Jáccá!:D énis azt teszem.

-neeem, nem uncsizom!
na kinek mennyi lett?=D

Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel

1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.
2. Mosolyogj!:)
3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.
4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.
5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.
6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.

...a 3-as pontot eddig még nem tudtam:D De ezentúl bárki is áll velem szóba, csak a nevét fogom hajtogatni. xD

Pár nap.

Volt mostanában Bibós beiratkozás, strandolás, Fruzsis pletyóparti, Endikés korizás meg nem korizás, sok sok elmélkedés, annál több hiányérzet, pár tábla csokoládé, első gitár óra, rengeteg aknás játék Zsannal, no meg megállpítás, hogy az új 200-as nemjó, mert alig fér bele a szemgödröcskémbe. Nem részletezem a felsoroltakat, csak azért írtam, hogy ha egy szép napon visszaolvasok majd elejétől (vagy csak pár röpke bejegyzés erejéig), akkor ezeket olvasva eszembe jussanak a részletek, amiket nem írtam le ide.

Van ez az egész dolog. Nem értem. Nem tudom. Vagy csak nem is akarom. Nem érdekel. Talán mégis, de nem akarom, hogy ezen agyaljak minden egyes nap. Nem világos. Lehet csak én vagyok sötét hozzá. Majd veszek a százforintosba olyan természetbarát égőt. Hátha segít.

...tudom hogy idegesítő. De lehet nem is akarom, hogy világos legyen és ténylegesen rájöjjek az egész értelmére.

Apróbetűs rész

Elnézést az értelmetlen bejegyzés miatt. Ha nem értesz belőle egy árva szót se, az nem a véletlen műve. Lesznek majd élménydúsabb, vidámabb, érthetőbb napjaim is. Ha csupán annyi a problémád, hogy engem nem értesz, amiatt se fájjon a buksid. Eleget fájt már nekem helyetted is. Ilyen napom van. Jobb ha hozzászokok. És ti it.

Ő már tudja...:D

Najó. Vége a találgatásoknak! Találtam egy ILYET ami...megsúgta nekem, hogy mi leszek, ha nagy leszek.(szerintem mindenki próbálja ki:P) Mert én nem is lehetek más mint egy...FIGYELEM!...tátátátáááááá!:*.*Italgyártó gépkezelő*.* -.-" oké. Ebből nem lesz nagy karrier:D de legalább 5. variációként szóba jöhet, ha nem lesz jobb:D xD

Pár órával később kipróbáltam több névvel is. Érdekees:D
Czikkely Anna: italgyártó gépkezelő (ugye ezt eddig tudtuk)
Czikkely Panna: irodai csicska

Pannus: kiégett prostituált ( xD)

Panni: majom idomár (=tanár kb a mai világban:D)

Pancsi: vendéglátóhelyi zenész

...oks ennyi elég is volt.:D

hiányzol...

A két szerelmes egymás szemébe mered, senki mást nem látó, vak tekintettel. Csakis Őt, a másikat nézi mindkettő - s közben nem veszik észre, hogy körülöttük lángol a világ, melyet ők gyújtottak fel. ♥

"Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar, inkább akkor, ha soha nem kell megtennie azt, amit nem akar..."

(utolsó művem ált.suliból)

4. variáció

még mindig a "Mi leszek, ha nagy leszek" -rész folytatása:D zsebelem befele a lehetőségeket, majd ha összegyűlik egy kötegre való, akkor talán indítok egy kis szavazást is, amiben segíthettek eldönteni:P

Szóval a 4. variáció:
Nagyon szeretek rajzolni, többnyire tudok is:) Mindig kikapcsol és tükrözi a pillanatnyi lelkiállapotomat. A lélek egyik legjobb kifejező módszere. Kedvem bármikor van hozzá, leköt, megnyugtat, felfrissít. Nagyon kivételes, ritka estekben fordul elő, hogy hozzá se tudnék nyúlni a drágaságos grafitcekámhoz. No meg persze a színes Stabilo tollaim, amit valami kis enyveskezű debil kisajátított magának... Sürgősen be kell szereznem még egy csomaggal, mert befuccsol a firkafüzetem, amiben minden nap kell lennie valami színes, vidám firkálmánynak:D Talán egyszer valaki megérti a rajzaimat és azt, hogy mennyire fontos ez nekem:)

Ennyi volt...

hát vége. Fájón nézek az égre, de mégis nevetek. ...mert jó volt veletek:) S ha egy szép napon majd találkozunk, talán majd tovább mész, velem mit sem törődve...de hiába teszed, mert bennem tovább élsz...örökre.

Hátezmost. Nokomm. xD csakúgy jött de tényleg. nem gondoltam semmire, csak gépeltem. Mit tesz egy igaz érzés:) A ballagás megvolt. Szebb volt, mint gondoltam. Egyáltalán nem is képzeltem, még a legmerészebb álmaimban sem, hogy ott, ahol nem sűrűn fordultunk meg, egy másik iskola sportcsarnokában...szép lehet a ballagás. Francokat nem lehet...életem egyik legszebb napja volt. Természetesen a sírás sem maradt el:) A beszéd is jól sikerült azt hiszem. Sok tanárt láttam szemet törölgetni nagy, gyűrött zsepivel:D

Holnap még iskola. Tanár-diák meccs. Én is ott leszek. Nem, nem nézőként. Játékosként. Valahogy így, térdvédő híján van egy olyan, különös érzésem, hogy csúnya véget érek...

A sírás kerülget...

...és néha sikerül is belőlem kicsavarni azokat a bizonyos fájó könnyeket.:( Rájöttem, hogy a mai nappal kezdetlegesen a nap bármely percében rám törhet a tudat, hogy ennyi, kész, nincs tovább. És a csúcspont a szombat lesz. A búcsúzás napja.

Töri órán idézeteket gyakoroltunk, meg a ballagási beszédet, amit én írtam ugyebár. Voltak készek is, amit felolvashattam volna. De én nem vagyok köteles senki írását felhasználni, mikor vannak saját gondolataim és érzéseim. Talán így könnyebb lesz - gondoltam akkor. De nem. Egyáltalán nem könnyebb. Próba közben, mikor elkeztem a kis monológot...körbenéztem. És puff, ennyi elég is volt. Látni azt a sok arcot, amikkel nap mint nap találkozol és ilyenkor ötlik beléd, hogy talán nem töltöttél velük elég időt. Pedig volt rá lehetőség. Nemkevés.

Most azon gondolkszom, hogy ha ott rám tört a sírás, meg itthon is így spontán óránkénti rendszerességgel...mi lesz ott, 6-700 ember előtt. Nem fogom kibírni. Sajnálom...:,( szeretlek titeket...akármennyi vízzel teli zacskót is vágtatok hozzám a mai nap folyamán:(

•Részletek a beszédből...(senkinek sem kötelező:/):

Sohasem felejtem el azt a napot, amikor először léptem át iskolám kapuját. A nagy, félelmetes kaput, ami akkoriban némi szorongást és az ismeretlenség varázsát hordozta magában...

....

A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek, mint szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás. Mi kitartottunk minden egyes pillanatban, úgy nehézben és fájdalmasban, mint vidámban és sikeresben. Számtalan alkalommal tértünk haza bosszúsan, egy-egy rosszul sikerült felmérő után. Néha talán igazságtalannak is gondoltuk a helyzetet…de hát ki ígérte, hogy az élet igazságos. Ezt szüleink is sokszor belénk verték és vigasztaltak fáradhatatlanul.

....

Felnőttünk, de a jó öreg iskola kapu a régi maradt…

…csak mára természetesen más értelmet nyert mindannyiunk életében és mindennapjaink megszokott, talán észrevétlen részévé vált.

Egészen idáig…

A kapu már nem ott van, ahol volt, az értéke is megváltozott. Nagyobb lett a szemünkben, értékesebb. Ezek után már nem néz utánunk reggelenként bizakodva, hogy a gyermek ma is legyen kitartó, céltudatos és figyelmes. Nem figyeli már siető lépteinket a tanórák után, amikor az iskola előtt mindenki felszabadultan rohan haza.

....

A kapu bezárult, háta mögött hagyva mindazt, amit mi éltünk át ez alatt a nyolc év alatt: vidám szüneteket. Feszült, dolgozat előtti perceket. A rengeteg érdekes és néha kevésbé érdekfeszítő órát. Az itt kötött, és nemegyszer hirtelen felbomló barátságokat, diákszerelmeket. Az elhallgatott egyeseket. A telefirkált iskolapadokat. A felejthetetlen kirándulásokat. Számtalan gyerekes csínyt. A tanulmányi versenyek izgalmas pillanatait. Az űrben való kalandozásokat kémiaórákon. A sok-sok nevetést…

P.S.: a mai napon a nevetés apróbb jelei sem voltak felfedezhetők egyikünk arcán sem:(

2 és 3.. variáció

Ma volt a pedagógus nap, 6-an énekeltünk egy csomót zenére meg nélküle is. Tökfasza volt. Akkora tapsot kaptunk:D szertem a tapsot. Jólesik.

