my collection fall/winter 2010

Mint valami nagy divattervező, komolyan :'D
Irodalom óra terménye, ennyi az egész. 

Viszont, ha tudnék ruhákat varrni, hordanám őket, az  biztos.

I miss you soooo

Fuckin weekend

Ez is értelmesen telt, azt hiszem.

Díjat kéne kapjak lassan. 

Subidámm

Az a baj, hogy minden az.

Elkezdtem A naplót. Napló? Nem, ez nem az

Ez más:)

Terveim vannak vele.Titkos terveim.

Fruzsi barátosném jött el velem minap felkutatni. Viszont csak rusnya barnát találtam, ami időközben megtetszett :)

Hideg van, esik az eső, néhol hó. A szél bebújik a kabátom alá, kinevet, majd tovább suhan. Nagyon vicces, tényleg

Már nem győzöm forró teával. Nemszeretek megfázás alanya lenni. 

Kedves Orsi! Ezúton is üzenem, hogy kitartás. Minden téren. Tudjuk mire gondolok. Erős lány vagy.

Őszintén szólva (gonoszan fog hangazni) egy picit örülök is. Végre többet lehetsz velem. 

Elhanyagoltnak éreztem magam általad. Nem is tudod mennyire.

Melletted állok tudod. Ide mindig jöhetsz:) És csináld meg a sünit!

Réka padtársnőmben viszont most sem csalódtam. Vele lehet legjobban bulizni és szapulni a magukról sokat képzelő emberkéket. Ez tény.

Idegvégződés.

*ROPP* mondták pannus idegei és bágyadtan néztek a semmibe tűnő, édesen tovaszálló álmok és boldog napok felé.

I hate mondays and...

Ez a tábla egy barátnőm miatt készült. Nem neki, miatta. Összetörték a szívét. És aki összetörte, annak az arcát törném szét. De ő is a barátom. Nehéz helyzet. Inkább kívülálló maradok. Azért egy kis mókát én is megengedhetek magamnak. Legalább mosolygott. Sőt, mind a ketten mosolyogtak.
Szerencsésen sikerült annak a személynek is felmutatnom, akinek éppenséggel nem szándékoztam, de mivel messzire nemlátok, így jött össze. Ha írhattam volna, neki írtam volna. Minden esetre remélem, nem látta meg.

Tegnap éjjel telihold volt. Ami azért vicces, mert akkora kihatással van rám, mint a csokoládé. Sőt. Direkt hamarabb tiszteltem meg ágyikómat a jelenlétemmel, hogy ki tudjam pihenni magam. Kár volt, mivel 2 órán keresztül hánykolódtam jobbra-balra, még valahogy sikerült kilőni magam. Addig a pontig nevetséges dolgok jártak a fejemben. Elhatároztam, hogy holnap veszek egy naplót (ma nem volt rá pénzem x). Tele fogom írni, de nem árulom el mivel. És ha betelik az egész, jelentsen ez akár éveket, megkapja a személy, akiről szól. Bár annyit tudnék írni róla, hogy 1 hónap alatt kivégzem...

Ha a lustaság fájna

Fáááááj, fáj az éleeet fáááááj
El kellene kezdeniii tanulniii mááááár
Mertha meeeert haaa nem nem teszeeeem
A kukáás autó melleeet találkozo-o-ol veleeeem...

Dubidáááám bá dubi subidubi dubámmbámmm

Pannus művésznő 'Így lettem kukás' című, nagysikerű blues nótájából hallhattak részletet.
Oké. Gőzkieresztés megvolt.

És igen. Ezt a rajzot muszáj kitennem. Bár Ani facebook-ra nem engedte, blog nem került szóba.
Tehát. Ez a bioszfüzetem hátuljában kapott otthont a nagysikerű dolgozatomon felbuzdulva.

Idáig azért, könyörgöm, ne süllyedjünk már :(

h/l/étvége

Most, ebben a pillanatban Kecelen kellene tartózkodnom.
De nem, nekem betegnek kell lenni. Az sokkal szórakoztatóbb.

De én akkor sem tudok egy helyben, mocorgás nélkül pihengetni, nem, nekem festeni kell. Ha nem engedek a késztetésnek, remegni kezd a kezem és lebontom a falat.
Szóval ecset kézbe, harcra fel. így született a kép.

Oké, most jelen pillanatban kint van fejlécnek, de ha már nem lesz kint, lásd miről beszélek:P

Nyelvvizsga, úgytűnik, január, ha nem, akkor is, mert tanárnő azt mondta.
Kiállítás, ha minden igaz, január, ha nem, akkor február.
Félév január, gyúrni kéne jegyekre, nagyon gyúrni.

Ja igen. Sütöttem ma csokis sütit is.

U.I.: hiányzol, a jóég áldjon meg...

Schizoid tűnődés

csillagokról leszédült álmaid
gurulni hagytad
nem dédelgette senki
valld be neked se érte
volna meg utána menni

megnyugvást lelhetnél végre
csak feledni kéne
feladni ezt a fordítottan
beléd kódolt léleknyomorító
fájdalmat ami nálad erõt
sokszoroz ha baj van
de félsz megtagadni

akkor már tényleg
nem marad semmid
ami néha megmutat
valamit abból
aki valaha voltál

voltam

ha ennyire gyáva vagy
kapaszkodj tovább
magadhoz
magadban

örülj
nem fogsz lezuhanni
sehova
sehonnan

te
boldogtalan

Még mindig ne!

