szerda, január 03, 2018

Fotóalbum - 2017

Távoli rokona lettem blogomnak.
Az a fajta, akit maximum kétszer látsz egy évben és akkor is kissé kínos a találkozás, ott van az az annyi mindent tudnék, de mit is mondhatnék érzés.
Mégis van benne valami nosztalgikus biztonságérzet és egy falatnyi öröm.
Nos, kedves távoli rokon, akivel évekkel ezelőtt még tán jókat is játszottunk együtt és sok mindent megosztottam veled, elmesélem neked az idei évem. Igen, köszi, jól megy a suli és kedves tőled, de nem kérek több bejglit!

A 2016-os évem így visszaolvasva túl idilli volt és kiegyensúlyozott, belekukkantottam némi tematikát keresve, ami alapján ezt az évet is összegezni tudom. Persze ez is szuper volt, csak egészen másképp. Lássuk a meghatározóbb mozzanatokat! (Tegyük most félre, hogy 4 napig készült a bejegyzés...)


Az elrontott félév

Kezdjük azzal, hogy a tavaszom furcsán csúszott ki kezeim közül, most éreztem először igazán, hogy az egyetembe igenis bele lehet fáradni. Van, mikor már a kávé sem segít és az éjszakázás kimerül a 3-ig fennmaradásban. Lassabban fogynak a sorok, nehezebben áll össze a modell. Meggyűlt a bajom a tanulással, főleg egy fő tantárggyal, amit csak ősszel, keresztfélévben sikerült teljesítenem, de akkor viszont gőzerővel és nagy elszántsággal futottam neki. Nagyon jó érzés volt ezt az akadályt is átugrani. Közben terveztem két csaptelepet is, ami működőképes (is lehetne, ha valaki kiöntené nekem :D ) meg még egy egy-két dolgot, képeken meglátjátok. Már csak egy szigorlatom és a szakdolgozatom van hátra és nyáron végre mérnök leszek! :)




Műhelyélet
Őszinte mosoly az atomdoksival

Részbeadás

Egy kis járulékos ínhüvely gyulladással... (másnap úgy gondoltam, megérdemlem, hogy hajóval menjek iskolába)

A gépésznek nincs olyan, hogy elég kávé...
Asztali írószer tároló
Az IKEA Not állólámpája Catiaban modellezve, amit ősszel tanultam meg
Váza terv


Agnes Obel


Nem kellenek szavak, életem egyik legvarázslatosabb koncert élménye.




Bajai bringatúra


Ákos egyik házijához ellátogattunk Bajára csatornarendszereket feltérképezni. Közben bicajjal bevettük a várost és még a híres halászlevet is megkóstoltuk. Az idő nem éppen volt a legideálisabb, de a legjobbat sikerült kihoznunk belőle. :)

A városba pedig beleszerettem.


Nem rám méretezték ezt a hidat






A szokásos nyárindító

Ha a vizsgáknak és a leadandóknak (Ákos esetében most még a záróvizsgának is) vége, egy helyen vagyunk megtalálhatóak egy táskányi sör és jégkrém társaságában: a Margit-szigeten a fűben fekve.

Meg engem a megszokott fán. Íme az első 4 ugyanott ugyanolyan fotó a czikkelypanniról:
Azért ez egy 20 év után milyen muris lesz majd :)

A nyár kezdetéhez hozzátartozik a bizonyítvány. Na ez sajnos nem az enyém,
Barnus végzett kitűnővel és már másodikos nagyfiú! :)


Jól csak a CV-vel lát az ember!

Volt már önéletrajzom abból az időből, mikor egy félév egyetem után passziváltattam magam tavasszal és egy fél évig étteremben dolgoztam. Viszont a szakmai gyakorlathoz szükség volt egy aktuálisra és nagyon nehezen vettem rá magam, hogy hatékonyan önelszámoljak. Rá kellett jönnöm, mennyit változtam 3 év alatt, mennyi mindent tudok írni arra a kis darab papírra. Nehéz volt megnyerő formába önteni az életem, hogy ne tűnjön ugyanolyannak, mint bárki másé. Jól esett teleírni. Őszintén.
Az ősz után pedig még több dolgot írhatnék rá ma, így vagy szelektálnom kell, vagy beletörődve nyitni egy új oldalt. :)
A portfólióm is nagyjából összeállt, viszont a felvételihez valami izgalmasabbal kell majd előállnom.


2 hónap flowban

Tanulmányaim elérkeztek nyárra ahhoz a ponthoz, hogy szakmai gyakorlatot kellett teljesítenem egy cégnél. Ennek megtalálása sem volt egyszerűbb feladat, mint mondjuk egy álláskeresés. A sokadik elutasítás és megválaszolatlan levél után egy tündérien barátságos és hihetetlenül profi csapat, a Noppa Design Stúdió fogadott be maguk közé gyakornoknak. Rengeteget tanultam tőlük, szinte egy pillanat alatt elröppent ez a pár hét. Egy percig sem éreztem azt, hogy dolgoznék, egy nagy vidám (de komoly és megfontolt) játék volt az egész.

Jó hír, hogy náluk írhatom a szakdolgozatom is, így tuti egy szuper dolgot hozhatunk majd létre ismét, amit már alig várok!






A (nem) szokásos pénteki asztalunk, a búcsúreggelim.



Lurkó 2017

Nyaram egyik kis szelete lett ismét a néptánctábor, ahol tavaly a trabi készült és ahol ismét több száz táncos gyűlt össze egy hétre. Idén egy nagy közös falat álmodtam meg, aminek először adtam egy semleges alapot, majd a résztvevők festhették ki magukból a napok eseményeit vagy épp ami jól esett nekik. Erről készítettem egy rövidke timelapse videót is, amit levetítettünk és közösen megnéztünk a záróesten.

Jövőre megint megyek! :)





Zománc-zománc-zománc


A munka miatt most csak két napom jutott rá, de ott voltam! Ki nem hagynám semmi pénzért...

Ajtódíszek

Kép bátyámnak róla és Apáról


23

Még egy évvel idősebb.



Na jó, azért a 3 torta lehet túlzás volt :D
Meg lehet ez a romantikus nővérkés jakuzzizás is. Azért élveztem.


Találkozás Varró Danival

Egyik hajnalban indultunk haza és egyszer csak ott állt előttünk a sorban a Keletinél. Zavarodottan aláírást kértem, megmondtam neki, mennyire imádom, majd bájosan elköszöntem.


Sziget 2017

Februárban egy 10 fős csapattal pályáztunk az Art of Freedom-ra, ami annyit tesz, hogy bárki építhet szuper  installációt a Sziget Fesztiválra, cserébe pedig bérletet is kaphat. Nos, mi nagy bátran beadtunk 4 izgi dolgot és kettőt ki is választottak. Kisebb-nagyobb fennakadásokkal, de sikerült kiviteleznünk a megálmodott alkotásokat. A 7-ből csak 4 napot tudtam ott lenni, mert közben elutaztunk nyaralni, de felejthetetlen volt. Egyik nagy örömöm az volt, hogy a Lóci játszik lehetett az első nagyszínpados élményem, ezért külön hálás vagyok! :)

Candyland



Chillcatchers


Krokodili

Plitvice, Bosznia, Horvátország

A Sziget után (közben) igen fáradtan indultunk neki az útnak, de a sok látnivaló és a gyönyörű idő kárpótolt mindenért. Erről inkább csak képekben mesélek. :)




Víz, víz mindenhol!

Senorita

Zenekarunk, a Rumba Gitana még mindig él és virul, habár gyakran szundi időszak van a koncertnaptárban. A nyarunk még mindig nagyon pörgős és már egy lemez felvételét is elkezdtük.
Ide még töltök videót, ha engedi a rendszer.


Mama 80

Összegyűltünk, mert csak egyszer van ilyen nap! Meglepi bulit csaptunk mamának 80 gyönyörű rózsával, hatalmas tortával, egy vagonnyi személyes ajándékkal, szerenáddal.


Unokák koszorújában



Corvin rajziskola - formatervezés más szinten

Mióta Budapesten lakom, többször megfordultam már a  rajziskola falai között, hol ezért, hol azért. Évek óta szemezek már a formatervező kurzusukkal, mert bár hiába tanulok termék- és formatervező mérnöknek a műegyetemen, inkább csak a mérnök akaródzik érvényesülni leginkább. Ami kicsit sem baj, de én inkább az esztétika és a funkcionalitás szerelmese vagyok, mintsem a fogaskerekeké (bocsi Peti, azért még jól megférünk egymás mellett :D ).
Ennek fényében jelentkeztem az iskola ösztöndíjára, amin kiválasztottak és egy 8 hetes kurzuson vehettem részt abszolúte más és izgalmas szemléletmóddal. Újra kezdtek feltörni a régi vágyaim és álmaim, amelyben igencsak meg is erősítettek, de erről majd a bejegyzés végén. :)
Ezek a gyors kis Margit rajzok a Corvin ArtPride-on készültek. Körbejártuk Budapest belvárosát
és mindenhol a fürdőruhás Margitot rajzoltuk.




