vasárnap, június 14, 2009

Ennyi volt...

hát vége. Fájón nézek az égre, de mégis nevetek. ...mert jó volt veletek:) S ha egy szép napon majd találkozunk, talán majd tovább mész, velem mit sem törődve...de hiába teszed, mert bennem tovább élsz...örökre.

Hátezmost. Nokomm. xD csakúgy jött de tényleg. nem gondoltam semmire, csak gépeltem. Mit tesz egy igaz érzés:) A ballagás megvolt. Szebb volt, mint gondoltam. Egyáltalán nem is képzeltem, még a legmerészebb álmaimban sem, hogy ott, ahol nem sűrűn fordultunk meg, egy másik iskola sportcsarnokában...szép lehet a ballagás. Francokat nem lehet...életem egyik legszebb napja volt. Természetesen a sírás sem maradt el:) A beszéd is jól sikerült azt hiszem. Sok tanárt láttam szemet törölgetni nagy, gyűrött zsepivel:D
Holnap még iskola. Tanár-diák meccs. Én is ott leszek. Nem, nem nézőként. Játékosként. Valahogy így, térdvédő híján van egy olyan, különös érzésem, hogy csúnya véget érek...

4 megjegyzés:

Coni írta...

jaj Pancs, ha lenne térdvédőd, én akkor is féltenélek.. :D igy meg pláne :D :O vigyázzál nekem! aztán csonttöréssel hazane gyere nekem :D a kisebb zúzódások még beleférnek :D

eper.panni írta...

őő...sikeresen túléltem:D csak párszor könyökölt belém 1-2 tancinéni, de nyugi, visszakapták;)
és köszönöm, hogy van, aki ennyire aggódik értem^^

Inylány írta...

Nah, tanár-diák meccs hogy sikerült?

Nekem nem életem legszebb, hanem legunalémasabb napja lett... a kilátás viszont jó volt, azt el kell ismerni :D:D XD LoL :D

eper.panni írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.