Pácban

 ki/elborult.   

Simon Márton - Háromnegyed négy

A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem
ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom.
Bent alszol. Akihez szólhatnék most, azelőtt hallgatok;
nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam.
Mondok valamit magamban. Látom a leheletem. Nézem.
Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok,
félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden.
A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű,
mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Rá kéne gyújtani,
ezért jöttem ki. Nem. Azért, mert nem tudok visszaaludni.
És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kéne,
hogy nézd a szemem színét, igen, egy darabig hibának éreztem
még azt is. Nem értem, miért kellek neked, elmondanám,
most, kezemen az öled szagával könnyebb lenne mégis.
És nem tudom, hány ölelés kell, akár csak egy napra, hogy
estig összetartson, szóval ölelj. Ilyeneket kéne mondanom.
Bent alszol. Nézem az ég súlyos színeit a szív felőli oldalon.
Dohányzom. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak.
Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad. 

És

És volt olyan hogy rengeteg és hú-de-jó meg hogy éssel nem kezdünk mondatot.
Meg a vesszők sincsenek már.
Egyszer minden véget ér.
Mikor szürkületből kiszínesedtem, akkor lettem szürke, magam.
Már kicsit sem vagyok érdekes.
Érdekes.

Már megint egy tömör beszámoló

Megint csak ígérgetek, de nem, ez nem az a bejegyzés, amelyet 5 percnél tovább olvasol, netalántán el is gondolkozol a létrejöttén. Ezek megint csak képek - címkékkel. (Jó szórakozást.)

A múlthéten Gábor bemutatót tartott a kecskeméti ifjúsági otthonban a linómetszésről. Elkísértem és gondoltam ha ott vagyok, már alkotok is valamit. Ilyet még úgy sem csináltam!

(imádom a köténykét:P)

Prezentálom, hogy néz ki egy *linómetszet* (kedvencem Gabustól)

És most prezentálom, hogy néz ki az ÉN "linómetszetem" (már megint Hang és fény)

Rajzszakkörre is serényen elkezdtem járni. Főleg a modellrajzok miatt, de tanár úr legutóbb kicsit kíméletesebb volt és az illusztrálást adta ki feladatul. Egy rövid kis történetet választottam egy nagyon hosszúhajó lányról, aki őrületbe kergeti párját, hogy mindenhol a hajszálaival találja szemben magát. Bár kicsit mizantróp Rapunzelre sikerált :)

A szakkör után azonnal rohantam felénekelni a Bognár bluest :)

(kislemez: október 1.)

A hétvégém pedig egy szóval jellemezhető: bújós.

Vászon, papír, ceruza, festék

Szóval...

BOLDOG 

18.

Szülinapot

ANNA SURJAN

Úgy meglepődtem

 ...hogy szóhoz sem jutottam majd' fél hónapig. Sokkhatásként ért a nyár vége. A rengeteg tennivaló meg csak hab volt azon a bizonyos keserű tortán.

Kezdjük a SZIN-el. Mint tudjátok, bérletet nyertem, méghozzá VIP-sat! :) Gabussal töltöttem 5 szuperjó napot sátorozva a Tisza-parton. Azt hiszem, ez volt számomra a nyár fénypontja:)

A karkötőt helyben is prezentálnom kellett. Igen, ő ott Ördög Nóri és a műveink között bámészkodik.

Ó és közben médiaszemélyiségek is lettünk! (1:00-nál)

Ahogy hazaestem a nagy rózsás bőröndömmel, tölthettem meg újabb adag cuccal, ugyanis indult a gólyatábor! Mint szervező, nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, de a hangulat és a kisgólyák lelkesedése egyaránt az egekig szökött. Fotósként is szuperáltam, közel 900 képet készítettem az újdonsült bibósokról - és a megfáradt végzősökről. Mint osztályzenekar, bemutatkoztunk Boogiestic néven és hatalmas partyt csaptunk a záróesten. A meglepetés dalt Bognár tanár úrnak adtuk elő, amely róla szólt. Minden órán van valami aranyköpése, s ebből gyúrtunk egy nótát. Így született meg a Bognár blues :)

Hétvégén szüreti fesztivál volt Kiskunhalason. A megszokott módon összegyűltünk egy lovaskocsiba, népdalokat énekeltünk (én meg hegedültem) a felvonuláson. Idén már ruhát is kaptunk, amiben feletébb jól éreztük magunkat a nagy meleghez képest:)

Ugyan ezen a napon, párhuzamban a lájtos majsa napok zajlott. Fruzsival egy újabb közös kép, csak mert még mindig rendületlenül imádom ezt a bolond szőke makit!:)

Ugyebár a tanév is elkezdődött...szerintem hanyagoljuk a témát. Maradjunk annyiban, hogy gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzak/unk. Most már illenék pályát választani. Az autós pont jó lesz, kifekszem a közepére.