Lényed tengernyi hiányának csobogó fodrain ringadozó ütött-kopott magàny-hajó araszolva vontatja önnön nyomorúsàgfellegem a várva várt ölelés hegyek és az el nem csókolt csókok jeges vízhullámok nyaldosta hídlábai felé. Reszket megfáradt fél-lelkem itt-nem-létezésed fájdalmas áraként. Ez a legtöbb, amit adni vagyok képes ebben a zord világban azért, hogy enyém légy. Hogy tiéd lehessek. S ezzel a heves rendületlen lendülettel kivetem testem a rozoga csónakból víztükröt repesztve. A híd alatt. Szíveddel jèghideg markomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése