hol szívesen, hol szívtelenül látnak
s bár már jártam nálad régebben,
lennék apró részlete szobádnak,
de előbb kopogtatnék az ajtón,
mely odáig vezeti lépteim,
míg átlibben szoknyám s garbóm
-vagy esetleg gyűrött ingeim-
küszöbödön túlra; (végül is mindegy
is hová, csak fogadjon őszintén,
én mosolygok -szám mint meggy-
és ugyan ezt ő, szintén.)
szóval lennék újra nálad vendég,
kint maradna hiszti és egyéb szeszélyek;
óvatosan, halkan lépkednék.
Ha nem lenne világos, a szívedről beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése