"Szerencse nap"

...mikor minden összejött.

Végy egy Andrist, egy lökött Pannust és egy szerencsétlen szombatot, mikor semmi sem úgy sikerül, ahogy azt ők szeretnék. Káosz, káosz, káosz...és hatalmas rendetlenség.

Az egész úgy kezdődött, hogy hétvégre Andris szülei elutaztak, viszont ő a nyelvvizsga miatt itthon rekedt velem. A péntek jó volt:) Talán ez nem tetszett valakinek ott fent és jót röhögve kiszúrt velünk másnap. Reggel direkt korábban keltünk, hogy nehogy elkéssen a fél12-es magnóhallgatásról. A lepedőt szerencsésen lekajáltuk, beledobtuk a kádba és ráengedtünk egy rakat vizet. Hiába mondogattam, hogy csak a foltra - az úgy túl egyszerű. Rávett, hogy süssek sütit, mire hazaér. Én boldogan elvállaltam. Elmentünk a boltba megvenni a varázslatos hozzávalókat. Reggeli után zenéltünk egy jót, majd elindult a vizsgára én meg boldogan nekikezdtem a sütinek. Mondjuk így utólag már nem csúfolnám annak...

A robotgép valamiért nem akart normálisan üzemelni, így hatalmas erőmmel estem neki a fura tésztának. Hirtelen megcsörrent a telefon, Andris volt az szomorú hangon. Arra gyanakodtam, hogy rosszul sikerült neki, de ekkor tájékoztatott, hogy vizsga 11-kor kezdődött, nem pedig fél 12-kor, amit már egy hete hajtogat. Mondtam hogy siessen haza, megbeszéljük, megnyugtatom, meg segíthet a furcsa sütisütésben is, mert kezdem feladni. Pont a pólómból mostam ki a csokifoltokat, mikor betoppant az ajtón. Próbáltam megnyugtatni. A szöveg állítólag piszkos nehéz volt, szóval lehet, hogy jobb is ez így. Újra nekiestünk a sütinek. A könyv azt írta a hatalmas 10 soros receptjében, hogy osszam 3 részre a tésztát és süssem meg. Nemtudom az hogy sikerült neki, mert nekem egy pici sütőformában is alig lett 2 rész :D A képen is egy csomó süti volt, gondoltuk biztos felnagyították, hogy ne legyen feltűnő. Bizakodva bedobtam a sütőbe, jól feltekertem a hőfokot és vártunk. Beszélünk, beszélünk. Benézek a sütőbe...hát mondom tuti mindjárt kész mert szépen fénylik a teteje. Andris megnézi, aztán értetlenül nézem, ahogy úgy röhög, hogymár majdnem a földön fetreng.

-Figyi csak...ez azt jelenti, hogy lámpa, ez meg azt, hogy be van kapcsolva a sütő. A lámpa melegétől NEM FOG MEGSÜLNI!

Aztán megértettem...:D és énis olyan identitással kezdtem nevetni, ahogy ő. Az immár bekapcsolt sütőből kivettük az érdekes "sütit", ami inkább kekszre hasonlított szájbavéve mint finom, omlós sütire xD Én már kétségbeestem és sírva rohangáltam a konyhában, mire Andris megszólal:

-Pannus főőz finom kekszöööt!

Erre úgy elkezdtem nevetni, hogy a nyakába borultam. Sütöttem még egy adagot, hátha jólesz. Majd ezek után megállapítottuk, hogy a recept van elrontva, nem pedig én vagyok béna. Andris következő ötlete a süti kutyáknak való odaadása volt, amire az én válaszom az volt, hogyha megdöglenek, nem az én felelősségem. Kivittük, boldogan megette, még kért is belőle még egy adagot. Andris önelégült fejjel rámnéz:

-Csináltunk kutyakaját! :D

Ebből megint egy hatalmas röhögőgörcs lett és így meneteltünk be konyhát takarítani, ami cseppet sem volt egyszerű feladat, mert amihez hozzányúltam kb minden csokis lett. Felmosót is kerestünk, majd a nagy takarítás hevében kiborult a vödör és végigsöpört a víz a konyhán...megmondtam hogy nekem itt van elegem is ismét berohantam a szobába 3x akkora fejjel. Nagynehezen összetakarítottunk, belehuppantunk a fotelbe és megbeszéltük, hogy aznap már nem csinálunk semmit, mert abból jó nem sül ki...főleg nem finom süti.

[U.I.: köszönöm:) mostmár mégjobban szeretem a csokit:P ;) ]