szerda, február 17, 2010

Nem lelem a helyem...

a széken, az ágyon, a fotelban, a földön, az udvaron, a suliban, emberek közt...

Bajom megnevezése: definiálhatatlan, érthetetlen szindróma. Andris szerint a kórság neve 'Pannus'. És valahol meg is értem. De ha valóban ez a baj, akkor ennél pannusabb nemigen voltam még. Most nagyon pannus minden...és pannuslétem ahhoz a pannuspontjához érkezett, ahol pannusabb már nem is lehetnék...pannus egy világ ez. A pannusba! xD

Összemosódik a világ...mintha egy szürreális kép színes foltjait tanulmányoznám épp, de a foltok kezdenek elszürkülni...legalább eddig volt valami szín az életemben. Most valamiért megszűnni látszik és jelen pillanatban valahogy nincs elegendő energiám újra színesre festeni a pacákat.
De a színes pacák fontosak...

színes paca egy jóbarát, aki próbál visszahozni az élők körébe és rámszól, hogy furcsa vagyok
színes paca egy sikerélmény, amely újra és újra feltölt, ha szükségem van rá
színes paca egy dal csupán, amely visszahozza az életkedvemet alkalomadtán
színes paca egy muris pillanat, mint mikor rámosolyogsz a messze lévő idegesítő személyre és ő egy határozott mozdulattal beint neked...
• és színes paca...a színes paca. Te jó ég. Festenem kell. Most. Színes pakat :)

Nincsenek megjegyzések: