kedd, április 12, 2011

Baracklekvár

Most épp szeretnek odafent, érthetetlen okból kifolyólag, de élvezni élvezem.
Nyelvvizsga pipa, s életem piciny vagonjainak ki-kizökkent kerekeit is sikerült visszatéríteni az (úgy tűnik) helyes útra.
Mókás dolog történt velem. Több mókás dolog történt velem.
Első számú mókás, inkább mesébe illő dolog: van egy hercegem, aki végtelenül romantikus, művészi vénával megáldott, közvetlen, figyelmes és kívánni se mernék jobbat. Gyertya, vers, pezsgő. Egyre nagyobb csokidarab vagy.
A másik, hogy a napokban rábukkantam egy nem is oly régi tárgyra. Jópár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy beszereztem egy naplót, s kiírom magamból a ronda dolgokat. Sikerült 5 oldalt írni. Hát az olló jó szolgálatot tett, megszabadultam tőlük, s lám, tiszta lap. El is kezdtem megtölteni őket. Hisz "az üres lapban van valami végtelenül tragikus" (még mindig imádom:), először firkálmányokkal, majd lassan versikékkel. Ma különösen jó volt a hazafelé utam a zötyögős buszon. Napfény, zene, napló ölbe, s körmöltem. Egyedül utazni jobb. Vagyis most jobb volt. A vers meg... Ollóm még mindig van.

1 megjegyzés:

Melly.Kuhnlein írta...

Das Bild ist sehr schön!
Wieso kann ich kein ungarisch?! ^^