Első folding lámpám


Ukulele diplomához

Ákos volt olyan kis ügyes, hogy a nyáron okleveles gépészmérnökké lett. Azóta már a mesterképzésen okosodik tovább, mint épületgépész. 
Egy nagy vágya volt, amit meg is kapott ajándékba: egy ukulele. És bár ő tud gitározni, mégis én vettem birtokba először és azonnal bele is szerettem! Itt eldöntöttem, hogy az én diplomaosztómra is egy ukulelét fogok kérni. Már alig várlak!

Holland

Régi vágyam egy új nyelv elsajátítása a német és az angol mellett, így mi sem tűnt kézenfekvőbbnek, mint e kettő szerelemgyereke, a holland. Természetesen erre is több időt kellett volna szakítanom, de így is élveztem minden órát és folytatni fogom a következő félévben is. Talán egyszer még nyelvvizsga is lesz belőle.

Ide nincs képem. Bocsánat.


Konfliktuskezelés

Az őszi félév nehezen indult. Nem csak az elején említett okokból és mert már tényleg nagyon fáradt vagyok, a fő baj ott kezdődött, hogy a Sziget projekt miatt voltak elvarratlan szálaink pár számomra nagyon fontos emberrel, amiket leginkább a fesztiválozásban fojtottunk el. Ez viszont kijött a félév elején, ahol egy csapatban szerettünk volna munkálkodni egy feladaton. Felmerült, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni, nem akarjuk megbántani a másikat és más a személyiségünk. Viharosak lettünk, hirtelenek és meggondolatlanok, minden kijött egyszerre. Szerencsére mindnyájan magas értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezünk, így le tudtunk higgadni és meg tudtuk beszélni felnőtt emberek módjára a sérelmeinket, aggályainkat - a Duna partján üldögélve, borozgatás közben (kell ennél jobb? :) ). Nem vagyok a veszekedés híve, de ez most azt bizonyította, hogy nagyon kellett ez a kapcsolatunkba, hogy igazán megértsük és megszeressük egymást, teljesen átértékelődött a barátságunk - a jó értelemben. :) Hálás vagyok, hogy ilyen őszinte és egyéniség barátaim lehetnek, akikkel jóban és rosszban is kitartunk egymás mellett.
A másik happy end pedig az lett, hogy egy olyan csúcsszuper dolgot hoztunk létre közös erővel, hogy az egész csoportnak és a tanároknak is a földön landolt az álluk, kis túlzással. Befektetők is felfigyeltek ránk, így nagy valószínűséggel tovább dolgozunk a titokzatos találmányunkon, ami sok embernek segíthet majd. Remélem hamarosan erről is írhatok majd bővebben Nektek! 
Együtt, nyáron, szabadon, még a szülinapomkor

5 év 

Bizony, már ennyi éve szeretem! :)




Az első Halloween

Valahogy elrángattuk magunkat egy elcsépelt kis halloweenozásra. A frászt hoztam a metrón az emberekre.






Zsuzsa - a múzsám

Januárban elszántuk magunkat a lányokkal és felvettünk egy kurzust, ami az építészeké. Ez tulajdonképpen abból áll, hogy egy pucér nőt rajzolunk. Minden órán. Nos, annyira jó fej az öreglány, a tanár úr, meg olyan klassz mindig a hangulat, hogy ezt folytatva ősszel is ott voltunk és bőszen rajzoltuk Zsuzsát. Terápia volt ez olykor, még ha furcsán is hangzik; más, mint a mindennapi közegünk és sokat segített a rajzkészségünk fejlesztésében is. Köszönjük, Zsuzsa!





Akcióláz

Novemberben váratlanul belecsöppentem egy csapatba egyedüli lányként. Ez a csapat az Akcióláz, akik összegyűjtik egy weboldalon a legjobb akciókat, fel is lehet tölteni saját/talált akciókat és értkel(tet)ni őket ezzel is segítve egymást a termékdzsungelben, ami ma körülvesz minket és az átveréseket is megelőzi. Grafikusként dolgozom most nekik, így a weboldal grafikái az én munkáim.




