vasárnap, október 26, 2008

20. bejegyzés

egy olyan mélypontféle.
Miért hazudunk magunknak...?

..................................................
...talán hogy jobban érezzük magunkat. Vagy talán hogy elfelejtsünk olyan dolgokat, amelyekre nem szívesen emlékezünk vissza. Becsapjuk önmagunkat, az ismerőseinket, akik segíteni szeretnének és hát ugyebár néhanapján a blogunkat is. Pedig ez arra lenne jó, hogy leírjuk lelkünk legbelső érzéseit. Olyan mint egy titkos napló egy lakattal lezárva, amihez senki sem jut hozzá. Innen hiányzik a lakat, ami megvédené gondolatainkat mások elől. Ezért kell úgy fogalmaznunk, ahogy, hogy meg ne sértsünk másokat, meg ne tudják titkainkat és vágyainkat. És ez is a hazugság egyik formája...
Tegnap éjszaka nem tudtam aludni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon én tehetek-e róla és ha igen, akkor mit rontottam el. A most hallható számot kb 15x hallgattam végig, az utolsó 5-ön már sírtam is. Mért ilyen szar az élet??? Legalábbis az enyém...
Közben sms-eztem Andrissal 1 óra körül, amitől egy picit jobb hangulatom lett:) Nemtudom én sem igazából mitől lett ilyen rossz kedvem. Előtte pár órával még majd meghaltam a röhögéstől, mert Zsan olyan vicces szövegeket küldött :D
Szóval nagyon rossz éjszakám volt:/ remélem a mai más lesz.

Már csak 1 hét van a szünetből:D mondjuk az a "csak" kár is oda mert máskor még ennyi se volt a pihi^^
Kedden találkozok Zsannal és ellógunk valamerre. Fruzsival is összekoccanunk még legalább 1x :D
Mindjárt szerda és go PEST (: húúú de beshoppingolok öcséééém ;D
Ja és BOLDOG SZÜLINAPOT CONI! :D

De a szomorú hangulat még most is tart sajnos. Próbálok minnél több pozitív hangulatú emberkével beszélgetni:)
...most jelen pillanatban ott tartok, hogy utálom magam és gyűlölök élni. :'(

..............................................................
"Sokat sírtam és nevettem,
Én csak a boldogságot kerestem
Sokat sírtam és fájt nagyon,
De hittem jobb lesz egy napon.

Sokat sírtam, s szenvedtem.
De egyet tudok: hogy szerettem..."

Nincsenek megjegyzések: