vasárnap, január 25, 2009

Félév, központi (kompetencia alapú:@) felvételi

__________________________
Vasárnap van. Egy nyugtat. TÚL VAGYOK RAJTA! Bár ez nem igazán enyhíti végeláthatatlan izgalmamat. Hogy mi is foglalkoztat ennyire? 1 dolog. Hogy felvegyenek a Bibóba. Most te, aki a blogomat olvasod (vagyis az a 2-3 ember) azt gondolhatja, hogy miért izgulok ennyire, mikor a féléves jegyeim megvannak, és általában mindig jól sikerülnek az ilyenek. Én is azt hittem, hogy úgy fog, de hát ugyebár fő a változatosság...bárcsak ne így lenne:(
__________________________
Reggel már 6 órakor felébredtem, annyira az járt a fejemben, hogy el kell készülődnöm fél 9-ig, mert jön a házunk elé Orsi és úgy be apuhoz, mert ő vitt át minket Halasra. Közben elpakoltam 4 tollat, nehogy kifogyjon a másik 3, meg elcsomagoltam 3 zacskó szőlőcukrot, mert azt mondták, jót tesz. Nagyon borús idő volt. Pont a hangulatomnak megfelelő. Az időjárásjelentést hallgatva napsütést jósoltak délutánra, ezt persze azzal hoztam összefüggésbe, hogy valószínűleg jól sikerül a központi. Mikor odaértünk, alig bírtunk leparkolni, mert annyi autó állt az iskola előtt. Mint később megtudtuk, 295-en jöttek aznap próbát tenni a bekerülésre. Fél 9 körül elkezdték sorra felolvasni a neveinket ABC szerint, úgy osztottak be minket csoportokra. Meglepően én voltam az egyetlen "C" betűs. Megrohamoztam a 9/b-s termet és lepakoltam a leghátsó padba. Sose szerettem elől ülni. Valahogy megnyugtatást ad az, mikor körbenézel, és látod, hogy nem csak te vagy ennyire ideges. Először a nyelvtannal kezdünk. Meglepően jól sikerült, ahhoz képest, hogy attól jobban tartottam. A matek már húzósabb volt. Talán, mert az ilyen típusú feladatok tényleg nehezebben mennek számomra, vagy pedig mert a nyelvtan már elvette a türelmi képességem java részét. Most belegondolva inkább mind kettő. A nagy "megpróbáltatás" után Andrissal találkoztunk. Hurcibáltuk magunkkal még csokit venni is. Meg amit ott előadtunk Orsival azon a délutánon. De legalább magyarázhattam a nagy kimerültséggel és stresszel. Andris helyében én az első percben világgá menekültem volna.
Egy a lényeg. Túl vagyok rajta. És ezek után már nincs mást tennem...


...mint reménykedni, hogy valaki fent ott nagyon szeret engem:)

4 megjegyzés:

Coni írta...

itt lent is szeretnek sokan, és szurkolnak neked! :) (nektek)

Pannus. írta...

^^ hálát is adok érte(:

Attila írta...

Biztosan felvesznek téged a BIGbe :D Nem kell ezen aggódni

Pannus. írta...

:D úgylegyen;)