BOB


Egy előadás alkalmával megcsörrent a telefonom, egy idegen szám keresett. Kimentem felvenni, s mint kiderült, a TV2 egy új műsorába, az Ötletgazdag első adásába hívtak minket felvételre, ráadásul 3 nap múlva kellett megjelennünk náluk. Alig hittem a fülemnek, egyszerre éreztem izgatottságot és félelmet is, hiszen egy országos adóról beszélünk. A műsor induló, sikeres startupokat és egyedi, forradalmi ötleteiket mutatja majd be. Mivel általában a fiúk a vállalkozóbb szelleműek, az első adásra főleg ők gyűltek össze – itt jöttünk a képbe mi, a két egyetemista lány, akik tavaly megnyertek egy neves startup versenyt. 
A forgatás napján egy családias kis csapat fogadott minket tele kedvességgel és profizmussal. A műsorvezető Sági Szilárd lesz, aki nem csak a képernyőn olyan laza és szeretnivaló, hanem kamerákon kívül is. Minden félelmünk elillant, mikor beszélgetni, viccelődni kezdtek velünk és komolyan érdeklődtek BOB, a játékunk iránt is. Felvétel közben is oldott volt a hangulat, türelmesek voltak, bátorítottak minket és együtt nevettünk, mikor a nyelv nem úgy pörgött, ahogy szerettük volna.

 Az Ötletgazdag első adása január 7-én lesz 10.05-kor a tévében, ahol röviden elmeséljük, hogyan született meg az ötlet, hogyan valósítottuk meg, illetve miket és hogyan fejleszt a játék.

Kis kalandunk végén Szilárdot is megajándékoztunk egy Bobbal, mivel ikerfiai mostanság érdeklődnek a kártyajátékok és a rajzolás iránt, így bizonyára örömüket lelik majd benne.

Az egyik karácsonyi képeslap


Czikkcakk

Festek, festek, festek szívemből, amikor csak tudok. 2017-ből pár apróság:














Naptár



Ezt már az előző bejegyzésben közzé tettem, azért hátha még új valakinek.


Futás, étrend és ami mögötte van

Nem szoktam erről mesélni. Nem azért mert ciki, szégyellem vagy félek tőle (de igen, talán mégis). Ez egy személyes dolog, amit sokan megosztanak, tippeket adnak, átsegítenek a nehéz pillanatokon, kezet nyújtanak a kilábaláshoz. Én csak szimplán - hűen a horoszkópomhoz, mint egy rák - a páncélom mögé bújtam. Van, mikor minden erőmmel követem az utasításokat, két naponta futok, két óránként eszek, még azt is figyelem mennyit és mit, de aztán jön egy leadandó, egy nehéz zh, egy egyetemi buli vagy egy kisebb letargia és borul az egész. A hangulatommal és az elhatározásaimmal együtt. Kiborulok, hogy a francba az egésszel és én pedig imádom a csokit, néha hozzámennék feleségül.
Inzulinrezisztens vagyok. PCOS-os vagyok. Bár mindkettő enyhén, egyik sem gyógyítható, sosem leszek teljesen egészséges. Viszont tudok javítani az állapotomon. Nem akarom megint egy vállvonással letudni az egészet. (Az egyébként sem éget túl sok kalóriát...)
A sok stressz, a ki nem mondott szavak, a megélt és meg nem élt fájdalmak, az állandó megfelelni akarásom, a ,,csak bekapok valamit" életvitel, a csak még egy tábla csoki vagy csak a sz@r karmám odaadta ezt nekem csinos csomagolásban.
Leírom, hátha ez segít nekem, hátha felnyitja a szemem, hogy komolyabban kell vennem, jobban oda kell figyelnem magamra.
Senki ne féljen beszélni erről!
Így ez most még egy 2018-as cél: elfogadni önmagam, úgy élni, ahogy az nekem és a testemnek jó.
Meg tudom csinálni.
Májusban sikerült pár ilyet is produkálnom :)




A nagy elhatározás

Nos, ejtsünk most pár szót a jövőbeli terveimről, ami már nincs is annyira messze. Sokat gondolkodtam, őrlődtem, rágódtam, majd arra jutottam, hogy az alapdiploma után mély tisztelettel, köszönettel és alázattal köszönök el a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemtől. Nagyon sok mindenért vagyok hálás, köztük azokért az emberekért, akik a szívemhez nőttek és a rengeteg tudást, amit kaptam. Viszont, mint már írtam, szeretnék a művészibb irányba vándorolni, mert úgy érzem, ott tudok igazán önmagam lenni, ebben van tehetségem, kis túlzással erre születtem. Így, 5 évvel később újra megpróbálom a MOME-t. Minden erőmmel és tehetségemmel azon leszek, hogy egy gyönyörű, tartalmas portfólióval kopogtathassak be ajtajukon és bebizonyítsam, hogy van helyem náluk - csak most a formatervezés területén. Ez az én 2018-as célom, amiért minden apró mozzanatomat fogom egy nagy egésszé gyúrni, hogy az lehessek végre, akinek lennem kell! :)


...de azért megmaradok mindig kicsit bolondnak.

Kívánom, hogy legyen csupamosoly, sikeres, ölelésekben és szeretetben gazdag 2018-as évetek! 

p.

Nincsenek megjegyzések: