vagy rendes nevén ipari termék- és formatervező mérnök hallgató. Igen, ez vagyok én.
Újból gólya lettem. Igen, van aminek érdemes többször nekivágni; ilyen volt például ez is. Igazából a pszichológia volt a második nekifutás, de ismét pofival csattantam a falnak, szóval maradt a légből kapott, hirtelen felindulásból rajzalkalmasságin átlibbenős formatervező szak. Éreztem, hogy ez kell nekem.
Mintha infúzión adagolnák a képleteket, úgy szivárog belém a sok matek és fizika, de élvezem, hiába nem gondoltam volna ezt sosem. Van, hogy meglepődök magamon.
A szabadkézi rajz szuper, de elég monoton. Már várom az izgalmat.
Terveznem kell félévig egy grillsütőt is. Az már izgibb.
A leges legizgibb pedig a C# programozás (nem, nem az.)
Új alvósállataim a körző és a vonalzó és vérbeli gépész lehetek, mert
mikor éhes vagyok, alszom.
Visszaszoktam a
-kávéra
-hajnali kelésre (folyamatban...)
-másfél óráig történő egy helyben csücsülésre
-pislogásmentes koncentrálásra.
Amikor nem az egyetemen tengődöm, ezt csinálom:
 |
| na jó, ez pl. pont ott készült |
 |
| ezeket a csodákat pedig az egyetem hatalmas kertjében gyűjtöttem. na jó, igazából az arcát is az egyetemen rajzoltam, szóval...ebből lejön, hogy kb mindig az egyetemen vagyok. ha nem, akkor is. |
Feladom. Odaköltözöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése