csütörtök, november 05, 2009

Megszokott hétköznapok

Eltelt egy vasárnap, egy hétfő, egy kedd, egy szerda, és most bizony egy csütörtök is.
Jelentéktelennek tűnő, "tömegnapok" sorozata, amelyeken semmi világrengető dolog nemtörtént, kivéve a megszokott szerencsétlenkedéseimet, a napi szinten történő telenevetett percekkel együtt.
Vasárnap úgy gondoltam, hegedülni kéne már egy kicsit, ha már szerdán óra van. Eljátszottam a vizsgadarabot, hatásosan meghúztam a záróhangot és *PATT* -egy hatalmas pattanással, egy arconcsapással és egy félszobánátrepüléssel az A-húrom sikeresen feladta karrierjét. Ezzel arra a pár napra az én hegedűs pályafutásom is szüneteltetett kicsit.
Hétfőn matekversenyen voltam. Gondoltam 2-kor kezdődik, 3-as busszal már szambázhatok haza. Igen, tényleg. 5-ig írtuk. Leamortizálva, agykiszippantottan kivánszorogtam a teremből és csokiért nyafogva megindultam Endikével a buszmegálló felé. Ekkor hirtelen óriási Andrishiány tört rám, és felhívtam, hogy legyen ott de rögtön. :)
Utolsó 2 óráról elengedtek minket aznap. Németről is. Egyik németes csoporttársam idézett a tanárnő szavaiból:
-Hát az Anna hol vaan? :O
-Matekversenyen!
-Az Annaa?! Matekversenyen?! :O xD(imádok reálos lenni!)
Szerdán elvittem egy snickers csokit a suliba. Mindig ilyet eszek, d emég sosem nyertem vele. Ez meg nyert. Én meg sikoltoztam meg ugráltam, hogy Júúújj, nyeertem! xD Elbattyogtunk Andrissal meg Conival a kékbe és beváltottuk...hát nem hiszed el, megint nyert:D hihetetlen.
5-re mentem órára, mikor a tanárnéni bejelentette, hogy nekem bizony háromnegyed 8-ra meg kell jelennem a próbán, mert ugyebár az Indul a bakterházat már 3-adjára (remélhetőleg utolsó alkalommal) megint elő fogjuk adni a most következő szombaton. Később is mentünk, arra számítva, hogy esetleg már haladtak valamit a darabbal és nekünk nem kell ott ülnünk Zsannal órákig, mint nyáron. Mondjuk akkor még muris is volt. Olyan jó Nándit baszogtatni és figyelni a fejét, hogy lesz egyre dühösebb:D (mint a dilis ovisok...)
A próba természetesen 10-kor fejeződött be. Köszönjük még egyszer.
Hazaérve még németet fordítottam meg tanulgattam, mert mióta ebbe az iskolába járok, én nem tudom miért, de úgy érzem a német a legfontosabb tantárgy. És ez nem jó:/
Ma feleltem is belőle, a középfokús nyelvvizsga témából. Azhiszem 5-öst kaptam. Sosem mondja meg. A 4-esnek is örülök...
Úgygondolom, az itteni tesitanárnak is sikeresen bemutatkoztam. Az áltsulis tanárnál köztudott volt, hogy minden órán számítani kell nálam valami balesetre vagy szimpla szerencsétlenkedésre.
Ma magasat ugrottunk. Imádok magasat ugrani. Most floppal tanultuk, eddig is úgy ugrottam. Nekilendültem a 80 m-es ( xD) magasságnak és sikeresen átugrottam (juhujjxD) de akkora volt a lendületem, hogy érkezés közben erőből orrbatérdeltem magam. Énmegcsak...ültem, és fogtam az orromat. Senki sem látta mi történt, olyan gyors volt. Én meg csak ültem...
-Menj már a szőnyegről! Rád fognak esni!
(én egy szinttel arrébgurultam és tovább ültem és fogtam az orromat, közben éreztem, hogy a könnyeim már folynak a fájdalomtól)
-Mi történt, mutasd magad! Nézz ide! ( én meg az orromat tovább fogva ránéztem a tanár úrra)
-De vidd már onnan a kezed, hát nemlátom!:D
Hihetetlenül fájt. És fáj még mostis. Később vérzett is. Tökjó. A fejem szédül, zsong és a fülem is fura. Az orrom duplaakkora. Mint ha normálesetben se lenne az átlagosnál nagyobb...

Nincsenek megjegyzések: