZABBÓL A LEGJOBBAT

Rövid magyarázat: OK(tatási)TV-hez

A síró, értelemmel teli szem MI vagyunk, fiatalok, kiknek fájdalma és reménytelensége úgy pereg le a politikusokról, mint esernyőjükről az esőcseppek (a mérges galócára emlékeztető esernyő nem véletlen van). A szárnyaló, azaz próbáló madarak, melyek a nyakkendős manus melletti dallamra táncolnak, (azaz ahogy ő fütyül) szintén MI vagyunk.
A gipsz alján az "élet tengere" fodrozódik, melyen a kishajón (ismét véletlen) az "aki a világra jött" felirat olvasható. (azaz mind megszívtuk...) A fodrok végül egy óriási hullámban végződnek, mely mellett a domináló sárga Rózsa ismét nem véletlen. A belőle kinyúló (hozzátartozó) kéz mézesmadzagot nyújtva berántja a madarakat a sírtemetőbe. A kis papírrepülő (nem látszik) a szabadjára eresztett, már-már reménytvesztett álmainkat mutatja...
Persze lehet hogy csak belemagyarázom. ,,Ez van". Minden esetre van ma rosszabb, mint egy törött kéz. És nem a két törött kéz a helyes válasz. :)

Ennyi lennék ezek után, reménykedjünk a legjobbakban.
 Erre még lehet egy szemernyi esélyem.


További hírek: a témában megjelent egy újságcikk, amiben én is nyilatkozok, bár nem végzősként.

Én nem tudok mit mondani. Nem csak azért, mert szóhoz sem jutok ettől a röhejesnek sem csúfolható procedúrától, de én még csak a 11.-esek padját koptatom. Bár van még egy évem, már elment a kedvem az egésszel együtt attól a bizonyos NAGYBETŰS élettől is. Nagybetűvel küldeném az összes értelmi szerzőt melegebb égtájra. Végzősök, kitartás! Lesz ennél rosszabb...és ,,alig várom" hogy MI legyünk a következő tehetetlen áldozatok. Mert ugyebár végigtanulhatom ezt a 12 évet, ha apuciéknak nem villájuk és 3 Mercijük van. Valószínűleg ez az új emberi értékrend. És csodálkoznak, hogy mindenki menekül ebből az országból, a nagyravágyás és a remény becses temetőjéből. Azt hiszem én is ezt teszem, mielőtt élve elásnak...
Anna

2 megjegyzés:

audrey írta...

csak ámulok :3

eper.panni írta...

köszönöm, Adri:)