Így felmerült a lehetősége annak, hogy lehetnék híres énekesnő. Csak az a baj, hogy megérzéseim szerint (amelyek ritkán tévednek) sem énekesnő nem leszek, sem híres. Hogy miért? Arra tanítottak, hogy minden gondolatunkat támasszunk alá jól megfontolt, észszerű érvekkel. Hát itt vannak:

1. Imádok énekelni, de csak magamban, semmiféle közönség nélkül, vagy esetleg ismerősökkel, barátokkal, de csakis abban az esetben, ha jó a hangulat és mindenkinek kedve van hozzá. Vagy a fürdőkádban. xD
2. Utálom, mikor az a hülye fény a színpaddal szemben egyenest a pofádba világít, felnyitva szemed előtt azt a tényt, hogy mindenki téged bámul és nagy dolgokat vár el. Ez engem erősen frusztrál.
3. Semmi pénzért nem lennék híres sztár, akire mindenki hasonlítani akar, mert könyörgöm belőlem egy van és utálom ha utánoznak:P
4. Nemtudnék szép autogrammot adni:(...
   

Ennyit erről.

Viszont ami még jobb ötlet, a gyerekekkel való foglalatosság. Bírom a kis husigombócokat. Ma mikor hazaértem, lent maradtam 3 db-al labdázni meg hülyéskedni. Mondjuk jó, Bibi már 5.-es de ő is tud nagyon gyerek lenni:D És mint már több soron kiderült, én le tudok süllyedni bármekkora gyerek szintjére. Szerintem bírják is, mert többnyire szeretnek velem lenni:) De ha a mai napot is nézzük...nem könnyű egy olyan 4 éves kislánnyal, aki 5 percenként "véletlenül" elvágódik a betonon, fekszik, megkérdezed tőle, hogy jujj, fájt-e?, ő pedig hallva ezt, elkezd bömbölni torkaszakadtából...és ekkor veszed észre hogy a harisnyája rongyossá lett csúszdázva...a hátsó felén. És magyarázd ezt el az anyjának:D Jó szerintem...ezt is hanyagoljuk. Egy bizonyos ideig elviselem őket, de van egy pont, ahol kiakadok és akkor elszabadul a pokol:D Nevén nevezve pannus...

Mi leszek, ha nagy leszek-1. variáció

Úgydöntöttem, Orsi tanácsára felcsapok fizika-kémia koreptanárnak pluszpénzért:D amúgy nemrossz ötlet, mert van benne valami. Csak vannak benne bibik.

1. Nem lenne szívem pénzt kérni semmilyen általam nyújtott segítségért. Főleg nem a barátaimtól.
   
2. Nem szeretek tanároskodni, mert akkor előjön belőlem a nagydumás, mindentértek, strebó énem:D ami nem is lenne baj... csak néha énis besokallok magamtól, hogy milyen idegesítő is tudok lenni néhanapján.
   
3. A mai nap intő példa arra, hogy nemis azért várom a korepelést, hogy magyarázzak, hanem hogy sütivel, csokival meg üres lányos dumákkal tömjem a szegény alany fejét.
   
4. Valamikor én sem teljesen értem mi a jóég is van, és akkor gáz, ha korepetálandó személy rámáldozva az idejét császkál el a házunkig SŐT legrosszabb esetben szakadó esőben vergődik át fél városon, csak hogy beléverjek valamit. Ha már itt tartunk az 5. lehetne az is, hogy rosszabb napjaimban talán nem is az anyagot verném belé, hanem szét szegény szerencsétlent.

Valamiért egyedül érzem magam, szánalmasnak és elhagyatottnak: kimondhatatlanul. Tisztára, mint a Spongya Bob egyik részében, mikor mindenki eltűnik, teljesen egyedül marad szerencsétlen...és végül kiderült, hogy Nemzetközi SpongyaBob-mentes Nap volt... hát kellemes Nemzetközi pannus-mentes Napot mindenkinek!:(

Vééégrevalahára elérkeztünk oda is, hogy kész a ballagási beszéd. Már csak el kell fogadnia annak a bizonyos nagyérdemű tanári karnak...utána már akadálytalanul jöhet a ballagás. Igazából nem merem felolvasni, de szeretném:D

Ma volt a megyei atlétika bajnokság. Kaptam egy aranyérmet, amit nem cserével vagy pénzért szereztem:P

megint megújultam...persze csakis blogilag

.........................................................

háhá!:D üdv. szivárványföldjén:P untam a "régi" blogot, de azthiszem ígyis csúcstartó, kb 1 hónappal, így kiérdemelte a "legtovábbegyfolytábanugyanúgykinézés"-díjat! ennyi volt...az ő karrierje is lefutott. Talán egy szép napon kap még egy hét próbaidőt, hogy ne érezze kiközösítve magát. Mint én néha...