Home sweet home

3 hét után újból itthon. A jóból is megárt a sok.

Tudom, röhejes vagyok, de hiányzott már az otthoni légkör: a szobám, az ágyam, a kacatjaim...

de a szüleim a legjobban. Az egyetemi lét valóban új és élvezetes dolog, de így az elején még furcsa "egyedül" beleugrani az ismeretlenbe, főleg ha valaki ilyen ragaszkodó teremtés, mint én.

A szeptembernek hamarosan búcsút intünk és egész eddig gyűlöltem is ezt a hónapot - de ez a szeptember más volt nekem. Furcsa mód (és a várttól elmaradva) összejöttek a dolgaim.

A biológia szak változatosabb, mint sokan gondolják, nem csak a Darwin meg a Mendel megy ám itt, hanem különféle kémia, sejttan, állattan, növénytan, matematika dobja fel (többé-kevésbé) a napunkat. Van muris labor is muris köpennyel, muris tanárokkal, muris Bunzen-égővel meg muris jegyzőkönyvvel. Hogy ne legyen olyan egyhangú, felvettem még egy Filozófia József Attila verseiben c. órát is, amiből jövőhéten már vizsgázok, mivel több órára 8-ától nem fogok tudni bejárni (hamarosan fény derül rá, hogy miért nem...csak győzzétek kivárni!)

Mostmár a hétfőn és csütörtökön alig tudom kivárni, hogy este 7 óra legyen, mert ez a doppingszerem - a zenekari hegedülés! Odaérkezve mindig egy mosottrongyra hajazok, de hazafelé telis tele vagyok energiával - és olykor még a tanulásra is rá tudom venni magam, hiába van már 10 óra.

A rajzsulis pályázat döntője előző szombaton volt. Kissé kapkodósan értem oda, mivel tehetségesen elaludtam. Utólag tudtam meg, hogy a zsűrik között volt Tomcsányi Dóri divattervező, akinek ruhái nagy szerelmeim, de eddig ő magát még nem láttam sose (csúnya, tudatlan pannus...). Lényeg a lényeg, csupavidám negyed órát töltöttem el 3 tehetséges és elismert művésszel akik nem mellesleg agyonra dicsérték a firkáimat. Keddenként (szegény József Attila helyett) mostmár grafikázni is fogok a Corvin rajzsuliban, szóval a bögrenaptáram ezzel elégedett lehet minden héten, kapja az adagot rendesen.
Ennyit belőlem, majd jelentkezem. Csók :*