Még egy dohányzásellenes plakát. Nem tudtam címet találni neki. Első ötlet az 'Ezt a plakátot a biológia 5-ösöm érdekében készítettem el', aztán túl hosszúnak találtam. Anyukám szerint 'Búvár Kund', nővérem szerint 'Gázkamra', Anita szerint 'Most mért vagy köcsög?', Endike javaslatát pedig inkább nem publikálom, mert kifüstöl a rendszer. 

Ezt a képet ajánlom mindazon

önmagukat sokratartó, divatkövető lánynak,

akik egyszer az életben édesanyák szeretnének lenni.

Melyik a fontosabb?

Kiteregettem

...nálam így néz ki.

Láttatok már tüdőrákot?

•Szóval ne dohányozzatok! :D Csak ennyit akartam.

Sajnálom

Elnézést kérek ezúton is, hogy nem vagyok tökéletes. Vagy nem olyan, mint amilyennek elképzeltél. Nem szeretek hízelegni, se hazudni. Se neked, se magamnak. Nem a fekete a kedvenc színem. Nem vagyok se barna bombázó, se 40 kilós modell. Nincs rajtam 6 kiló smink, és olyan cipőben járok, amiben feltehetőleg menni is tudok. Telhetetlen vagyok, akaratos, lökött és szeretetéhes. De nem fogom rögtön odaadni magam. Értem 'meg kell küzdeni'. Nincs 20 exbarátom és nem lételemem a buliba járás.
De legalább nem húzok álarcot. Ez vagyok én. Amit gondolok, azt kimondom. És akit szeretek, azt tényleg igazából szeretem.
Kellett ez nekem? Megintcsak. Belehajszolom, beleélem magam a nagy semmibe, fantáziálok elérhetetlen dolgokon és van, hogy el is hiszem őket. Következmény? Pillanatnyi boldogság, aztán a fekete leves. Nem tudok most sem arra koncentrálni, amire kéne, csak egy valami jár a fejemben. Meg az, hogy mit képzelek már megint. El vagyok tévedve. Az önbizalmam megint ugrott kettőt lefelé.
Azért, legalább én jól éreztem magam. Még ha egy rövid időre is :)

Mostmár magamban sem hiszek.

Összezavarnak. Elindulok egy irányba, megkérdőjelezik. Kételkednek bennem. Lehet, segíteni akarnak, de csak ártanak. És még csodálkoztok, hogy nem tudom, mit akarok. Igen, tudok festeni. És szeretek is. Sőt, mindennél jobban. De attól még eszem is van. Tudod, az a csavaros valami itt, a kobakomban. Azért, mert nem tűnik úgy. Attól még van. Nemhinném, hogy néküle itt tartanék. De ha ennyire mindenki azt akarja, akkor elmegyek Szegedre. És festeni fogok utolsó levegővételemig. Tényleg ezt akarjátok?

I hate my hair...

Szebbet, jobbat!

A mai napon tőlem szokatlan módon hamarabb vetett ki az ágy. Vasárnap van. Ideje lenne az iskolával is törődni. Elvégre el akarok érni valamit. Kitűztem egy célt, meg fogom valósítani. És ebben még a vasárnapi édes, déli alvások sem fognak megállítani.

Egy kávé és a birkás lábtyűm társaságában nekiültem a leckéknek. Mondhatni, jól haladok. Mégis erre tévedt az utam, kell egy kis gőzkieresztés...

A fejem. A fejem, köszöni, jól van, bár mostanában ingencsak elkalandozós kedvében van. Most nem ötleteket keres. Se nem okokat. Nem. 

...amilyen naiv, hiszékeny és szerencsétlen vagyok, 

úgyis koppanok megint. 

Kávéba fogom fojtani magam.

A birkás lábtyűvel együtt.

Talán

Talánok Tárháza. Tárházak Talánja.
Talán.
Mi lenne ha?
Mégsem...
Vagy mégis? Talán.

Vettem hatalmas vásznat

...és 5 óra alatt helyet kapott rajta nővérkém és babája:)

Lábamat lógatom, jól érzem magamat

én a NAGY tehééén!


Szünet van. Lelkemet melengető, szívemnek kedves, számban oly édeskés szavacska. Az idő tik-tak, a csoki a számban rip-rop, minden amihez hozzáérek, bimm-bumm. Nem újdonság. 
Csepelen fekszem egy 5. emeleti lakásban egy felújított nappali kellős közepén. Nővéreméknél vagyok. A tv-ben Jóbarátok, nővérem munkában, Laci a kanapén dolgozik, a baba a szobában szunyókál, a kutya ugyan így. csak itt mellettem. Fura szaga van.
Bár előbb muffint sütöttem.
Most megingott a hitem.
Soha életemben nem sikerült még ilyen auschwitzi hadisérült vakondtúrásra...
Elkezdtem írni a németet. Csak még magyarul. Erőlködve bámulom, hátha át tudom szugerálni külföldire. Eddig még nem sikerült.
Holnap mennybe megyek. A legeslegkedvencebb művészellátó boltocskám a Duna partján. Valami ilyesvalamiféle lehet a Paradicsom pannusoknak. Veszek mütyürkéket aztán lefestem a pesti kiscsaládot. A kutyát is. Macija már nincs x)


Ma fotózgattam a várost. A leveleket, az autókat, a hintákat, a babát, nővéremet, a szökőkutat a focizó kisgyerekeket. Az egyik így konstatálta tettemet: -Dicsáák, villámliiik! :O
Aztán leesett neki hogy az a fénylő valami a gépből jött és vakunak hívják. Majd egy mindent megmagyarázó hosszú, elnyújtott, intellektuális 'AAAAA'-val zárta kis produkcióját. Majd fejbetalálták egy labdával....