Fekszem a szoba egyik sarkába húzott ágyon és bámulom a középre halmozott szekrény-kötegek fóliával átfont redőin játszó árnyjátékokat - mint egy műalkotás. Külön szebbé teszi a szakadások tömkelege, amit én követtem el, ismét megcsillogtatva kétbalkezességemet.
Festés lesz.
Meg szemléletváltás - ha csak a szobarendezés terén is.
Fura ez a fene nagy üresség. A letisztultság. Hogy a bútorok helyén sötétebb a fal. Olyan tágasnak hat ez az egész. Nem szeretem.
Teljes erőmmel azon leszek, hogy dugig legyen ismét velem a 4 fal.
Hiányzok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése