Elnézést kérek ezúton is, hogy nem vagyok tökéletes. Vagy nem olyan, mint amilyennek elképzeltél. Nem szeretek hízelegni, se hazudni. Se neked, se magamnak. Nem a fekete a kedvenc színem. Nem vagyok se barna bombázó, se 40 kilós modell. Nincs rajtam 6 kiló smink, és olyan cipőben járok, amiben feltehetőleg menni is tudok. Telhetetlen vagyok, akaratos, lökött és szeretetéhes. De nem fogom rögtön odaadni magam. Értem 'meg kell küzdeni'. Nincs 20 exbarátom és nem lételemem a buliba járás.
De legalább nem húzok álarcot. Ez vagyok én. Amit gondolok, azt kimondom. És akit szeretek, azt tényleg igazából szeretem.
Kellett ez nekem? Megintcsak. Belehajszolom, beleélem magam a nagy semmibe, fantáziálok elérhetetlen dolgokon és van, hogy el is hiszem őket. Következmény? Pillanatnyi boldogság, aztán a fekete leves. Nem tudok most sem arra koncentrálni, amire kéne, csak egy valami jár a fejemben. Meg az, hogy mit képzelek már megint. El vagyok tévedve. Az önbizalmam megint ugrott kettőt lefelé.
Azért, legalább én jól éreztem magam. Még ha egy rövid időre is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése