kedd, november 02, 2010

Lábamat lógatom, jól érzem magamat

én a NAGY tehééén!


Szünet van. Lelkemet melengető, szívemnek kedves, számban oly édeskés szavacska. Az idő tik-tak, a csoki a számban rip-rop, minden amihez hozzáérek, bimm-bumm. Nem újdonság. 
Csepelen fekszem egy 5. emeleti lakásban egy felújított nappali kellős közepén. Nővéreméknél vagyok. A tv-ben Jóbarátok, nővérem munkában, Laci a kanapén dolgozik, a baba a szobában szunyókál, a kutya ugyan így. csak itt mellettem. Fura szaga van.
Bár előbb muffint sütöttem.
Most megingott a hitem.
Soha életemben nem sikerült még ilyen auschwitzi hadisérült vakondtúrásra...
Elkezdtem írni a németet. Csak még magyarul. Erőlködve bámulom, hátha át tudom szugerálni külföldire. Eddig még nem sikerült.
Holnap mennybe megyek. A legeslegkedvencebb művészellátó boltocskám a Duna partján. Valami ilyesvalamiféle lehet a Paradicsom pannusoknak. Veszek mütyürkéket aztán lefestem a pesti kiscsaládot. A kutyát is. Macija már nincs x)


Ma fotózgattam a várost. A leveleket, az autókat, a hintákat, a babát, nővéremet, a szökőkutat a focizó kisgyerekeket. Az egyik így konstatálta tettemet: -Dicsáák, villámliiik! :O
Aztán leesett neki hogy az a fénylő valami a gépből jött és vakunak hívják. Majd egy mindent megmagyarázó hosszú, elnyújtott, intellektuális 'AAAAA'-val zárta kis produkcióját. Majd fejbetalálták egy labdával....

Nincsenek megjegyzések: