Kedves ismerősök, blogolvasók!
Rengetegen álltatok mögöttem az elmúlt két hétben, maradtatok fent velem éjjel és együtt rágtuk a körmünket, frissítettük az oldalt másodpercenként; majd együtt mosolyogtuk körbe a fejünket, fellélegeztünk, ugráltunk az ágyon.
Hatalmas lett szavazótáborom! Akitől levelet, kommentet kaptam, írok vissza ahogy ígértem, de ma minél több időt szerettem volna eltölteni az ágyikómban, mert napok óta alig alszom; illetve mindkét macimmal, mert az egyik folyton az egyetemen van, a másik viszont hamarosan tovább folytatja kalandjait és kikerül kezeim közül.
Ma betértünk a Király utcai Starbucks kávézóba, ahol azelőtt Pohármaci pohara lakott, és megmutatta magát az ott dolgozóknak, mivé nőtte ki magát. Pár nyereményutalványt is elkávéztunk, beavattam Daniel Benus poharát is egy isteni lattéval. :)
Elsősorban Nektek köszönhetem ezt! Hálás vagyok az élményért, érzésért és a tudatért, hogy ennyien támogatnak, szeretnek, elismernek. Hiszek a csodákban és féltem, hogy itt most bizonyítékot kapok az ellenkezőjére, de pont, hogy megerősített abban, hogy merjek hinni, merjek nagyot álmodni.
Nélkületek ez nem ment volna! Csodás és szívmelengető volt látni azt az összefogást, ami egy tizenéves naiv lány álmaiért történt. Az én álmaimért.
Nektek készítettem a videókat, képeket, verseket; biztatásaitokon lelkesültem nap mint nap és miattatok nem adtam fel egy percre sem (csak másodpercekre olykor:) ). Ha nem nyertem volna, akkor is tele lennék örömmel és hálával, de valljuk be, így még édesebb a boldogság íze! :)
Köszönöm a támogatást; köszönöm az örömöt.
Köszönöm, hogy vagytok nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése