2 és 3.. variáció

Ma volt a pedagógus nap, 6-an énekeltünk egy csomót zenére meg nélküle is. Tökfasza volt. Akkora tapsot kaptunk:D szertem a tapsot. Jólesik.

Így felmerült a lehetősége annak, hogy lehetnék híres énekesnő. Csak az a baj, hogy megérzéseim szerint (amelyek ritkán tévednek) sem énekesnő nem leszek, sem híres. Hogy miért? Arra tanítottak, hogy minden gondolatunkat támasszunk alá jól megfontolt, észszerű érvekkel. Hát itt vannak:

1. Imádok énekelni, de csak magamban, semmiféle közönség nélkül, vagy esetleg ismerősökkel, barátokkal, de csakis abban az esetben, ha jó a hangulat és mindenkinek kedve van hozzá. Vagy a fürdőkádban. xD
2. Utálom, mikor az a hülye fény a színpaddal szemben egyenest a pofádba világít, felnyitva szemed előtt azt a tényt, hogy mindenki téged bámul és nagy dolgokat vár el. Ez engem erősen frusztrál.
3. Semmi pénzért nem lennék híres sztár, akire mindenki hasonlítani akar, mert könyörgöm belőlem egy van és utálom ha utánoznak:P
4. Nemtudnék szép autogrammot adni:(...
   

Ennyit erről.

Viszont ami még jobb ötlet, a gyerekekkel való foglalatosság. Bírom a kis husigombócokat. Ma mikor hazaértem, lent maradtam 3 db-al labdázni meg hülyéskedni. Mondjuk jó, Bibi már 5.-es de ő is tud nagyon gyerek lenni:D És mint már több soron kiderült, én le tudok süllyedni bármekkora gyerek szintjére. Szerintem bírják is, mert többnyire szeretnek velem lenni:) De ha a mai napot is nézzük...nem könnyű egy olyan 4 éves kislánnyal, aki 5 percenként "véletlenül" elvágódik a betonon, fekszik, megkérdezed tőle, hogy jujj, fájt-e?, ő pedig hallva ezt, elkezd bömbölni torkaszakadtából...és ekkor veszed észre hogy a harisnyája rongyossá lett csúszdázva...a hátsó felén. És magyarázd ezt el az anyjának:D Jó szerintem...ezt is hanyagoljuk. Egy bizonyos ideig elviselem őket, de van egy pont, ahol kiakadok és akkor elszabadul a pokol:D Nevén nevezve pannus...