Bejárat/kijárat

Lábujjhegyen távozom.
Halkan csukom ajtót életedre.

Hogy kulcsra zárom-e, még nem tudom. Nem tudhatom. 

Annyi biztos, hogy továbbsétálok, el, ajtód elől.

Az ablakból kukucskálhatsz. Rakhatsz kását a lábtörlődre,
ahogy a kóbor macskákat szokás megszánni. 

Talán visszajárok, de küszöböd nem lépem át.
Még nem / már nem.

Napfényt csalogathatok olykor az ablaküveg tövébe,
pont oda, ahol lesed, merészkedem-e a kása közelébe.
Talán jön más, hasonló megvetett kóbor lélek,
kinek ugyanolyan szüksége származik a darabos, ömlengős szeretetre,
mint Neked.
Nekem.

Én egy időre jól laktam, így tovább sétálok.

Lábujjhegyen.

Neked is van kulcsod.
Kérlek ne használd még...
csak addig, még távozni eresztesz.